200 méter után meghaltam

Ma megy a 20.000 is

„Profi sportoló vagy?” Kérdezte minap a boltban a huszonéves eladó, amikor végigmért, ahogy kijöttem a próbafülkéből a csöppnyi haspólóban (!), leggingsben. „Neeem, de járok ilyen-olyan sportra” feleltem. Közben pedig az igazi válasz formálódott a fejemben, csak az túl hosszú lett volna, és nem hiszem, hogy az eladólányt igazán érdekelte a sztorim. Tovább Tovább

200metre2Hogy: Közel 40 éves kétgyermekes anyuka vagyok, aki pár éve a fejébe vette, egy inzulinrezisztencia  diagnózissal a zsebében, hogy újra sportolni kezd. (khmm. mintegy 25 év kihagyás után).  Elhatároztam, nem adtam fel, „most tényleg megcsinálom, lefogyok, formába hozom magam”, szenvedtem, küzdöttem, néha nehéz volt elindulni, de egyre könnyebb lett.

Nem siettem el, lassan, fokozatosan alakítottam ki magamban a testmozgás elemi igényét. Fittségi mutatóm a nullával volt egyenlő, innen kellett építkezni, alkalomról-alaklomra, napról napra kicsit javulni. 4 év után ott tartok, hogy ma az idegenek sportolónak néznek. : )

Kezdetben úszni jártam. Hetente 2x 45 perc, amíg a gyerekek úsztak a kismedencében és úsztam a nagyban. Utána jött a futás. Az első alkalommal 200 métert tudtam lefutni, nem kaptam levegőt, szúrt, fájt, borzalmas volt. Egy hónap múlva már ment a 3 km, újabb hónap elteltével az 5. Fél év múlva a 10 km. Ma már bármikor lazán megy a 20 km is.

Közben újra korcsolyázni kezdtem (gyerekkoromban pár évet műkorcsolyáztam), hobbi szinten természetesen, de az is testmozgás! A futás lassan szükségletté vált. Semmi más nem tud igazán kikapcsolni egy hajtós munkanap után. Időnként társaim is akadnak hozzá, a gyerekek kezdetben bringával jöttek velem, ma pedig a nagyobbik fiam, Ádám simán lefut velem 10 km-t.

Hogy ne unjam meg a futást, hat hónapja erősítő edzésre cseréltem heti 1-2 futóalkalmat (saját testsúlyos és súlyzós). Vagy teremben, vagy itthon, ahogy időm engedi. Az otthoni edzéshez nekem nagyon bevált a Pinterest. Rengeteg feladatkártyát gyűjtögettem össze, mazsolázzatok belőle! Legjobb motiváló!

Ma pedig már Crossfitezek is. (köszönet érte Nórinak)

Nekem már inkább az a nehéz, hogy ne sportoljak egy nap. Volt, hogy megfeledkeztem estére arról, reggel lefutottam már a magam adagját és azon kezdtem el gondolkodni, kellene valamit mozogni. : )

Négy év alatt jutottam el ide. A folyamat hosszú, de minden lépése után egyre jobban érezzük magunkat. Egyre könnyebb lesz, és minden nap közelebb kerülünk a célhoz, amelyet ugyan időbe telik elérni, de az viszont tényleg csak egyetlen pillanat, amíg az elhatározás a változásra megszületik bennünk. Hajrá, lányok!

A haspolót pedig ezek után nem hagyhattam ott. : ) Persze, hogy megvettem, tini koromban sem volt ilyenem.

A haspolót pedig ezek után nem hagyhattam ott. : ) Persze, hogy megvettem, tini koromban sem volt ilyenem.

 
 
 
 
Megosztom
 

24 megjegyzés

  1. Szilvi mondta:

    Szia Kriszta! TRX-et próbáltad már? Én függő vagyok, heti három alkalommal lassan két és fél éve, és simán jobban érzem magam, mint bármikor életemben. Hamarosan elkezdek futni. Nagyon tetszik a CrossFit is, ha majd nagyobb lesz a lányom, tuti kipróbálom azt is. Ha az ember már szinte szeret fekvőtámaszozni, jöhet bármi 🙂
    Annak idején a blogod az elsők között volt, amit elkezdtem olvasni, nagyon sokat inspirált, számos dolgot építettem be a mindennapi étrendünkbe belőle. De ezt az új irányt meg egyenesen imádom! Minden szavaddal egyetértek 🙂
    Hajrá, várom az új bejegyzéseket!

