Borítómumus

Érkezett arra kérés, hogy olvasnátok egy kis háttérinfót a könyvről. Egy könyv készítésénél szerintem az egyik legnehezebb feladat a borító sorsa felől dönteni. Minket idén sem került el a borítómumus, határidők által vészesen szorongatva állt elő az a helyzet, hogy … Tovább Tovább

Minket idén sem került el a borítómumus, határidők által vészesen szorongatva állt elő az a helyzet, hogy A elvetve, B tetszik, de sokan nem értik mi az, és nincs még C verzió, pedig muszáj valamit kitalálni, üres címlappal csak nem jelenhet meg a könyv. (volt mikor azt mondtam, nem lesz rajta semmi).
Az egész könyv készítés közben folyamatosan élt a fejemben, hogyan kell kinéznie, mit milyenre szeretnék, és sikerült is megvalósítani. Itt hever előttem jelenleg még ívekben, kupacban a kinyomott könyv, ahogy nézem, (jelenleg még) nem változtatnék rajta semmit, majd fél év múlva : ). A borítón szeptember körül kezdtem el gondolkozni és ekkor született meg pikk-pakk az A verzió. Simán. Csodálkoztam is, hogy ilyen egyszerűen megúsztam a dolgot.

Majd jött a vita róla, nincs kapcsolat a cím és a kép között, mik ezek az üvegcsék, szerintük a só az nem természetes (fűszersók vannak a képen)…, nem lesz ez jó. Illetve a cím sem jó. Az egy dolog, hogy van némi következetesség az előző könyv (Dolce Vita Magyarországon) és a mostani címe között (Dolce Vita természetesen), de ezt sokan, akik nem ismerik a blogot, az előző könyvet, nem fogják érteni. A Dolce Vita szó az előző könyvnél egyértleműen az olasz konyhára utalt azoknál is, akik a blogot nem ismerték, ebben az esetben azonban a Dolce Vita szónak tényleg nem sok köze van az üvegcsékhez. Megadtam magam, bár az üvegcsék után sírtam még egyet, ma azonban látom már, hogy a könyv egésze sokkal egységesebb a végleges borítóval. (a könyvben belül természetesen szerepel a kép)
Ekkor elkezdődött egy hosszas vita, mi is egy szakácskönyv borítójának a szerepe, minden infót azonnal át kell adnia, mint egy óriásplakátnak, amely előtt elsuhanunk, vagy elég ha egy hangulatot sugall, figyelemfelkeltő, amitől az olvasó kézbe veszi, ezután úgyis belelapoz a könyvbe. Majd ennek eredményeként született meg a B és a C változat (ez a végleges, amit már láttatok).
Én a kettő közül nehezen tudtam volna választani. Mindkettő nagyon tetszik, más-más okokból. A mérleg nyelve azért billent a serpenyős kép javára, mert volt néhány tesztalany, aki nem értette első látásra ezt a “lábas-menős” képet. (a legdurvább: “…talán valami túrós dolog?” : ))). A vita itt le is zárult. Röviden (?) ennyi zajlott le egy hónap alatt. Most pedig remélem, már kötik. A nyomás két napja készen van

Elkészült az első ív

Színek állítgatása a nyomdában

Azért hoztam egy receptet is, egy gyorsan elkészíthető, egyszerű harapnivalót. Náluk a fiúk most nagyon szeretik: szalonnás-kukoricás muffin. Sör mellé kártyapartira, forralt bor mellé csak úgy a fotelba, szánkózás (?) után, vendégségbe egyaránt jól működik.

