Kagyló pasiknak

Egy újabb kagylós recept, ezúttal egy olyan amelyért tuti dicséretet kapunk a pasinktól. (persze, ha szereti a tengeri kütyüket) Végre nem valami zöldség magában, hanem testes, karakteres darab, sörhöz a legjobb. A friss kagyló maga is sörben főtt, ez számomra … Tovább Tovább

A friss kagyló maga is sörben főtt, ez számomra teljesen új főzési módja a feketekagylónak. Az étel készítése közben jött rögtön az ötlet, 1 receptben két recept, mivel teljesen önálló fogásként megállja a helyét a sörben főtt kagyló is. Szóval a receptet akár ennél a pontnál megszakíthatjuk és friss kenyérrel gyorsan meg is ehetjük a így az egészet. Ha ennél is különlegesebbet szeretnénk haladjunk tovább a receptben és tekerjük szalonnába a kagylót. Megéri! Nekem nagyon tetszett, az ötlet is és maga a végeredmény is.
Az eredeti receptben is szerepel a nyársra húzás. Így biztosabban egyben marad sütéskor a gombócunk és nem mellesleg nagyon mutatós is. Próbából egy adagot magában sütöttem, azaz nem nyárson, úgy sem jött szét a kagyló. A sütésnél vigyázzunk, nagyokat lő!
A recept Paul Gayler The world in bite size című könyvéből van.


Hozzávalók 2 főre: 50 dkg héjas feketekagyló, vékonyra szeletelt szalonna (azaz amit mi baconként ismerünk), 5 dl búzasör, 2 tojás, zsemlemorzsa, 1 csokor petrezselyem, só, olaj a sütéshez

1. A megpucolt kagylókat tegyük egy nagy serpenyőbe, öntsük rá a sört és nagy lángon, lefedve forraljuk amíg a kagylók kinyílnak. (kb. 3-4 perc)
2. Hagyjuk a kagylókat kihűlni, majd szedjük ki őket a héjból.
3. Tekerjünk minden kagyló köré egy darabka szalonnát. Szerintem nem kell, hogy sokszor körbeérjen rajta. Elég, ha 1x körbeéri és még félszer, hogy egyben maradjon
4. Verjük fel a tojást, sózzuk. Aprítsuk fel a petrezselymet, keverjük el a morzsával. Mártsuk először a kagylókat a tojásba, majd forgassuk meg a morzsában.
5. Húzzuk nyársra (de mint írtam, enélkül is egyben marad), bő olajban süssük ki

 
 
 
 
Megosztom
 

7 megjegyzés

  1. Valóban pattog rendesen a kagyló, volt már vongole a konyhaszekrény tetején is. Én rácsot használok az edényre, ha olajban sütök valamit: sokkal tisztább marad az egész konyha. Cozze-ból (fekete kagylo) pedig mindegy, mennyit raksz elém, elfogy. 😀

    2011. 01. 14.
  2. Nekem is ízlett nagyon, finom búzasörrel, nyammi-nyami

    Giu, ezt is szeretted volna nagyon. A sörben sütést próbáld ki!

    2011. 01. 14.
  3. Szia Kriszta.
    Nem vagyok egy nagy blogoló, de valahová le kell írnom:
    Párom névnapjára megkapta a könyvedet, mindketten nagyon örülünk neki. Az első oldalon ahol kinyílt a könyv, Castelluccio képe volt, az egyik kedvenc helyünk. Nem tudom miért, de öt éve rendszeresen visszajárunk oda, csak úgy. Enni és “lenni”. A lencseárus nonna még mindig árulja…:-D

    2011. 01. 15.
  4. Anonymous mondta:

    off topic: Kedves Kriszta!

    Mikor jön már egy jó kis eszed-E velős cikk? Imádom őket olvasni. Tudom, amikor a téma adódik, de már úgy hiányzik.

    2011. 01. 16.
  5. Oli1

    én csak egyszer voltam Umbriában, de nagyon szerettem. Castelluccióban eltöltött egy nap pihenés szempontból sztem felér egy wellnesszállóban töltött héttel. Ott – kétszázzal halad az idő : )

    Ezsed-e, lesz hamarosan, egy nagyon megdöbbentő dologról. Legalábbis én nagyon megdöbbentem rajta

    2011. 01. 16.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.