Érkezett arra kérés, hogy olvasnátok egy kis háttérinfót a könyvről. Egy könyv készítésénél szerintem az egyik legnehezebb feladat a borító sorsa felől dönteni. Minket idén sem került el a borítómumus, határidők által vészesen szorongatva állt elő az a helyzet, hogy … Tovább Tovább
Minket idén sem került el a borítómumus, határidők által vészesen szorongatva állt elő az a helyzet, hogy A elvetve, B tetszik, de sokan nem értik mi az, és nincs még C verzió, pedig muszáj valamit kitalálni, üres címlappal csak nem jelenhet meg a könyv. (volt mikor azt mondtam, nem lesz rajta semmi).
Az egész könyv készítés közben folyamatosan élt a fejemben, hogyan kell kinéznie, mit milyenre szeretnék, és sikerült is megvalósítani. Itt hever előttem jelenleg még ívekben, kupacban a kinyomott könyv, ahogy nézem, (jelenleg még) nem változtatnék rajta semmit, majd fél év múlva : ). A borítón szeptember körül kezdtem el gondolkozni és ekkor született meg pikk-pakk az A verzió. Simán. Csodálkoztam is, hogy ilyen egyszerűen megúsztam a dolgot.
Majd jött a vita róla, nincs kapcsolat a cím és a kép között, mik ezek az üvegcsék, szerintük a só az nem természetes (fűszersók vannak a képen)…, nem lesz ez jó. Illetve a cím sem jó. Az egy dolog, hogy van némi következetesség az előző könyv (Dolce Vita Magyarországon) és a mostani címe között (Dolce Vita természetesen), de ezt sokan, akik nem ismerik a blogot, az előző könyvet, nem fogják érteni. A Dolce Vita szó az előző könyvnél egyértleműen az olasz konyhára utalt azoknál is, akik a blogot nem ismerték, ebben az esetben azonban a Dolce Vita szónak tényleg nem sok köze van az üvegcsékhez. Megadtam magam, bár az üvegcsék után sírtam még egyet, ma azonban látom már, hogy a könyv egésze sokkal egységesebb a végleges borítóval. (a könyvben belül természetesen szerepel a kép)
Ekkor elkezdődött egy hosszas vita, mi is egy szakácskönyv borítójának a szerepe, minden infót azonnal át kell adnia, mint egy óriásplakátnak, amely előtt elsuhanunk, vagy elég ha egy hangulatot sugall, figyelemfelkeltő, amitől az olvasó kézbe veszi, ezután úgyis belelapoz a könyvbe. Majd ennek eredményeként született meg a B és a C változat (ez a végleges, amit már láttatok).
Én a kettő közül nehezen tudtam volna választani. Mindkettő nagyon tetszik, más-más okokból. A mérleg nyelve azért billent a serpenyős kép javára, mert volt néhány tesztalany, aki nem értette első látásra ezt a “lábas-menős” képet. (a legdurvább: “…talán valami túrós dolog?” : ))). A vita itt le is zárult. Röviden (?) ennyi zajlott le egy hónap alatt. Most pedig remélem, már kötik. A nyomás két napja készen van
Elkészült az első ív
Azért hoztam egy receptet is, egy gyorsan elkészíthető, egyszerű harapnivalót. Náluk a fiúk most nagyon szeretik: szalonnás-kukoricás muffin. Sör mellé kártyapartira, forralt bor mellé csak úgy a fotelba, szánkózás (?) után, vendégségbe egyaránt jól működik.
Hozzávalók 12 muffinhoz: 30 dkg liszt, 10 dkg vaj, 2 tojás, 1 dl tejföl, 1 dl tej, 20 dkg kolozsvári szalonna, 1 fej lilahagyma, 20 dkg főtt, morzsolt (konzerv) kukorica, 5 dkg gouda sajt, só, bors, fél tasak sütőpor
1. A sütőt melegítsük elő 200 fokon. A szalonnát vágjuk kis kockákra, süssük zsírjára, mikor már majdnem kész, adjuk hozzá a felkockázott hagymát is, ezt 1-2 percig fonnyasszuk, majd adjuk hozzá a kukoricát is.
2. A vajat olvasszuk meg, keverjük össze a tészta összes hozzávalóját, a szalonnás-hagymás keveréket a végén adjuk hozzá.
3. Muffinpapírokkal béleljünk ki 12 muffinformát, osszuk szét a tésztát, majd kb. 35 perc alatt süssük készre.
Határozottan a végleges a legjobb, de talán nem véletlenül 😉 Jó olvasni háttérinfot és látni, hogy nem csak ripsz ropsz kidob az ember egy könyvet a piacra.. Remélem sikerül hozzájutnom jövőhéten, bár sajna nem biztos, hogy eljutok a dedikálásig :(, pedig örülnék, ha találkoznánk.
Judyt!
A Wampon a vasárnap a tuti, szombaton 5 körül érek ki és 6-kor zár az esemény.
hű, ha ripsz-ropsz menne… de jó is lenne az : )
Kriszta, gratulálok!
Már írtam a Jézuskának… többnek is 😉
Beus, köszönöm!
Több Jézuska is van? Jesszus, csak a gyerekeim meg ne tudják, már így is tetemes kérésük van afelé az egy felé. : ))
A C verzió a legjobb. 🙂 A B verzió képe szuper, de rajta a betűkkel szerintem sok, ez csak magánvélemény. Hátoldalnak szép lett volna.