    2016. 05. 04.
  2. Kriszta mondta:

    Szia Szilvi!
    3, 4 alkalommal voltam, de sajnos elment az az edző, aki tartotta és így abbahagytam. De nagyon jó volt! Most is kacérkodnék vele, de egyszerűen nem tudom hova beilleszteni. Szeretnék egy héten 2x futni, 2x crossfitezni, láb+fenék edzés és akkor korcsolya még nem volt a lábamon és nem is hasaztam külön…. és akkor a TRX, meg néha úszni is jó lenne. Na ennyi mindent szeretnék csinálni. : )) De persze ez nem valósul meg, heti 4 alkalom jön össze max. Amúgy elég is annyi, mert pihenőnap is kell, de így nehezen jut idő mindenre.
    Fekvőtámaszozni pedig nagyon szeretek! : ) Legjobb törzsgyakorlat. De plankelni még jobban! ; )

    2016. 05. 04.
  3. Kriszta mondta:

    Ja, és a póló. Bátor húzás volt, az biztos. Voltam benne edzeni, nagyon féltem, hogy majd feszengek benne…

    2016. 05. 04.
  4. Judyt mondta:

    Én még csak két évnél tartok és közelsem ilyen eredménnyel, de a kitartás nem kopik 🙂 Mostanra már az étkezést is sikerült elég jól megreformálni. A futást imádom, bő egy éve 800 métert félig sétálva, félig “futva” tettem, ősszel már mentem maratonváltóra 8 kmes távra 🙂 Idénre a félmaraton volt a cél,de lett egy pocakbérlőm, úgyhogy ez várat magára. A spinning is nagy kattanásom lett, most ki kellett hagynom kb egy hónapot, azóta a pocak miatt csak nagyon lightosan csinálom, de nem bírnám nélküle 😀 Te leszel -vagy- a példaképem, úgyhogy remélem pár év múlva én is jó eredményekkel büszkélkedhetem majd 😉 Neked gratula!

    2016. 05. 04.
  5. Kriszta mondta:

    Judyt!

    Én négy éve csinálom, két éve még én sem így néztem ki. : )
    Pocakkal persze csak óvatosan! : ) Ráér a formába hozás utána is, de, ha eddig is mozogtál, akkor érdemes finoman folytatni, ha nincs orvosi ellenjavallat. Én mindkét gyermekemmel extra veszélyeztetett terhes voltam, nulla mozgásra ítélve. Van egy ismerősöm (majd bemutatjuk őt itt az oldalon, nekem ő egy példakép), aki az 5. gyermekét várva, még a 38. héten is crossfitezett.
    Ősszel azt a maratont akkor együtt futottuk. : ) Én is a 8-ast futottam a váltónkból. Váltótársam volt ez a lány, akiről előbb írtam. Fél évvel a szülés után jött a versenyre! : )

    2016. 05. 05.
  6. Bogi mondta:

    Kedves Kriszta!

    Nagyon köszönöm ezt az oldalt! A 160 grammos könyvek otthon, jó sok kedvenc recepttel. Sajnos a teljes “kattanás” még nem történt meg, sok olyan is lemegy, aminek nem kellene. De ez most nagy motiváció, köszönöm!!!!!
    Sok sikert az oldalhoz!

    2016. 05. 05.
  7. Vrábel Kriszta mondta:

    Bogi!

    Igen, a teljes kattanást fejben kell eldönteni. Én is 3 évig “diétázgattam”. Ez a legjobb szó rá. Csináltam, de nem teljes odaadással, odafigyeléssel. Itt-ott lecsúszott nekem is ez-az. Főleg a munkámnak köszönhetően, hetente rengeteg ételt készítünk, fotózok, vannak sütik is bőven. Nehéz megállni.
    Mivel nagyon sokat mozgok, nem látszott rajtam, ha ettem nekem nem való dolgokat is. De úgy éreztem, minek mozgok ennyit, ha nincs igazán látványos eredménye. Stagnáltam. Amióta (fél éve) a kajára sokkal jobban figyelek, kicseréltek. : )
    Még ez sem jelenti a totális tiltást. Emberek vagyunk, mindig a kísértés a legcsábítóbb. De ha 95%-ban jól eszel, sztem ennyi belefér, a nagy átlag számít. Ha a vendégségben cukros süti van, megeszem. Egyrészt, nem akarok “különcségemmel” kilógni, a vendéglátót megbántani, másrészt mert így megtehetem, én döntök, nem a cukorsóvárgás irányít. Egyszer megeszem, aztán minden megy tovább. : )

    2016. 05. 05.
  8. Panni mondta:

    Kedves Kriszta! Örömmel olvasgatom a bejegyzéseidet, nagyon szuperek, és Te is az vagy!!! 🙂 Nagyon gratulálok az eredményedhez!
    Nagyon, de nagyon vágyom én is az “áttörésre”, “kattanásra”, szeretném végre igazán jól érezni magam a bőrömben..Nekem ez még nem jött el, sajnos. A motiváció begyűjtésre próbálom motiválni magam..:D
    DE köszönöm, hogy olvashatlak!!!