Hozzávalók 12 muffinhoz: 30 dkg liszt, 10 dkg vaj, 2 tojás, 1 dl tejföl, 1 dl tej, 20 dkg kolozsvári szalonna, 1 fej lilahagyma, 20 dkg főtt, morzsolt (konzerv) kukorica, 5 dkg gouda sajt, só, bors, fél tasak sütőpor

1. A sütőt melegítsük elő 200 fokon. A szalonnát vágjuk kis kockákra, süssük zsírjára, mikor már majdnem kész, adjuk hozzá a felkockázott hagymát is, ezt 1-2 percig fonnyasszuk, majd adjuk hozzá a kukoricát is.
2. A vajat olvasszuk meg, keverjük össze a tészta összes hozzávalóját, a szalonnás-hagymás keveréket a végén adjuk hozzá.
3. Muffinpapírokkal béleljünk ki 12 muffinformát, osszuk szét a tésztát, majd kb. 35 perc alatt süssük készre.

 
 
 
 
Megosztom
 

19 megjegyzés

  1. Határozottan a végleges a legjobb, de talán nem véletlenül 😉 Jó olvasni háttérinfot és látni, hogy nem csak ripsz ropsz kidob az ember egy könyvet a piacra.. Remélem sikerül hozzájutnom jövőhéten, bár sajna nem biztos, hogy eljutok a dedikálásig :(, pedig örülnék, ha találkoznánk.

    2011. 11. 18.
  2. Judyt!

    A Wampon a vasárnap a tuti, szombaton 5 körül érek ki és 6-kor zár az esemény.
    hű, ha ripsz-ropsz menne… de jó is lenne az : )

    2011. 11. 18.
  3. Kriszta, gratulálok!
    Már írtam a Jézuskának… többnek is 😉

    2011. 11. 18.
  4. Beus, köszönöm!
    Több Jézuska is van? Jesszus, csak a gyerekeim meg ne tudják, már így is tetemes kérésük van afelé az egy felé. : ))

    2011. 11. 18.
  5. Anonymous mondta:

    A C verzió a legjobb. 🙂 A B verzió képe szuper, de rajta a betűkkel szerintem sok, ez csak magánvélemény. Hátoldalnak szép lett volna.

    2011. 11. 18.
  6. Ági mondta:

    én is gratulálok a könyvhöz! jujj, de várom már!! :))

    2011. 11. 18.
  7. ma már én is 100%-ban biztos vagyok a C-ben. A lábas-menős bekerült a könyvbe az egyik kedvenc fotóm.

    Kedves Gyuri! (ő lenne a férjem) Nyilvánosan megkövetlek, igazad volt! Köszi : )

    Ági!
    köszönöm Neked is a gratulációt! Tényleg néhány nap csak

    2011. 11. 18.
  8. Anonymous mondta:

    egyértemuen a vegleges a legjobb 🙂 a masik ketto is szep, de ez utos. iden is teged hoz majd ajandekba az angyal 🙂 Gratulalok!

    2011. 11. 18.
  9. Kedves Kriszta,
    szerintem azért a serpenyős a legjobb, mert mi, az olvasóid a gyönyörű fotóidért IS rajongunk.És ezt a 3. fotó adja vissza legjobban.Bár a “menős” kép is menő, és tökéletesen érthető, mégis, a színek, a formák, az elrendezés a serpenyős képen: ez a Dolce Vita Kriszta feeling. és már ott is ezeretnék állni a saját konyhában a saját serpenyőimmel 🙂
    További sok sikert kívánok!

    2011. 11. 18.
  10. Már alig várom, hogy megjelenjen a könyv! Más: a képen látható, ún. fodros muffinpapírt hol szerezted be? Nagyon régen szeretnék olyat. Interneten egy helyen láttam, de 1 tételt nem érdemes rendelni. Viszont a pesti barátnőm szívesen elhozná nekem. Köszi!