én is gratulálok a könyvhöz! jujj, de várom már!! :))
ma már én is 100%-ban biztos vagyok a C-ben. A lábas-menős bekerült a könyvbe az egyik kedvenc fotóm.
Kedves Gyuri! (ő lenne a férjem) Nyilvánosan megkövetlek, igazad volt! Köszi : )
Ági!
köszönöm Neked is a gratulációt! Tényleg néhány nap csak
egyértemuen a vegleges a legjobb 🙂 a masik ketto is szep, de ez utos. iden is teged hoz majd ajandekba az angyal 🙂 Gratulalok!
Kedves Kriszta,
szerintem azért a serpenyős a legjobb, mert mi, az olvasóid a gyönyörű fotóidért IS rajongunk.És ezt a 3. fotó adja vissza legjobban.Bár a “menős” kép is menő, és tökéletesen érthető, mégis, a színek, a formák, az elrendezés a serpenyős képen: ez a Dolce Vita Kriszta feeling. és már ott is ezeretnék állni a saját konyhában a saját serpenyőimmel 🙂
További sok sikert kívánok!
Már alig várom, hogy megjelenjen a könyv! Más: a képen látható, ún. fodros muffinpapírt hol szerezted be? Nagyon régen szeretnék olyat. Interneten egy helyen láttam, de 1 tételt nem érdemes rendelni. Viszont a pesti barátnőm szívesen elhozná nekem. Köszi!
ez a legjobb. És egyszerű, letisztult. Nekem a régi könyved borítója nagyon nem tetszett, furcsálltam is, nem illett a letisztult stílusodhoz. Örülök az új könyvnek nagyon, gratula! Én is így élek, a lehető legtöbb dolgot magam készítem. És ebben sok inspirációt adtál! Remélem, ezzel a könyvvel minél több emberhez eljut ez a szemléletmód.
Kata
Sztem is a végleges a legjobb. Nekem az üveges is bejött, elhiszem, hogy bánkódtál.De tény, hogy borítónak nem érthető.
Ami érdekes a korábbi stílusodhoz képest, hogy sötétedett a dizájn, ami egyébként nagyon tetszik, kicsit a vintage stílust látom benne.Amikor elkezdtem a blogodat olvasgatni, azt láttam, hogy kifejezetten a sok szín, a világos, és élénk-sokszor a pink, rózsaszín és türkiz-hangulatú fotók jellemezték az akkori időket. (Nem tudom nálad hogy volt, de rám is ez az élénk szín kedvelés jött elő ,amikor a fiam pici volt, sőt terhesség alatt is ezeket a kifejezetten nagyon élénk színeket preferáltam. Nem volt ritka, hogy felvettem a narancs színt pinkkel és PIROSSAL! Úristen…:))
Most hozzám is a letisztult, kicsit sötétebb színek állnak közel.Épp szürke mániám van, és újabban a sötét lila, és a bordó tetszik-pedig korábban a bordót egyenesen utáltam.
Mindezt csak érdekesség címen jegyeztem meg, mert kifejezetten feltűnt, hogy a fotók színvilága sokat változott.Az a fokhagymás, nagyon komor kép, azért nekem már sok volt, mindamellett, hogy a fotó igen jó lett.
Egyébként a blog marad ilyen, vagy itt is lesz változás dizájnban?
Ági!
most talán lesz egy szusszanásnyi időm, és a nagyjából 1 éve (vagy már 2?)tervben lévő blog dizájnváltást is meglépem.
A fokhagymás pedig nagy kedvencem : ), sztem ott szerettem bele ebbe a színvilágba. És igen, ahogy írtad is, változik az ember, most ezek a “komor” képek tetszenek. Ki tudja, lehet, hogy tavasszal újra vidámabbak lesznek
Kata, köszönöm! remélem, találsz majd a könyvben új ötleteket is!
Strawberry! nem is tudom, hol vettem, ezer éve megvan a papír, de ez egy szimpla fehér muffinpapír, azt hittem ez beszerezhető bárhol.
Salsa Orsi!
bízom benne, az egész könyv vissza fogja adni ezt a hangulatot. Úgy érzem, sikerült, de várom majd, mit mondtok Ti. Úgyhogy angyalok, hajrá : )
Kriszta,
kivalthato-e a vaj repceolajjal? es ha igen, mennyivel?
koszonom,
szi_vi
hmm, mi a baj a vajjal? Esetleg margarin? Nem szoktam muffint olajjal készíteni. De saccra 1 dl
Kedves Kriszta!
Eredetileg meg akartam venni magamnak a könyvedet, de inkább a Jézuskától kértem és kaptam meg, és már ki is olvastam 🙂 Én bizony nekiálltam olvasni, mint egy regényt és alig bírtam letenni, annyira tetszik! Nagy gratuláció hozzá, nagyon szépen megcsináltad.
Tetszik, ahogy bemutatod ezt a szemléletet, tetszenek a receptek, a fotók, szóval minden. Már csak ki kell próbálnom őket 🙂
Egy valamit viszont szeretnék megjegyezni: vajas kifli címszó alatt egy az egyben a croissant receptje van újra leírva. Várható korrigálás?
Kriszta!
köszönöm, hogy szóltál! Sajnos tényleg megtörtént ez a baki : (, a héten felteszem a blogra a receptet
Köszi! Majd kinyomtatom 🙂
Kedves Kriszta!
Már én is tulajdonosa vagyok a könyvnek. A blogbejegyzést róla pedig fogadd szeretettel! Réka
http://anyawellness.blogspot.com/2012/01/konyvajanlo-adalekok-nelkul.html