Kiskukták újratöltve

Mozgalmas volt a hétvégém, azt nem igazán mondhatom el, hogy sikerült kipihenni és teljesen átadni magam Advent első napjának. Az örömfőzésem még pár napot várat magára, pedig annyi jó karácsonyi receptet gyűjtöttem össze, igyekszem a legtöbbet kipróbálni és feltenni a … Tovább Tovább

Az örömfőzésem még pár napot várat magára, pedig annyi jó karácsonyi receptet gyűjtöttem össze, igyekszem a legtöbbet kipróbálni és feltenni a blogra.
Fárasztó volt a szombat és a vasárnap de egyben érdekes és izgalmas is. Szombaton Kiskuktákat zsűriztünk, vasárnap meg WAMPoztunk.

A Floriol Kiskukta főzőversenynek ez volt a 2. és egyben utolsó elődöntője, a következő forduló már a döntő lesz. Ahogy a korábbi bejegyzésben írtam, nem egyszerű kiválasztani 25 gyerekből 10-et. A feladat nem azért nem egyszerű, mert ne lenne jól látható különbség a gyerekek között, hanem mert egyszerűen rossz érzés gyerekeknek azt mondani, drágám, nem Te jutottál tovább.
Látom, még nincs nyilvános végeredmény, így a döntősökről én is hallgatok. Néhány személyes észrevétellel, gondolattal viszont talán nem árulok el titkokat.

Azt gondolom, a gyerekek egytől-egyig tényleg nagyon ügyesek és bátrak voltak. A korosztályukhoz képest mindannyian nagyon ügyesek voltak. Az első 10 helyezett azonban valóban elkülönült a többiektől. És az a legérdekesebb, hogy a koruk nem feltétlen játszott ebben meghatározó szerepet.

Voltak, akik megdöbbentően, ügyesek, felkészültek és szemmel láthatólag tapasztaltak voltak. Tündével gyakran súgtunk össze, “láttad, hallottad, elképesztő”. 3 versenyző kapott maximális pontszámot, ők olyan precízen készítették el fogásaikat, hogy azt sok felnőtt megirigyelhetné.
Számomra a legfurcsább az volt, hogy 2 versenyző, akik azzal, az első látásra helyzeti előnnyel rendelkeztek, hogy vendéglátóipari szakközépiskolába járnak, a mezőny hátulján végeztek. Azt gondolom, az első látásra előnynek tűnő iskola inkább súlyos hátránnyá vált. (bocsánat, ha ezzel esetleg vitát gerjesztenék, ez az őszinte véleményem, és nem a gyerekeket szeretném ezzel minősíteni, hanem az iskolát)
Illetve még egy érdekesség, feltűnően sok tejszínes csirkemellett kellett kóstolnunk. Hol rizzsel, hol tésztával, gombával és sajttal, majd újra rizzsel, sütőben, kis liszttel nehezítve… Mintha a tejszínes csirke a pörkölt egészségesnek (szerintem tévesen) vélt alternatívája lenne a hazai családokban. Erről mit gondoltok?
És tanultam 2 nagyon jó receptet! Engedélyt kaptam, a gyerekektől, hogy elkészítsem, feltegyem a blogra. : )
Őszintén nagyon várom, a 10 tényleg ígéretes döntős mivel készül a decemberi döntőre, ahol karácsonyi főfogást kell majd készíteniük. Az 5 legjobb pedig főzhet (!) februárban az Év étterme gálán.

 
 
 
 
Megosztom
 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.