    2016. 05. 08.
  9. Vrábel Kriszta mondta:

    Panni!
    Az áttörést Neked kell elhatározni, mi csak egy kis motivációval tudunk segíteni! : ) Drukkolok, hogy mihamarabb megszülessen az igazi elhatározás!

    2016. 05. 09.
  10. Judyt mondta:

    Huh nem semmi, :O Akkor lehet, hogy jövő ősszel már van reményem újra váltót futni 😉 Szerencsére orvosom is támogatja, nincs olyan probléma, vagy panasz,ami korlátozna, bízom benne, hogy ez minél tovább így marad, mert nagyon jó érzés, hogy nem punnyadok és a stresszes dolgaimat is inkább így vezetem le. Nevettem is, hogy két éve “könyörgöm” pulzusmérő óráért a férjemnek, most végre kaptam,hogy kellő kontrollal csináljam a mozgásokat 🙂 Nekem az egyik barátnőm is mondhatni az elipszis trénerről ment szülni, emlékszem,hogy már nem mert bérletet venni a terembe,mert mindig sokkolta vele a recepciósokat, hogy az egyre növekvő pocakkal még havi bérletet vesz 😀

    2016. 05. 10.
  11. Alma mondta:

    Úristen, de szeretnék ilyen hasat! Pár éve én is életmódot váltottam és ruhában szuperül nézek ki, de azt hiszem az étkezésem további megreformálásán múlna, hogy bevállalhassam én is a haspólót, úgyhogy tűkön ülve várom a további bejegyzéseket! Addig is nagy respect!!! 😀

    2016. 05. 10.
  12. Vrábel Kriszta mondta:

    Alma!

    Ha eddig megvolt az alap, akkor tényleg csak az étkezésen múlik, nekem is így jött ez össze az elmúlt fél évben. : ) Hogy tényleg odafigyeltem sokkal jobban a kajára.

    2016. 05. 11.
  13. Krisztina Vrábel mondta:

    Judyt!

    Ha nincs orvosi ellenjavallat, finoman csináld. Nekem egy ismerősöm az 5. gyerkőcével még a 38. héten crossfitezett! : ))

    2016. 05. 11.
  14. Orsi mondta:

    Szia Kriszta! Nagyon -nagyon inspiráló ez az írás. A történet elejében nagyon sok hasonlóság van közöttünk…de sajnos én egy ponton abbahagytam a futást. Te hogy oldod meg a futást novembertől márciusig? Sajnos én napközben nem nagyon tudom megoldani, reggel és este sötét van…szóval nálam itt mentek félre a dolgok. A terem nagyon nem ugyanaz:(
    Érdekelne még, hogy a kaján most mit változtattál az utóbbi időben, hogy így leszálkásodj? Gondolom azért nem fehérjeport ittál:) Üdvözöllek és nagy-nagy gratula, Orsi

    2016. 05. 24.
  15. Vrábel Kriszta mondta:

    Orsi!

    Napközben oldom meg a téli futásokat. Hétévégn egyszer, hétköznap egy-két rövidebb. Világosban, a hideg nem zavar, de a hideg+sötét igen.
    Télen amúgy nagyon sokat korcsolyázok.
    A szálkásodás az elmúlt fél éve eredménye, a futás mellé súlyzós edzéseket is betettem, illetve tényleges, szigorú, cukor és finomított szénhidrát megvonás. Rengeteg zöldség, kevés teljes értékű gabona, hús, hal, tejtermék. Nálam semmi nincs tiltólistán csak a finomít szénhidrát és a túlevés. : ) No, meg a mű fehérjeporok. Az evésben (is) a 100% természetesség híve vagyok, nem ennék fehérjeport. : )

    2016. 05. 25.
  16. Vrábel Kriszta mondta:

    Orsi!

    És, ami lemaradt: ha inspiráló, olvasd át még 2x és kezdj újra bele a futásba!! : )))

    A futás szempontjából a nyár, ha nem lesz óriás kánikula, azért könnyebb. Kora reggel, este. Ha nagy a meleg, akkor én terembe megyek. 20-30 perc futás, padon, utána súlyzós edzés. Ez a kombináció tapaszatalatom szerint sokkal jobban szálkásít és formál, mint csak a futás önmagában.

