Hajósok ebédje

Ha hosszabb időt töltünk Cinque Terrén, érdemes kirándulást szervezni az öt falun túlra is. Menjünk ki a helyi vasútállomásra, majd szálljunk fel az első vonatra. Ha dél felől jön a vonat, akkor Portofinóba juthatunk el, ha észak felől akkor Spezián … Tovább Tovább

Ha dél felől jön a vonat, akkor Portofinóba juthatunk el, ha észak felől akkor Spezián keresztül Portovenerébe. Nekünk ez utóbbi jött. Helyközi vonat révén megállt minden megállóban, de így is 30 perc múlva Speziában voltunk. A pályaudvarról 10-15 perces sétával, keresztül a belvároson, eljutunk ahhoz a buszmegállóhoz, ahol felszállhatunk a Portovenerébe tartó buszra (sima helyi járat 1 eurós jeggyel), amellyel kb. 20 perc alatt célhoz is érünk. Portovenere rögtön a legszebb arcát mutatja, a buszról leszállva, már messziről megcsodálhatjuk a hosszan, egyenesen egymás mellett sorakozó tarka halászházakat. Lélegzetelállítóan szép. Portovenere simán lehetne a 6. falu, ha egy kicsit közelebb lenne a másik öthöz.

A vidék már a római korban is lakott volt, első nyom a városhoz egy Kr. u. 161-ben készült hajózási kézikönyvben található. Portovenere földrajzi adottsága miatt a tenger felől kitűnően védhető település, nagyon keskeny szoroson keresztül lehet csak megközelíteni. A szoros köré épült komoly védelmi rendszer mesél ma arról, hogy több száz évvel ezelőtt biztos nem volt ennyire nyugodt és romantikus errefelé az élet. Sőt, történelmét végignézve láthatjuk, hogy gyakran folyt hadakozás a genovai öböl e stratégiai kikötőjéért. Mára mindebből a tömény romantika maradt, Byronnal és Shelley-vel fűszerezve, ők ugyanis szívesen keresték itt az ihletet.
A városmag 3-4 hosszú, párhuzamosan elhelyezkedő sikátorsorból áll, a sikátorok követik a part ívét, majd a San Pietro téren lévő templomhoz futnak be. Kószáljunk a középkori házak között, kóstoljunk olívaolajat és bogyót a fő utcában lévő oliotecában majd térjünk be ebédre egy egyszerű borozóba és kóstoljuk meg a halászok étkét a mesciua-t.

Családi trattoria, 5-6 fogással az étlapon Portovenere főutcájában

A mesciua a ligúr dialektusban a mescolata, azaz a keverék megfelelője. Egy nagyon egyszerű, szegény, avagy ahogy az olasz mondja cucina povera, de rendkívül ízletes és laktató leves. A jó hír, hogy egy itthoni piacon is beszerezhető hozzá minden alapanyag, kivéve talán a finom olívaolaj, mert piacon ezt nem kapjuk meg. A leves feltételezhetően onnan ered, hogy a hajósok hazavittek ezt-azt a szállított rakományból, ami a gabonászsákok alján megmaradt, a fedélzeten szétgurult, majd az asszonyok ebből főztek levest. Így kerül a mesciua-ba csicseriborsó, fehérbab és tönkölybúza egyszerre.

Hozzávalók: 20 dkg száraz csicseriborsó, 20 dkg apró fehérbab, 20 dkg tönkölybúza (én árpát használtam), 1 fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, opcionális: 1 szál zeller, répa, fehérrépa (az eredeti receptben nem szerepel, de egy kevés zöldséget főzhetünk a levessel együtt, majd kiszedjük belőle), 4-5 zsályalevél, só, bors, olívaolaj. Tálaláshoz: eg csokor petrezselyem, 2 gerezd fokhagyma, 1 dl olívaolaj

1. Áztassuk a csicserit min. 18 órán át, a babot 12 órán keresztül, öntsük le az áztatólevet
2. Tegyük fel főni őket 3x-os mennyiségű vízbe, adjuk hozzá a megpucolt hagymát, zöldségeket, zsályát. Sózás nélkül főzzük 2-2,5 órán keresztül, majd sózzuk, borsozzuk a levest. A hagyma kivételével szedjük ki a zöldségeket
3. Szedjünk ki egy nagy merőkanálnyit a levesből (ill. a hagymát is) és turmixoljuk le, majd adjuk vissza a leveshez sűrítésként.
4. Adjuk hozzá a tönkölyt/árpát, a felaprított fokhagymát főzzük vele a levest még 30 percig
5. Aprítsuk fel a petrezselymet, adjunk hozzá két gerezd felaprított fokhagymát, kevés sót és az olajat, ezzel a pestóval kínáljuk a levest.

