Inzulinrezisztens lettem

Szerencsémre!

Az elmúlt 4-5 évben testem óriási változáson ment át, 3 ruhaméretet csökkent, fogyókúra nélkül. A szülések utáni 40-es (talán volt néhány 42-es is) ruháimat 36-osra, sok esetben 34-esre cseréltem le, mindezt úgy, hogy soha nem koplaltam, éheztem, sanyargattam magam. Tovább Tovább

portrefekvo

Újabb csodaszer? Nem, csodaszer nincs, ezt leszögezhetjük. Ki kell, ábrándítsak mindenkit, nem létezik olyan csodabogyó, őserdők mélyén elrejtett varázsgomba, amely lehetővé tenné, hogy eddigi helytelen táplálkozásunkat és mozgásszegény életmódunkat folytatva szupertesttel, remek hangulattal és teherbírással ajándékozna meg minket.

Nincs villámdiéta, sem turbó fogyókúra.  (Egyáltalán nem hiszek a fogyókúrákban, próbáltam én is) Egy dolog lehet hosszútávon eredményes, a testmozgással kiegészített, kiegyensúlyozott, természetes, változatos étkezés, amely nem feldolgozott élelmiszereken alapszik, hanem valódi ételeken. A 160 grammos szénhidrátdiéta nekem ezt jelenti.

bevezeto3

Napi menü a “diétám” elvei alapján. Nem tűnik túl sanyargatónak, nem?

Nálam több tényező is szerepet játsott: A gyerekek születése előtt 2 évig folyamatos hormonkezelést kaptam. Ha a hormon borul, az anyagcsere borul. (lásd Judit cikkét az anyagcseréről) Ha az anyagcsere borul, a hormon borul. Ilyen egyszerű ez sajnos, az egyensúly könnyen kibillen.

Jó tíz éve már kerülöm a feldolgozott élelmiszereket. Munkámból kifolyólag folyamatosan főzök, ezért eddig is inkább mindent magam készítettem, legyen az kenyér, krémsajt, házi szaloncukor. Ellenben a cukorra és a finomított szénhidrátokra nem figyeltem oda, ahogy a kiegyensúlyozott, rendszeres táplálkozásra sem. Össze-vissza ettem. Volt, hogy hetekig próbáltam koplalni, salátaleveleken élni, megvontam magamtól a szénhidrátot, fogyás reményében. (Nem hiszem, hogy valaha is igazán egy napnál tovább bírtam volna a szénhidrátmentességet. )Volt, hogy egész nap nem ettem, rohantam ide-oda, este pedig jól bekajáltam (ismerős, ugye?), de nyilván olyan is volt, hogy éppen egész nap ettem, mindent, kontrollálatlanul.

Az eredmény nem sokat váratott magára. Folyamatosan fáradt voltam, de kisgyerekek mellet ki nem az? Egy-egy nagyobb mennyiségű étel úgy kiütött, hogy szinte azonnal elaludtam tőle. Egyre gyakoribb volt, a most „azonnal csokoládét kell ennem” érzés. Folyamatosan rajtam lévő pár kiló súlyfelesleg, amit nem tudtam leadni, pedig rengetegszer megpróbáltam, de a fogyókúrák pár nap alatt kifogtak rajtam, és könnyen elcsábított egy szelet süti. Sebaj, „majd hétfőtől”! Bőrproblémák, de hiszen öregszem…

Egy ideig nem figyeltem fel a jelekre, de valahol legbelül éreztem, valami nem stimmel. Mikor azonban hirtelen megváltozott a menstruációm, azonnal orvoshoz mentem, és szerencsére nőgyógyászom rögtön csináltatott terheléses cukor és inzulinvizsgálatot. Ekkor derült ki, hogy terhelésre az inzulinom nagyon magasra emelkedik, a vércukrom pedig a béka feneke alatt van. „Csoda, hogy nem kómált be” mondta a belgyógyász, amikor meglátta az értékeimet. Őszintén, úgy érzem, néha közel álltam hozzá. Inzulinrezisztens lettem.

