Tudjátok, hogy nem szeretem az olyan recepteket, ahol olasz ételeket variálnak. Bár inkább itt egy új hozzávaló került a receptbe, nem kicseréltünk valamit “olcsóbbra”, másra, úgy, hogy köszönő viszonyban sincs már az eredetivel, az étlapon mégis annak tüntetjük fel. : ) Tovább Tovább
A carbonara számomra amúgy is kényes kérdés, hiszen az egyik kedvenc receptem, ráadásul azt kell, hogy mondjam, gyakran gúnyt űznek belőle. De erről már írtam is a blogom.
Most is csak egy egészen kicsit változtattam rajta, kelkáposztát adtam hozzá, és a tésztáját cseréltem, mert a rövid tészta szerintem jobban illik a kockázott káposztához. Maradt a carbonara jelleg, de az összhatás jóval édeskésebb.
Még carbonara a blogon:
Olasz-magyar fúzió: nokedli carbonara (tündéri Tittikével megspékelve)
és a puffogás a recept elkorcsosítása miatt
Hozzávalók
Egy nagy serpenyőben a felkockázott szalonnát süssük zsírjára az aprított fokhagymagerezddel együtt, adjuk hozzá a felkockázott kelkáposztát, kevergetve pároljuk puhára, itt-ott süssük ropogósra a káposztát.
Fejenként egy tojást verjünk fel enyhén, szórjuk meg bőven (nagyon bőven) frissen őrölt borssal, adjunk hozzá kevés sót, keverjük hozzá a sajtot.
A tésztát főzzük ki lobogó, sós vízben, szűrjük le, szedjük azonnal a szalonnás serpenyőbe és öntsük rá a tojást (már ne égjen a serpenyő alatt a tűz), keverjük el, azonnal tálaljuk.
Izgalmasan hangzik. Én egyszer készítettem egy kelkáposztás-szalonnás tésztát és nagyon finom volt az is.
Most már nem is bánom, hogy orbitális mennyiségű szalonnát rendeltem egy kedves gazdálkodó ismerősömtől. Így a férjem sem szólhat semmit, hogy mindig csak carbonara van.
Gabi!
a carbonara megunhatatlan! Bár aki nem rajong annyira érte, mint mi ezt lehet, hogy nem érti 😉 Válts néha neki paradicsomos spagettire!