Velencei vágta

egy újabb nap a Serenissimában

Bátor elhatározásra jutottunk. Úgy ítéltük meg, a fiúk már elég nagyok egy hosszú, autós nyaraláshoz és nekivágtunk. Irány az Amalfi part! Tovább Tovább

A poént lelövöm előre, tényleg elég nagyok már hozzá. Meglepően jól bírták a hosszú utat. 1500 km oda és ugyanennyi vissza. Természetesen részletekben megtéve. Ez azért nem jelenti azt, hogy nem lettek volna őrült pillanatok, de úgy tűnik, a végtelen nyavalygások korát kinőttük.

Idei úti célunknak az Amalfi partszakaszt választottuk. Évekkel ezelőtt jártunk már itt, szerintem a világ egyik legszebb tengerparti szakasza. Igazi mesevidék. Ahogy a sziklák hirtelen véget érnek és a tengerbe buknak, a teraszokon citromligetek, tenger, végtelen kék tenger, ameddig csak a szem ellát. Hónapokat lehetne itt eltölteni.  De ne szaladjunk előre, csak szép sorban, ahogy mi is haladtunk a célunk felé. Most az autós megoldást választottunk. 5-en utaztunk, többször átszámoltam mivel nem találtam kedvezményes repjegyet, valamivel talán kedvezőbben jöttünk ki így, mintha repülünk + helyben autót bérlünk. (az autóra ott nagy szükség van!) Amúgy a partszakaszra a legkényelmesebben így lehet eljutni: Budapest-Nápoly repülővel, majd autóbérlés.

Az utat megtoldottuk még egy-egy megállással, így egy nagyon szép, kényelmes 2 hetes nyaralás lett belőle. Oda felé 2 napot töltöttünk Padovában. (az a család látott minket vendégül akiktől Amalfiban béreltük a házat) Padova nagyjából a Budapest-Amalfi út felén helyezkedik el. Itt is jártunk már régebben, de akkor lemaradtunk a Scrovegni kápolnáról, mivel csak előre lehet jegyet foglalni. A kápolnát a korai 14. század egyik remekműve, Giotto freskósorozata díszíti. 750 km autózás után a fiúk tündéri áhitattal szemlélték Szűz Mária és Jézus életének epizódjait, majd kiszúrták az utolsó ítélet jelenetet, ami teljesen rabul ejtette őket. Ugye nem kell mondanom, hogy nem a menny kötötte le őket. : )

Másnapra, lazításként az újabb 750 km megtétele előtt, egész napos velencei városnézés volt betervezve. Itt már a gépet is elővettem. Sokszor jártam már Velencében, de nem tudom megunni. Még akkor sem, ha gyakran nagyon “turistás”. Ez a dolga, a világ leglátogatottabb városa. A titok: tudni kell elszakadni a fő sodrástól, elég egy utcával beljebb menni és rögtön nincsenek turisták. Szeretek ide akár csak egy-egy napra visszatérni, persze a legjobb, ha  pár napot itt tudunk tölteni, mert a város azért kicsit átalakul, ahogy késő délután elhagyják a turista hajók és buszok.

Anyukám is és a fiúk is nagyon várták már Velencét. A srácok nagyjából fél órán át viselkedtek rendes turistagyerekhez méltó módon, majd egy egész napos őrült rohanásba kezdtek. Hogy hogyan bírták? Ezt még most sem értem. Folyamatosan szaladtak ide-oda a tömegben, galambokat kergettek, fagyiért sírtak. Kicsit más volt így a hangulat, mint kettesben lenni.: ) De ezt is ki kellett próbálni. Ekkor még elég pesszimista voltam az egész nyaralást illetően.

Padovából vonattal mentünk Velencébe, Kristóf már a vonaton megmutatta, milyen napra számíthatunk. : )

A végére néha kicsit elfáradt. Ha rá tudtok nagyítani, érdemes a lábszárát megnézni. : )

 
 
 
 
Megosztom
 

7 megjegyzés

  1. Judit mondta:

    Kedves Kriszta !
    Imádom én is Velencét, többször is jártam ott, legutóbb ez év februárjában a karneválon.Már kb 10 év,egy éveben többször is megyek, de csak az északi része : Bibione – Lignanaó de voltam már Gradoban, Muggiában Maranoban is csodás kis helyek és nem lehet vele betelni – szinte visszavágyik , vagy el sem jönne az ember onnan. Gyönyörű képeket készítesz, elárulod, ha nem titok, milyen obid van és ezek a fotók szűrővel készültek – e , vagy csak programmal módosítottad őket. Nekem nagyon bejönnek ezek a homályosabb, álmos képek. Én csak úgy hobbiból fotózgatok és szeretnék hasonlóakat a családi albumba.Válaszodat előre is köszönöm.
    Judit

    2014. 07. 18.
  2. Ilona mondta:

    Most olvastam el újra Marlena de Blasi Ezer nap Velencében c. könyvét. Mindig meglep, hogy ilyen helyen emberek LAKNAK! Persze, én is élvezem a kertemet és a házamat, de hogy valakinek az jut osztályrészül, hogy Velencében lakhat…

    2014. 07. 24.
  3. zsuzsanna mondta:

    Majdnem ekkorák voltak a lányaim, mikor első alkalommal jártunk Velencében. mi vonattal mentünk és így egy nap mindig jutott erre a csodás városra. Sikerült bejárni az évek során szinte az egész országot. Mi inkább a déli részt szerettük, de bárhová szívesen megyünk. gyerekeimnek is megmaradt szerelemnek Olaszország.

    2014. 07. 24.
  4. Eszter mondta:

    Ez a szemforgatós Kristóf-kép halálos! A kisfiam ugyanezt csinálja, még a szeme is fennakad ugyanígy. Várjuk a folytatást! 🙂

    2014. 07. 30.
  5. Enikö mondta:

    Kriszta, drukkolj nekem! Ma délután indulunk Pugliába, az anyósomhoz. Három gyerekkel (14, 4 és fél, 2 évesek)- busszal… Nagyrészt éjszaka megyünk, ez vigasztal. Az úticél Mottola (Taranto mellett). Majd beszámolok, hogy sikerült 🙂 ès gondolok rád, hogy biztos te is szívesen ott lennél :-))

    2014. 08. 02.
  6. Zsuzsa mondta:

    Ugye lesz új augusztusi naptár??? Lehet Velencés is:-)

    2014. 08. 04.
  7. Visszajelzés: Current Controversies and Issues in Personality - Lawrence A. Pervin free downloads

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.



Kapcsolódó bejegyzések