Ne a gyógyszertől várjuk a megoldást!

A diagnózis megrémisztett, de az a típus vagyok, aki nem kesereg a problémákon, hanem annak a leghatékonyabb megoldását keresi. „Étrendváltás, testmozgás, gyógyszer” ez a gyógyulás három pillére. Az első kettő részemről rendben, de a gyógyszerhez nem sok kedvem volt. Sokan ebben látják a kapaszkodót, a fent már emlegetett csodaszert, és azt gondolják, mindenféle életmódváltás nélkül, pirulák bekapkodásával kijöhetnek ebből az állapotból. Mert az inzulinrezisztencia, az elhízás nem betegség, hanem a nem nekünk szabott életmód következtében kialakult állapot, amely azonban számos halálos betegség előszobája. Csak erről nem akarunk tudomást venni.

Életmódváltás

bevezeto1

Nekem kezdetben gyógyszerrel (ma már azt gondolom, az elején se kellett volna szednem még azt a minimális mennyiséget sem), majd azóta pirula nélkül sikerült, a csoda az életmódváltásban rejlik.

bevezeto2-1

Az életmódváltás részleteiről, tapasztalatairól, mondanám, hogy „rögös útjáról”, de nem volt az : ) fog szólni a Dolce Vita blog ezen része. Úgy érzem, 4-5 év távlatából ma már jól látom étkezésünk, életmódunk hibáit, és ezekre a megoldásokat. Látványos átalakulásom mikéntjére egyre több ismerősöm, olvasóm kérdez rá. Úgy éreztem, itt az idő, hogy megosszam, amin eddig átmentem, és interaktív felületen próbáljak segíteni azoknak, akik lépni szeretnének saját vagy családjuk egészsége érdekében.

Már nem érint az inzulinrezisztencia, kijöttem belőle, évek óta jók a leleteim. A kialakított életmódomat természetesen megtartottam, mert ennél jobbat nem is tehetek a testemmel. Valódi ételekkel táplálom, miközben időről időre jól megdolgoztatom. : )

A 160 g blog nem csak inzulinrezisztenseknek, cukorbetegeknek szól, hanem mindazoknak, akik szeretnének fogyni, vagy csupán fittek és egészségesek szeretnének maradni, ameddig csak lehet.

Munkámat szakemberek segítik, dr. Töllösy Judit, sportorvos és Koszta Ági, dietetikus. Mindkettőjüket a Sportkórházban ismertem meg, és bár már rengeteget beszéltünk egymással életmódról, ételekről, még mindig olyan lázba hoz minket a téma, hogy órákig vagyunk képesek róla beszélni.

Lesznek természetesen receptek, szakmai cikkek közérthetően, tanácsok és sok-sok motiváció. Életmódváltásra, fogyásra fel! Kövessetek minket hétről-hétre, és a legfontosabb, kérdezzetek Tőlünk bátran!

Vrábel Kriszta

 

 
 
 
 
Megosztom
 

19 megjegyzés

  1. Réka mondta:

    Milyen bőrproblémáid voltak Kriszta? Megkérdezhetem?

    2016. 05. 03.
    • Vrábel Kriszta mondta:

      Réka!
      Tini koromban sem volt gondom a bőrömmel, ellenben 4-5 éve, mintha külön életet élt volna, minden meglátszott rajta, pattanások, formájában. Miközben élettelen, szürke vmi lett belőle. : (
      Ezek megszűntek, nyilván a sok testmozgás(szabadban levegőn is) is szerepet játszik ebben, hiszen a vérkeringés itt is serkent, itt is izzadok, méregtelenítek. Pattanások megszűntek, szürkeség eltűnt, pirosítóra nincs szükségem. : )
      Fehér bőrű vagyok, de jól le tudok barnulni, de a színt azonnal ledobom magamról. Télen jártam ezért nagyon módjával szoláriumba, mert borzalmas arcszínem volt, szürkés fehér, mondjuk. Szerencsére ezt is elhagyhattam.

