Olívaolajos-rozmarigos csokoládétorta, novemberi naptár

A torta elsőre nekem is furcsának tűnt, őszintén bevallom először elvetettem az ötletet, hogy megsüssem, de csak nem hagyott nyugodni, milyen is lehet ez a süti. Bátraké a szerencse. És valóban nem csalódtam, nagyon finom, igazán különleges, mindenkinek ajánlom, aki … Tovább Tovább

És valóban nem csalódtam, nagyon finom, igazán különleges, mindenkinek ajánlom, aki szeretne valami extrát kipróbálni. A gyerekeknek nem mertem tálaláskor a rozmaringot rászórni a sütijükre, de mivel látták, hogy esszük, kértek ők is, majd a maradék sütijüket rozmaringgal ették. Ez szerintem mindent elmond a receptről. A receptet, amely egy egyszerű kevert tésztás süti, az októberi Sale e Pepe-ben találtam. Biztos, megsütöm még többször is.

Hozzávalók: 17 dkg liszt, 1 nagy tojás, 3 evőkanál kristálycukor, 10 dkg étcsokoládé, 1 dl extra szűz olívaolaj, 1 dl tej, 1 teáskanálnyi friss rozmaring, 1 csapott tk. sütőpor, csipet só

1. Kapcsoljuk be a sütőt 180 fokon.
2. A rozamringot 3-4 percen keresztül pirítsuk a nem túl forró olívaolajban (nem kell, hogy megégjen, a lényeg, hogy az olaj átvegye a rozmaring ízét)
3. Szűrjük át az olajat, a megsült rozmaringot tegyük félre.
4. A csokoládé felét vízgőz felett olvasszuk meg, a másik felét törjük apróra. Keverjük össze a süti összes hozzávalóját, kilisztezett, vajazott formában süssük kb. 35 perc alatt készre. Tűpróbával ellenőrizzük.
5. Tálaláskor szórjuk rá a sült rozmaringot


A havi naptár a szokásos két méretben tölthető le: 1920×1200 és 1280×1024

 
 
 
 
Megosztom
 

17 megjegyzés

  1. Nagyszerű lehet, a bazsalikom-csoki kombinációt imádom, biztos fantasztikus a rozmaringgal is! A képek csodásak! 🙂

    2011. 11. 02.
  2. Egészen különleges, az olaj nem érződött igazán, a rozmaring igen, és az egész nagyon gazdag és nagyon karakteres

    2011. 11. 02.
  3. Kriszta! Ez mekkora adag? Hány centis formában sütötted?

    Már alig várom,hogy elkészíthessem, istenien néz ki! A képek még mindig fantasztikusak! 🙂

    Köszi, Anett

    2011. 11. 03.
  4. Anett!

    ez igazából egy fél adag csak,a 18 cm-s formában lett ekkora. Ez 4-6 személynek elég egy alkalomra. Mivel eláll a süti, lehet duplázni az adagot, kávé mellé nagyon jó kis harapnivaló

    2011. 11. 04.
  5. A képekről, nagyon köszi, szeretem most nagyon ezt a feketét, még egy-két anyag jön így, aztán ígérem,lecserélem valami világosabbra : )

    2011. 11. 04.
  6. Köszi az infókat!

    Felőlem maradhat még sokáig ez a háttér,szerintem pont kiemeli a lényeget:)

    Anett

    2011. 11. 04.
  7. Anonymous mondta:

    Hát ez az oldal hihetetlen. Gratulálok DV!
    Egészen 2 évvel ezelőttig én is mindenfélét kisérleteztem ki konyhácskámban, aztán ma délelőtt, hosszú idő óta ismét sütöttem egy saját improvizációt (szójalisztes almás-csokis- fahéjas süti). Majd annyira belelendültem, hogy készítettem házi csokit, tejszínből, demerara nádcukorból és igazi 70%-os kakaóból, kesudióból, kókuszdarabkákból meg aszalt fügéből (nem tudom milyen lesz, mert 24 órát kell dermednie).
    Nu a lényeg, hogy úgy belejöttem, és el is határoztam, hogy idén, mivel még megyek haza november végén, megadándékozom szeretteimet saját készítésű valamivel… és hát itt kezdtem el keresni, kinéztem bon-bont, de nem vagyok magam egy bonbon rajongó, aztán inkább kieszeltem pisztáciás szaloncukrot, meg cseresznyelikőröset is, erre a marcipános szaloncukor recepted vezetett el honlapodig, és lám, itt olvasgatok lassan már 4 órája.
    Ez valami élvezet, a fotók, a leírások, a finomabbnál finomabb receptek, most pl a rántott aszaltszivávan gondolkodom következő hétvégére.
    Jól esik egy kis hazai nyelv, hazai nyitottság, a többiek hozzászólásai, a kulináris elmélyedés… Tuti jövök mostantól gyakrabban, el is mentettem blogodat a kedvencekhez.
    (bocs az off-ért)
    Udv,
    Seni

    2011. 11. 06.
  8. Anonymous mondta:

    Ja igen, és hát azért írtam a rozmaringos csokitortához, mert nagyon megtetszett a recept, én kukorica vagy szójaliszttel próbálom majd ki, mert oda kell figyelnem sajna a gluténra. Remélem úgy is fini lesz.
    Udv,
    Seni

    2011. 11. 06.
  9. Seni!

    üdvözöllek az oldalon, remélem, sok-sok hasznos és szép dolgot találsz itt. A rántott szilva pedig must have. : )
    Merre élsz?
    Kriszta

    2011. 11. 07.
  10. Kedves Dolce Vita!

    Megsütöttem, isteni lett. Levendulamániám van. Elkészíthetem a sütit úgy, hogy a rozmaringot levendulára cserélem?

    Anna

    2011. 12. 23.
  11. Anna!

    Sztem igen. Bár a levendulát fehér csokival szokták párosítani, egy próbát megér, mit szól a feketéhez

    2012. 01. 02.
  12. Anonymous mondta:

    Szia!
    Egyszer már kipróbáltam és nagyon ízlett a családomnak.
    Mint zöldfülű szeretném kérdezni, hogy egy kis csípőssel akarnám megbolondítani? Az olajba, vagy inkább a csokiba kellene rakni? Vagy ez nem is olyan jó ötlet?
    Gratulálok a blogodhoz és a fényképeidhez!
    Üdv
    Attila

    2012. 01. 15.
  13. Attila, Ha csípős, akkor elhagynám a rozmaringot, chilit adnék az olvasztott csokihoz

    2012. 01. 15.
  14. Mariann mondta:

    Kedves Krisztina!
    Hogy mennyire ragaszkodó tud lenni a rozmaring íze! Sokáig éreztem a nyelvemen, ami egy csokoládétortánál különleges és érdekes. Kakukkfűvel is kipróbáltam, úgyis finom volt.

    2012. 11. 07.
    • Kriszta mondta:

      igen, ez benne az a kicsi plusz, amitől több, mint egy csokis torta : )

      2012. 11. 08.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.