Kristóf Portovenerében mesciua-t lakmározik

Ezzel a látvánnyal fogad a város a szárazföld felől

Az olajüzlet, helyi olajokkal…

… és bogyókkal

Ligúr olaj amely csak egy fajta bogyóból, a helyi taggiascából készült
 
 
 
 
Megosztom
 

17 megjegyzés

  1. A recept nagyon érdekes, ha egyedül leszek ki is próbálom.
    A beszámoló, pedig extrán jót tett nekem ma reggel!

    2010. 09. 06.
  2. Köszi ezeket a jó tippeket, pár éven belül remélem mi is el tudunk látogatni erre a vidékre.
    Addig pedig megcsinálom a levest. 🙂

    2010. 09. 06.
  3. még tartogatok egy-két beszámolót a ködös, csúnya téli napokra is : )
    A leves pedig nagyon-nagyon finom, főzzétek meg tényleg

    2010. 09. 06.
  4. Jó a recept és a beszámoló is, de ami legjobban tetszett, hogy ha jól értem, ez egy kis falu, az olívaolajos bolt meg ezen belül egy kis boltocska. Mégis, mennyire igényesen és jól néz már ki, és feltételezem, ugyanilyen az is, amit kínálnak. Nálunk miért nincs ilyen (nem pont olívaolajosra gondolok :)); vagy ha van, gyanítom, nem húzza sokáig, mert nincs elég vásárló.

    2010. 09. 06.
  5. ez azért egy sok turistát fogadó hely, korábbi bejegyzésnél a pesto árus is innen való. Sok-sok üzlet-étterem volt itt. Amúgy az is igaz, hogy olyan olasz faluban, ahol nem nagyon jár turista van 2-3 étterem (mindez ezer főre), 2 bolt, hentes stb…

    2010. 09. 06.
  6. Bocsi, de a pestot rárakjuk vagy mellé adjuk valamivel? A képen mintha úszna a leves tetején. Vagy?

    2010. 09. 06.
  7. Anonymous mondta:

    De csodaszép képek!

    Gimis koromban jártam La Speziában és Portovenerében osztálykiránduláson (jó, mi?), de azóta sóvárgom vissza… a legszebb helyek egyike, ahol valaha is jártam. 🙂

    Üdv,
    Nyestkutya

    2010. 09. 06.
  8. Kriszta: Így oké, csak valahol olvastam, hogy ez csak pár éve kezdett túristák által felkapott környék lenni, ezért gondoltam, hogy nélkülük is fenntartható ott ilyen bolt.
    Off: Jó lett a gasztrobloggeres rész, Nálad legalább végigvitték a teljes receptet. 🙂 Hanem a kedvenc delikáteszed itt van ám a melóhelyem mellett a sarkon, ha napközben erre jársz, és van kedved/idő, egyeztethetnénk és kávézhatnánk egyet. 🙂

    2010. 09. 07.
  9. Épp most ment le a tv paprikán a rólad szóló rész, nagyon aranyos voltál benne! :o)

    2010. 09. 07.
  10. +1: A Gasztrobloggerek után van ugye a Séfprtré, a mai részben, tehát uánad, Takács Lajossal az Olimpiából. Na vajon mit főzött Lajos a műsorban? Risi e bisi-t. 😀

    2010. 09. 07.
  11. én nem fogom látni, nincs TVPaprikánk, jelenleg 3 adónk van a kábelnet miatt.
    Ehran, ó, micsoda okos műsorszerkesztés : ))))

    2010. 09. 08.
  12. Maci!
    : ) köszönöm, én nem biztos, hogy szeretném látni, fura az embernek visszanézni magát

    2010. 09. 08.
  13. Nagyon szeretem az ehhez hasonló leveseket. Sűrű, ízes és laktató. Nekem is van a blogomon ilyesmi, de ezt is meg fogom főzni.
    Általában árpagyöngyöt használok, de most van megint tönkölybúzám.

    2010. 09. 15.
  14. Sziasztok! Az egyik nyaralásunk egyik kedvenc és emlékezetes helye. La Spezia felől érkeztünk és Portofino volt a cél, de itt töltöttük az egész napot…Gyönyörű..Bár a közepén lévő éteremben egy tetkós pincérnek nem volt épp a legjobb napja, szinte ránk se nézett mikor kihozta a kaját (ami mellesleg isteni volt), és alapvetően kerülte végig a szemkontaktot. A belső kis utcában viszont olyan pestot vettünk…!

    2010. 09. 28.
  15. akkor vmi alap szociális komplexusa lehetett szegénynek. Portofinóba eljutotatok? 2x jártam a ligúr tengerparton, de sosem mentünk még el Portofinóba

    2010. 09. 29.
  16. Vasárnap érkeztünk haza Manarolából,igaz, mi “csak”három napot töltöttünk ott kettesben, gyerekek nélkül:) Mesés volt! Egész biztos, hogy visszamegyünk hosszabb időre,pár év múlva! A kérdésem, hogyan tároljam az aszalt paradicsomot,hogy elálljon,tegyem olajba, vagy papír tasakba? Nekem eddig nem sikerült a saját aszalás, de most már látom milyennek kell lennie, nem szárítottam ki eléggé.

    2010. 09. 29.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.



Kapcsolódó bejegyzések