      2016. 05. 04.
  2. Kriszti mondta:

    Kriszta, nagyon örülök, hogy elkezdted a blogodnak ezt a részét! Régóta követlek, sok receptedet kipróbáltam már, egy-két szakácskönyvedet nem csak magamnak, de ajándékba is megvettem. Az írásaid most adtak egy olyan lökést, amire nagy szükségem volt ahhoz, hogy én is váltsak. Az almás-epres sütis posztod óta elhatároztam, hogy amennyire lehet, elhagyom a cukrot. Azt hiszem, ez szépen lassan menni is fog, főleg ha mindig olvasok valami lelkesítőt 🙂
    Én inkább most azért fordulok hozzád, mert van két kisgyerekem, egy 6 éves lányom és egy hamarosan 2 éves fiam. A pici még gyakorlatilag mindenevő és még nem tudta elrontani az ízlését az ovis menza, meg a család… A lányom viszont mióta ovis, szinte semmi gyümölcsöt és zöldséget nem eszik meg nyersen, pedig előtte ő is mindenevő volt. A nagyszülők ellenben tömik édességgel, amikor csak lehet. Ha mindent odaadnánk neki, amit tőlük kap, már szerintem kórházban kötött volna ki 🙁 Mindig próbálkozom itthon a teljes kiőrlésű liszttel készült pékárukkal, sütikkel, próbálom rátukmálni az egészséges(ebb) ételeket, de mintha egy receptor lenne beleépítve, és ha megérzi, hogy valami egészséges, nem eszi meg 🙁 Rettentően félek, hogy ő is inzulinrezisztens lesz (a családunkban ez nem ismeretlen) és nem tudom, egy gyerek esetében hogy lehetne megoldani az életmódváltást. Hiszen neki még hiába érvelünk a biológiával, ő az ízlelőbimbói után megy. Tudnál esetleg ebben segítséget adni? Tippeket, fortélyokat, olyan recepteket, amik kifejezetten gyerekekre vannak szabva? Hálás lennék érte.

    2016. 05. 03.
    • Vrábel Kriszta mondta:

      Kriszti!
      A gyerekeket otthoni példamutatással lehet rászoktatni az egészségesre. Ne várd azt, hogy ez rögtön menni fog, fokozatosan. A nagyszülőkkel beszélni kell, én is ezt tettem. Első körben kicsit talán megsértődött anyukám, mikor azt mondtam sikerült a gyereket egy nyár alatt felhízlalnia. Nem hízott el persze, de én láttam a változást, amit a napi 3 fagylalt (!) okozott. Nagyi szeme ezt persze nem látja és sajnos sok szülő sem. : ( Ezt egyszerűen meg kell beszélni a családtagokkal.
      A gyerekekkel persze nem tudsz még így beszélni, de ha folyton csak azt hallja otthon, hogy ezt nem isszuk, esszük mert cukros, akkor megtanulja.
      Az iskolában az enyémek is menzán esznek, de legalább itthon nem fejelem ezt meg nutellával, chipsszel, csokikával, sütikével, kész kajákkal… Sokat számít.
      Puffogtak az elején teljes kiőrlésű kenyerek ellen, ma már ez a legtermészetesebb nekik. Ahogy az is, hogy vizet isznak,ha szomjasak.
      Gyümölcsöt a nagyobbik fiam pl. egyáltalán nem evett 3-4-5 éves korában, míg rájöttünk, az állagával van valami gondja, egy ideig mindent turmixoltam neki, úgy megitta, majd fokozatosan megszerette az állagát is. Zöldségekkel ugyanez a helyzet, krémleves, szósz…
      A blog ezen részén én a praktikus, hétköznapi dolgokról, tapasztalatokról fogok írni, amelyeken átmentem az elmúlt időben. Mivel mi ezt együtt csináljuk a családdal, sokszor lesz ez a téma! : )

      2016. 05. 04.
    • Vrábel Kriszta mondta:

