Gazpacho olasz módra

Azt hiszem, egy világ omlott össze benne mivel Balotelli nem ontotta a gólokat. Mellesleg hihetetlennek tartom, hogy 6 évesen képes 2×45 percet csüngeni a TV-n, éppen rám nem szólt, mint a nagyok, “hogy anya, állj már ki a képből”. Pasi.
A tegnapinál vidámabb kimenetelű mérkőzést még olasz közegben néztük a pugliai Polignano al mare főterén. (Puglia mesés és lenyűgöző, beszámoló előbb-utóbb olvasható lesz) Ezt a levest is ezen a vidéken ettem, dél Assisijének is nevezett Ostuni városban (nagyon érdemes kattintani!), a neve cialedda, vagy más nevén acquasale. Só és víz. Több étterem étlapján is találkoztunk vele, de az acquasale elnevezés több mindent is takart, a lényege azonban ugyanaz: vízzel puhított száraz kenyér, olívaolaj, paradicsom, uborka, lila hagyma, oregánó. Volt ahol bruscettaként, lé nélküli kenyérsalátaként hozták ki illetve itt van ez a leves. Ahol ezt ettem, külön felhívták a figyelmemet rá, hogy ez itt bizony leves lesz. Nagy mélytányérban, külön száraz kenyérrel, amit nekem kellett beáztatnom. Konkrétan egy gazpacho turmixolás nélkül. Mára kevés jobb dolgot lehet elképzelni ebédre. Csak nagyon jó minőségű alapanyagokból működik.