Pontosabban Szicíliáé az érdem a cannolik megalkotásáért. De ma már szerencsére az egész félszigeten kapni az édes ricottával töltött, ropogós-omlós tésztarudakat. Tovább Tovább
Nem is értem, hogyan maradhatott ki a blogon a receptje?? A Dolce Vita Magyarországon könyvben szerepelt, természetesen, de valahogy ide elfelejtettem feltenni. Évente 1x készítem, és (tipikusan) az a desszert, amiről mindig megállapítom, miért nem sütöm többször. Nem túl bonyolult, viszont baromi finom. Olyannyira, hogy engem manapság kevés édesség tud lázba hozni, de ebből 3 darabot is megettem.
A cannolo eredete nem teljesen tisztázott, Caltanisetta városához kötik egyesek, kolostorban élő apácák készítették valaha. Mint sok szicíliai hagyománynál (legyen az gasztronómia vagy a kultúra egyéb, más területei), természetesen itt sem zárható ki az arab hatás.
A tölteléket kicsit magyarosítottam: aszalt sárgabarack is került bele, nem rontotta el. Olaszországban árulnak cannoli formát, mi ezt itthon habroló/sajtosroló formával tudjuk helyettesíteni. Majdnem teljesen ua. a fém henger, csak a miénknek kicsit elkeskenyedik ez egyik fele.
A recept a heti Nők Lapjában jelent meg, 6 másik olasz fogás receptjével együtt.
Hozzávalók
Gyúrjunk kemény tésztát a tészta hozzávalóiból. Ha túl lágy, lisztezzük még. Lisztezett felületen nyújtsuk ki egészen vékonyra (2 mm) a tésztát, és pohárral szaggassunk akkor a köröket, hogy átfedéssel átérje a sajtosroló-formát.
A tésztaköröket helyezzük fel egy-egy formára jól nyomjuk össze az átfedésnél és közepesen meleg olajban süssük egy-két pillanat alatt készre a rudakat. Amint kifehéredik kicsit, jó is a tészta, forgassuk, majd vegyük ki az olajból lecsepegni.
A töltelékhez keverjük habosra a ricottát a cukorral, narancsvirágvízzel, adjuk hozzá az aprított sárgabarackot, a kandírozott citrusokat, a darabolt csokoládét. (a deszkán maradt, finom csokitörmeléket díszítésnek használjuk).
Habszákból töltsük be a krémet a rudakba, a végeket szórjuk meg a csokitörmelékkel.
Sokáig nem értettem, mit esznek ezen az olaszok, aztán végre kóstoltam frissen készültet is a Da Marióban…
Szia! : )
hű de régen írtál ide, üdv! Az enyém zseniálisan jó, nem lehet nem szeretni. Olaszországban is jók szerintem általában, csak gyakran ehetetlenül nagyok
Kriszta!!!Micsoda emlékeket idéztél fel!4 éve egy szicíliai körúton teljesen beleszerettem ebbe az édességbe,és akkoriban szinte nem is találtam rá receptet a neten!A tied azt hiszem tökéletes…és kipróbálom majd.A legjobb canollit egyébként én egy palermói cukrászdában ettem,finom abban a ricottakrémben csak étcsoki és kandírozott narancs volt,és roppant a tésztája.
: ) Örülök, hogy örömet okoztam vele, ez olyan
Visszajelzés: Szicília gyomra, vol. 1 – futureater