      Kriszti!
      És ami lemaradt, de a képekből látszik. Bevezettem a közös sportot, mint alap családi programot. Még a férjemet is átalakítottam, 45 felett belőle is sportos pacákot faragtam. : ) (megtanult korcsoláyzni, síelni…)
      A gyerekeknek maguktól egy szombat délutáni lehetőség, hogy menjünk el korizni, ki a sportpályára focizni, ping-pongozni (pedig itthon is van), bringázni.
      Imádom, együtt vagyunk, élvezzük, és mindenkinek jót tesz! : )

      2016. 05. 04.
  3. Kriszti mondta:

    Igen, mindenki azt mondja, hogy az itthoni példa ragadós, csak azt nem tudom,mikor ragad át végre a lányomra is 🙂 Hiába esszük évek óta az orra előtt jóízűen a teljes kiőrlésű, magvas kenyeret, az uborkát, salátát, szilvát, stb., általában meg se akarja kóstolni. Na mindegy, reménykedem, hogy ez valami életkori sajátosság és majd kinövi…
    Egyébként az nálunk is fennáll, hogy a gyümölcs állagával van baja, mert a gyümölcspüréket meg megeszi, de sajnos abból is csak a bolti, babáknak készültet (de legalább abból van cukormentes), amit én magam turmixolok, az nem jó 🙁 Hát, nem egy könnyű eset, de azért nem adom fel… Az igaz, hogy az egészséges kaják mellett sok bolti szir-szar is előfordul nálunk, ezen mindenképpen változtatok most.
    (A nagyszülőkről inkább nem mondok többet, állandóan harcolok velük a gyerekek miatt, de ezen más úgyse tud segíteni.)
    A közös sportolást nálunk is be kéne vezetni, azzal sajnos nem állunk jól. Bár most, hogy elkezdtem jógaórákra járni, a lányom is mindig akarna velem jönni, úgyhogy lehet, keresek majd valami olyan lehetőséget, ahová együtt mehetünk.
    Minden esetre köszönöm a választ és továbbra is olvasni foglak 🙂

    2016. 05. 04.
  4. Zsofi mondta:

    Szia Kriszta!
    Gratulálok!
    Nekem az első terhességem alatt kellett a 160gr ch diétat tartanom, gondolom az is egy jel. A kisebbik lànyom 8 hónapos, még szoptatom de màr mást is eszik. Elkezdhetem a 160 grammos diétàt szerinted?
    Köszi, Zsofi

    2016. 05. 05.
  5. Vrábel Kriszta mondta:

    Zsófi!
    Bátran. A 160 gr-os diéta alapelvei szerinti étkezésnek a lényege, hogy teljes értékű. Nincs benne semmi megvonva, eszel Ch-t, zsírt, fehérjét. Ezért folyamatosan alkalmazható, nem kúraszerű vmi. Gyerek, felnőtt, idős, bárki követheti.
    Egyedül azt vonod meg (finomított szénhidrátok), amire semmi szüksége a szervezetednek! Hanem az élelmiszeripar találta ki. : (
    Helyett teljes értékű, valódi ételeket eszel, főként lassú felszívódású Ch-kkal. A gyümölcsökben lévő fruktóz, tejfélékben lévő tejcukor bőven elegendő gyors felszívódású energiát biztosít. Nem kell ahhoz finomlisztes, adalékanyagos, cukros péksütemény. : )
    Erről szól ez az étrend.

    2016. 05. 05.
  6. Réka mondta:

    Kriszta!
    Köszönöm a válaszod!
    Sajnos az én bőröm mindig vacak volt. Azt mondták, hogy majd, ha szülök, elmúlnak a patik. Hát nem. Illetve a babavárás és szoptatás idején sokkal szebb volt, de amint a normál hormontermelés beindul, kirügyezik. (Félidőben és mensi előtt-alatt) Ezen mi segíthet? Judit tud ebben segíteni esetleg? Teljesen nem hagytam el soha CH-ot, de volt, hogy nagyon lecsökkentettem és mellette mozogtam is, de nem láttam változást e téren…
    Nagyon örülök, hogy elkezdted ezt a blogot. Lökést adott, hogy újra belefogjak (most fél éves a negyedik gyermekem), mert rám fér, hogy erősödjek. 🙂 Köszönöm a biztatást!!! Réka

