Reggelizz!

Van igazságalapja a mondásnak. Gondoljunk csak bele, a vacsoránkat (ideális esetben) pár órával később 6-8 órás alvás követi, tehát 8-10 vagy akár 12 óra is eltelhetett a legutolsó étkezésünk óta mikor felébredünk. Új nap kezdődik, új feladatokkal. Érdemes belevágni üres “tankkal”? Természetesen nem.

A délelőtti fizikai/szellemi teljesítőképességünket nagy mértékben befolyásolja az elfogyasztott reggelink vagy annak hiánya. Annak, aki éhgyomorral kezdi a napot, hamarabb esik le a vércukra, ilyekor a szervezet azonnali, gyors energiavisszatöltésre törekszik. Ezt  hirtelen fellépő farkaséhségként hozza tudtunkra. Ilyenkor pedig már nem a józan ész diktál, hanem a falásroham.

Sokan azt mondják, ha nem reggeliznek, kibírják akár délután 2-ig is éhség nélkül. Ha reggeliznek, akkor pedig már 10 órakor éhesek. Az ilyen, akár 14-16 órás nem evések vészfokozatra kapcsolják szervezetünket. Lassul az anyagcserénk, spórolunk az energiával és a délután kettőkor megevett ebédet pedig jobban raktározzuk, mintha ahhoz szoktattuk volna a szervezetünket, hogy 3-4 óránként kap utánpótlást, kis mennyiségben, nem kell plusz tartalékokat képeznie. Az ilyen étkezés hosszú távon anyagcsereproblémákat okoz, és talán nehéz elhinni, de sokkal könnyebben vezet túlsúlyhoz, mint a gyakrabban, kis mennyiségeket evés. És akkor a fáradékonyságról, kisebb terhelhetőségről nem is beszéltünk.

A reggelizés kultúráját – mint olyan sok mindent – otthonról, a családunkból hozzuk. Óriási szerepe van a szülőnek a gyerekek megfelelő étkezési szokásainak kialakításában. Sokan hivatkoznak arra, hogy nincs idejük reggel enni vagy nem is éhesek ebben az időben. Mindez szerintem megszokás kérdése. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a mi családunkban ez természetes volt. Gyerekkorom óta soha nem indultam el otthonról legalább pár falat reggeli nélkül, nincs az a hajnali indulás, amikor nem tudnék megenni legalább egy pirítóst akár egészen extrém időpontokban is (pl.: 3.40-kor).

A hazai felmérések szerint a magyar iskolások 1/3-a reggeli nélkül ül be az iskolai órákra, ahol figyelnie, koncentrálnia kellene. Miközben az tény, hogy ilyenkor a gyerekek szervezetének megfelelő mennyiségű és főként minőségű tápanyagokat kell biztosítani az ideális fejlődéshez.

Az étkezési ritmus legkönnyebben gyerekkorban alakítható, de szerencsére felnőttként is javíthatunk esetleges rossz szokásainkon.

Reggelire fogyasszunk lassan felszívódó szénhidrátot, akár minőségi pékáru, akár zab formájában. Ez adja az energia túlnyomó részét, amivel elindítjuk a napunkat.

Fehérjeforrásként tejet, tejterméket, tojást vagy húst mindenképpen fogyasszunk hozzá, ahogyan friss zöldséget is.

Annak, aki édesebben szereti indítani a napot, ajánlható a zabkása fahéjjal, gyümölcsdarabokkal elkészítve.

Aki a szendvicsre esküszik, változatossá teheti a reggeli étkezését zöldségkrémekkel, fűszeres túrókrémmel, sajttal, sonkával, tojással

Természetesen nem megy ez mindenkinek egyik napról a másikra. Inzulinrezisztenseknek azonban kötelező a reggeli. A mihamarabbi gyógyulást elősegítve jobb, ha ezt gyorsan elfogadjuk.

Más esetekben, ha nagyon elképzelhetetlen az otthoni étkezés, akkor is készítsünk és vigyük el magunkkal a reggelink és a felkelést követő 2 órán belül mindenképpen együk meg.

A nemzetközi ajánlások szerint a napi energiabevitelünk 20-25 %-át tegye ki a reggeli (a 20% pedig igaz a 160 grammos szénhidrátdiéta esetében is, ahol szintén kötelező a reggeli), tehát ha nem is király módjára, de legalább is tiszteljük meg a szervezetünket megfelelő mennyiségű és minőségű „üzemanyaggal”.

Túrós-snidlinges omlett

Egy adag szénhidráttartalma: 14, 5 gr.

Hogy meglegyen a reggelire szükséges 30 gramm szénhidrátot, együnk hozzá teljes kiőrlésű kenyeret és egy adag salátát. (uborka, paprika, paradicsom)