    2016. 05. 26.
  17. Gy. Ági mondta:

    Kedves Kriszta! Nagyon inspiráló a történeted!! Ahogy figyeltem a receptjeidet az elmúlt években egyre inkább átjött az üzenet, hogy a finomított CH és a cukor mennyire nem jók. Az életmódváltásod és az eredménye fantasztikus! Én is most tervezek hozzákezdeni valami hasonlóhoz. Nálunk 3 fiú van, eléggé édesszájúak. Azt szeretném kérdezni, hogy Te hogy csinálod: a gyerekeknek külön főzől, vagy ők is azt eszik amit te? Ha igen, akkor hogy fogadták az újfajta menüt? Hogy ment az átállás? Nálunk 2, 4 és 6 évesek, és a legnagyobb ráadásul elég válogatós. Köszi a tanácsot előre is!

    2016. 06. 02.
  18. Vrábel Kriszta mondta:

    Ági!

    Mindenki ugyanazt eszi nálunk. Egyrészt kivitelezhetetlen lenne külön főzni, de ez a kisebb ok. A fő ok, hogy az én egészségem/fittségem viszonylag másodlagos a gyerekekéhez képest. : ) A lényeg, hogy ők egyenek jól, és már kis korban tanulják meg szokják meg, ezen nevelkedjenek.
    Ez az étrend, minden szélsőségtől mentes, teljes értékű, minden engedett, pár dolog nem (cukor, finomított szénhidrátok, adalékanyagok), ezekre semmi szüksége egy gyerek szervezetének!
    Édes szájúak az enyémek is persze, de ők születésük óta nem nagyon kapnak bolti élelmiszereket, sose volt szokásom csokival, Túró Rudival jutalmazni, vigasztalni. A gyümölcsteát sosem édesítettem neki, max télen kevés mézzel. Jó alapról indultak, ma már elég édesség nekik a friss gyümölcs….
    Persze járnak születésnapra, esznek az iskolában, veszek nekik én is jó helyen fagyit, sütit. A mennyiség számít, és amit itthon látnak. Fagyiban pl. megegyeztünk, hogy egyszerre csak 1 gombóc. MIért kellene 2-3?
    A gyerekek szokásait Te alakítod ki! A tieid pont a legjobb korban vannak erre.
    Az én elvem, hogy a szülő a főnök, ha kell diktatórikus. Sok helyen ma nem ezt látom, hanem azt hallom, hogy a 3 éves gyerek hisztizik, hogy ő a mekiben AKAR enni. Bocsánat, egyedül sétált oda be először 2 évesen. : (
    Szerintem akkor szeretem a gyerekem, ha pl. a jó étkezésre nevelem, nem csokival jutalmazom. Ez lehet, hogy néha kemény csata, de mégis 1. mi vagyunk az erősebbek, 2. okosabbak és tudjuk, miért tesszük. Szóval, csak keményen ezen a téren. Mert lehet, hogy 1 hónapot küzdesz velük, de utána maguktól ilyenek lesznek.
    Az enyémek már akkor is jó döntéseket hoznak, ha nem vagyok ott. Egy szülőtárs mesélte, hogy a zsúron, az össze gyerek rávetette magát a Fantára. Fél óra alatt páran megittak 5 litert. Az én kettőm csak vizet kért. Volt benne melól, de szerintem megérte.
    Hű, fogok erről írni. : )

    2016. 06. 03.
    • Nora mondta:

      Kedves Kriszta!
      Jó lenne, ha írnál a fent említett témáról! 🙂

      2016. 08. 30.
  19. Vrábel Kriszta mondta:

    Nora!
    Ígérem, amint a gyerekek elmennek iskolába, beindul az élet, és beindul a 160 g blog is újra. Nagyon nyaralós üzemben voltam eddig a gyerekekkel (félig meg dolgozva, persze) : )

    2016. 08. 30.
    • Nora mondta:

      Szuper! 🙂 Köszi!
      Más: futás előtt milyen bemelegítő gyakorlatokat csinálsz, és a végén milyen nyújtókat?
      Újra elkezdtem futni, pár év kihagyás után, és nagyon-nagyon élvezem! 🙂

      2016. 09. 01.
  20. Kriszta mondta:

    Nora!

    bocsánat, hogy ilyen sokára írok csak, megfeledkeztem a kérdésről!
    Sajnos ebben nagyon sokat kell javulnom. CrossFit edzésen rendesen bemelegítünk, 15-18 perc kb. de az ott csoportos. Mikor egyedül edzek, hajlamos vagyok ezt 1 perc alatt elintézni. : ( Futás előtt pár bokakörzés, térdemelés és indulok is : (
    Nehogy ezt kövesd!! Fontos pont, amelyen változtatnom kell.

    2016. 09. 30.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.



Kapcsolódó bejegyzések