    2016. 05. 05.
  7. Vrábel Kriszta mondta:

    Réka!
    A Ch-t elhagyni teljesen nem is szabad! Nagy szüksége van a szervezetnek rá. Csak nem finomított Ch legyen, hanem döntően lassú felszívódású. Lásd eggyel feljebbi válaszom.
    Kérdezz rá Juditnál erre a dologra, bőrgyógyásznál jártál vele, vagy azért nem akkora a probléma?
    A mozgáshoz sok erőt ilyen sok gyerkőc mellett! : )

    2016. 05. 05.
  8. Réka mondta:

    Kriszta!
    Juditot hol tudom megkérdezni erről?
    Ó, nem akartam teljesen elhagyni a CH-ot, csak rosszul fogalmaztam. 🙂 Inkább azt akartam írni, hogy én is csak “diétázgattam” eddig. 🙁 Bőrgyógyásznál voltam, de max addig jutottak el, hogy fogamzásgátló tabletta. Na azt nem szeretnék szedni… (Mindezt persze mindenféle vizsgálat nélkül…)
    Napok óta azon gondolkozok, hogy mi az az epres finomság a fenti képen? Elárulod, hogy hogy készült? 😉

    2016. 05. 06.
    • Vrábel Kriszta mondta:

      Réka!
      a “kapcsolat” fülben találsz e-mailt hozzá. tollosykukacgmailpontcom
      Eperhabszelet van a képen. Szintén cukormentes. Turmixolt eper, tejszínhab, joghurt keveréke, zselatinnal. Majd hozom ide a receptet! : )

      2016. 05. 06.
  9. Gyöngyvér mondta:

    Azt szeretném kérdezni, hogy a rizstej, zabtej és társaiban lévő Ch is gyors felszívódásúnak számít, vagy csak a tehéntej a laktóz miatt? Hiányzik a reggeli zabkása…. Meg egy löttyintésnyi a kávéba…
    És köszönet a blogért, a receptekért, könyvekért, infókért!

    2016. 05. 18.
    • Koszta Ági mondta:

      Gyöngyvér!
      A növényi tejek – főleg az ízesített változatok – többnyire tartalmaznak hozzáadott cukrot. Vannak kifejezetten olyan változatok, amin feltüntetik, hogy édesítés nélkül készült (unsweetened).
      De visszatérve a tejre: ha lassú felszívódású szénhidráttal együtt fogyasztod, akkor a laktóz is lassabban szívódik fel. Pl.: a zab tökéletes erre, tehát a zabkása nem is olyan rossz ötlet. Ha a kávéd nem éhgyomorra, hanem pl.: a reggeli után közvetlenül jön és tényleg csak egy “löttyintésnyit” teszel bele, akkor a lassú felszívódású CH-val ellensúlyozni tudod azt a minimális laktózt.

      2016. 05. 19.
  10. Vrábel Kriszta mondta:

    Gyöngyvér!
    Köszönet a köszönetért! : )
    Ági jön hamarosan és megválaszolja a kérdésedet.

    2016. 05. 19.
  11. Vrábel Kriszta mondta:

    Gyöngyvér!

    Én pont ezt reggelizem: zabpehely, tejjel, kis túróval (és sok-sok fahájjal) és utána egy kávé kis tejjel. És remekül vagyok! : )

    2016. 05. 20.
  12. Gyöngyvér mondta:

    Köszönöm szépen! A túró remek ötlet, a fahéj eddig is nsgy dózisban ment😊!

    2016. 05. 30.
  13. Vrábel Kriszta mondta:

    Gyöngyvér!
    Pár szem eperrel dobom még most fel, hogy itt a szezonja. Valamelyik reggel meggyel (a kertből).

    2016. 05. 31.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.



Kapcsolódó bejegyzések