    2011. 11. 18.
  11. Anonymous mondta:

    ez a legjobb. És egyszerű, letisztult. Nekem a régi könyved borítója nagyon nem tetszett, furcsálltam is, nem illett a letisztult stílusodhoz. Örülök az új könyvnek nagyon, gratula! Én is így élek, a lehető legtöbb dolgot magam készítem. És ebben sok inspirációt adtál! Remélem, ezzel a könyvvel minél több emberhez eljut ez a szemléletmód.
    Kata

    2011. 11. 19.
  12. Ági mondta:

    Sztem is a végleges a legjobb. Nekem az üveges is bejött, elhiszem, hogy bánkódtál.De tény, hogy borítónak nem érthető.
    Ami érdekes a korábbi stílusodhoz képest, hogy sötétedett a dizájn, ami egyébként nagyon tetszik, kicsit a vintage stílust látom benne.Amikor elkezdtem a blogodat olvasgatni, azt láttam, hogy kifejezetten a sok szín, a világos, és élénk-sokszor a pink, rózsaszín és türkiz-hangulatú fotók jellemezték az akkori időket. (Nem tudom nálad hogy volt, de rám is ez az élénk szín kedvelés jött elő ,amikor a fiam pici volt, sőt terhesség alatt is ezeket a kifejezetten nagyon élénk színeket preferáltam. Nem volt ritka, hogy felvettem a narancs színt pinkkel és PIROSSAL! Úristen…:))
    Most hozzám is a letisztult, kicsit sötétebb színek állnak közel.Épp szürke mániám van, és újabban a sötét lila, és a bordó tetszik-pedig korábban a bordót egyenesen utáltam.
    Mindezt csak érdekesség címen jegyeztem meg, mert kifejezetten feltűnt, hogy a fotók színvilága sokat változott.Az a fokhagymás, nagyon komor kép, azért nekem már sok volt, mindamellett, hogy a fotó igen jó lett.

    Egyébként a blog marad ilyen, vagy itt is lesz változás dizájnban?

    2011. 11. 19.
  13. Ági!

    most talán lesz egy szusszanásnyi időm, és a nagyjából 1 éve (vagy már 2?)tervben lévő blog dizájnváltást is meglépem.
    A fokhagymás pedig nagy kedvencem : ), sztem ott szerettem bele ebbe a színvilágba. És igen, ahogy írtad is, változik az ember, most ezek a “komor” képek tetszenek. Ki tudja, lehet, hogy tavasszal újra vidámabbak lesznek

    Kata, köszönöm! remélem, találsz majd a könyvben új ötleteket is!

    Strawberry! nem is tudom, hol vettem, ezer éve megvan a papír, de ez egy szimpla fehér muffinpapír, azt hittem ez beszerezhető bárhol.

    Salsa Orsi!
    bízom benne, az egész könyv vissza fogja adni ezt a hangulatot. Úgy érzem, sikerült, de várom majd, mit mondtok Ti. Úgyhogy angyalok, hajrá : )

    2011. 11. 20.
  14. Anonymous mondta:

    Kriszta,
    kivalthato-e a vaj repceolajjal? es ha igen, mennyivel?
    koszonom,
    szi_vi

    2011. 11. 21.
  15. hmm, mi a baj a vajjal? Esetleg margarin? Nem szoktam muffint olajjal készíteni. De saccra 1 dl

    2011. 11. 21.
  16. Kedves Kriszta!
    Eredetileg meg akartam venni magamnak a könyvedet, de inkább a Jézuskától kértem és kaptam meg, és már ki is olvastam 🙂 Én bizony nekiálltam olvasni, mint egy regényt és alig bírtam letenni, annyira tetszik! Nagy gratuláció hozzá, nagyon szépen megcsináltad.
    Tetszik, ahogy bemutatod ezt a szemléletet, tetszenek a receptek, a fotók, szóval minden. Már csak ki kell próbálnom őket 🙂
    Egy valamit viszont szeretnék megjegyezni: vajas kifli címszó alatt egy az egyben a croissant receptje van újra leírva. Várható korrigálás?

    2011. 12. 27.
  17. Kriszta!

    köszönöm, hogy szóltál! Sajnos tényleg megtörtént ez a baki : (, a héten felteszem a blogra a receptet

    2012. 01. 02.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.