A szalagos fánk titka

Mágia vagy sem?

Farsangi szezonban nincs aktuálisabb gasztro téma, mint az, hogy mitől lesz a karneváli fánk szalagos? Az enyém mindig az, de azért utánanéztem a neten, hogy amúgy mitől. Megdöbbentő ostobaságokat találtam. Tovább Tovább

szalagosfankkicsiKicsit messziről fog indulnia történet, de valahogy így alakulhatnak ki az értelmetlen “hagyományok”. Gizike nem szeretett főzni. Nem érdekelte a dolog, ezért nem is tudott. Tésztát főzni főleg nem, mindig szétfőtt neki, majd összeragadt. (Persze, a tészta, ha 30 percig fő, takony lesz.) Gizike egyszer átment a szomszéd Marikához, aki éppen hideg vízzel mosta le a kifőtt tésztát. Az előzményekről Gizi lemaradt, Marika ugyanis kétszer sózta meg a tészta főzővizét. Leöblítette, mert félt, hogy az amúgy is már kicsit elsózott túróhoz ha még a tészta is túl sós, mehet a kukába a csusza. Gizike itt toppant be, és kevés főzőtudományából gazdálkodva a látottakból azt szűrte le, a tésztát főzés után le kell öblíteni vízzel, akkor jó. Marika biztos jobban tudja, múltkor is olyan mennyei pitét sütött. Aztán mindezt elmondta Klárikának, Ágikának, azok a gyerekeiknek, azok a szomszédaiknak, majd azok is a gyerekeiknek, végül felkerült a netre… Így terjed a gasztro álhír.

A fánkokhoz visszakanyarodva leszögezhetem az enyém mindig szalagos. De miért? Próbáltam utánanézni, mit csinálok ösztönösen jól, és azt az elég egyöntetű véleményt találtam, hogy

1. mielőtt a tésztát az olajba tesszük, fordítsunk egyet a fánkon. Tehát, ami a deszkán alul volt, az legyen az olajban felül.

2. Az első oldal sütésekor fedjük le a serpenyőt egy fedővel.

Ettől lesz szalagos a fánk. Hogy mik vannak? Fura, én sosem fordítom meg, sosem fedem le, sőt nem köpök háromszor a konyhabútorra, nem fordulok meg az óramutató járásával ellentétesen, és búzakalászt sem akasztok a serpenyő fölé, mégis mindig szalagos az enyém.

Mitől? Attól, hogy a tészta rendesen megkelt. A titok ennyi. A könnyű, levegős tészta nem merül el az olajban, úszik rajta, így az oldala nem sül úgy, kialakul a szalag. Ehhez az kell, hogy a fánkok formázása után (deszkán, munkalapon, bárhol) kelesszük újra a formázástól összeesett tésztát, és akkor a közepesen forró olajba kerülve még fel is fújja magát pluszban.

Bocsánat, ha valakinek leromboltam a hitét! Fedni amúgy maximum azért kell, hogy átsüljön, de a jól megkelt tészta, közepesen forró olajban habosan könnyűre sül, esélye sincs, hogy sületlen maradjon. Na ennyit, a sületlenségekről.

 

Hozzávalók

50 dkg liszt, 3 dl tej, 2 ek. porcukor, 2 tojás sárgája, 5 dkg vaj, 2,5 dkg friss élesztő, csipet só, porcukor és lekvár a tálaláshoz, napraforgóolaj a sütéshez
  1. Az élesztőt a cukorral együtt keverjük el a langyos tejben. A lisztet keverjük el a sóval, adjuk hozzá az élesztős tejet, a tojásokat.

  2. Gyúrjunk belőle lágy tésztát, dagasszuk simára, majd hagyjuk kelni 1,5-2 órát.

  3. Lisztezett felületen nyújtsuk ki 1,5 cm vastagra a tésztát, fánkszaggatóval formázzunk fánkokat, helyezzük lisztezett deszkára és konyharuhával fedve kelesszük őket újra, 20-30 percet.

  4. Minél tovább kel, annál könnyebb lesz a tészta, annál szebb szalagos lesz. Közepesen forró olajban süssük ki a fánkok mindkét oldalát kb. 1.5-2 perc alatt.

 
 
 
Megosztom
 

4 megjegyzés

  1. eva n mondta:

    Szia. Köszi hogy bebizonyítottad, hogy nem én vagyok teljesen hülye. Mondjuk én sem szeretek olyan nagyon fözni és sütni pláne nem, de túlsúlyosan ma már mint egyedül álló személy valahogy nem ugrik be a minden napi fözés, sütire meg egyáltalán nincs szükségem. De azért fözök. Fiaméknak, ha 2-hetenként megyek hozzájuk, hogy ne kelljen nekik fözni egész napos munka után 2 pici lány mellett. Miket ? Ami van otthon vagy volt idöm és föleg eröm megvenni. Az elmúlt hét végén gulyás levest vittem, meg rendes, normális húslevest grízgaluskával, fasirtot petrezselymes burgonyával és uborkasalátával ami elég fog lenni a marhapörkölthöz nokedlival, meg találtam a mélyhütöben egy darab füstölt karajt, amit megföztem, felszeleteltem majd csíkokra vágva egy tüzálló tálba elözöleg lerakott fött rizsre halmoztam, betakartam egy fehér mártással, megszórtam kevés szerecsen dióval és annál több reszelt sajttal és pirosra sütöttem. Mielött elmentem hozzájuk mindenböl a rakott füstölt karajon kivül (annak nyersanyaga maradt nálam valamennyi) mindenböl vettem ki egy adagot úgy hogy jut is, marad is. Most töltött paprikát és lecsót fözöcskézek (lecsót darált hússal és rizzsel készítek (a rizs hozzá van, nem bele, mert akkor a leve sehol) nagy tételben, megy be a mélyhütöbe. Sütni most húsvétra fogok sütni néhány tepsi külömbözö fajta pogácsát, sós rudat és ropit. Az elsö mondat a fánkok szalagjára utal, mert nekem sem fér a fejembe a sok marhaság, amit aneten megosztanak velünk, pedig az én fánkom is mindig pille könnyü, szallagos és nálam sincs benne semmi boszorkányság. Összegyúrom, kétszer kelesztem, formázás elött és után és kisütöm. Csak egy oriási baja van. Nagyon hamar elfogy, valahogy mint ha felszívná a köd 🙂

    2016. 03. 23.
  2. Kriszta mondta:

    Éva!
    Szia, igen, ez nem boszorkányosság, ahogy pl. terjesztik a neten, sok más egyébbel együtt. : ))

    2016. 03. 24.
  3. Ágota mondta:

    Örültem, hogy megtaláltam a receptleírásodat, elkészítettem a tésztát és már pihent, amikor újra olvastam az egész receptet.
    Javaslat: a hozzávalók között felsorolt, ám gálánsan kihagyott vajat is tűntesd fel a lépésleírásban….
    Így a pihent tésztába kellett beledagasztanom a vajat. Remélem, szép fánkjaim lesznek…

    2016. 09. 16.
  4. Sándor Mariann mondta:

    Kedves Kriszta! Még szerencse, h Te ilyen ösztönösen tökéletes vagy, ahogy a fánkod is! Mi lenne, ha még a konyhabútorra is köpnél? Tán olaj sem kellene a sütéshez! 🙂

    2017. 01. 28.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.



Kapcsolódó bejegyzések