Nem szokványos tökfőzelék

Imádom ilyenkor tavasszal a zsenge, zöld tököket. Szerintem vétek habarásba fullasztani, megpaprikázni vagy alárántani, hiszen olyan friss. Tavaly ettem a Maligánban (mikor Kachnics István vezette a konyhát) egy hasonló újhagymás tökfőzeléket, és rettentően ízlett. Sajnos nem kérdeztem meg, hogyan készült, … Tovább Tovább

Sajnos nem kérdeztem meg, hogyan készült, így ma improvizáltam. Szerintem nagyon különleges lett, könnyű, üde, és nagyon zöld, nincs benne liszt, a főzelék saját magával van sűrítve, próbáljátok ki!

Hozzávalók: 50 dkg körüli tök, 4 szál újhagyma, 1 evőkanál fehér balzsamecet, 3 evőkanál olívaolaj, 1 evőkanál méz, 2 evőkanál tejszín, só, kevés friss kapor

1. Vékonyan pucoljuk meg a tököt, káposztareszelőn reszeljük le
2. Tegyük egy lábosba, öntsük rá az olajat, ecetet, mézet, egyben a hagymákat zöld résszel együtt és kevés aprított, friss kaprot, pár perc alatt pároljuk puhára
3. Szedjük ki a főzeléknek majdnem a felét (de azért kevesebbet), a hagymák legyenek benne, adjuk hozzá a tejszínt, és turmixoljuk nagyon finomra, majd szedjük vissza a párolt tökhöz

 
 
 
 
Megosztom
 

18 megjegyzés

  1. Most nem leszek népszerű. Imádom a receptjeidet, a fotóidat.
    De egy jó zsenge tökfőzelék – ha tényleg frankón van elkészítve – nincs habarásba fullasztva. Én pl. egy hatalmas lábosnyi tökfőzelékhez adok 1 evőkanálnyi lisztet, mert a magyar tökfőzelék is akkor jó, ha önmagát sűríti. És épp csak teszel bele paprikát, hogy kis színe legyen.

    A zsenge tökből szerintem a világon nincs még egy olyan zseniális recept, mint a magyar tökfőzelék.
    Szeretem az olasz konyhát is, a könnyű konyhát is – de meg kell védjem a jó magyar konyhát. Bocs, Kriszta.
    Amúgy… jól néz ki a főzeléked! 🙂 Tetszik!

    2010. 05. 14.
  2. Nagyon friss, üde íze lehet, klassz recept.
    Én a zsenge tököt még meghámozni sem szoktam, úgy ahogy van, lereszelem.

    2010. 05. 14.
  3. Duende!

    miért ne lennél népszerű? Véleményt mondani 100%-ban ér! : )
    Ennek a főzeléknek különben semmi köze az olasz konyhához, ez a hagyományos tökfőzelék (ami amúgy nem magyar) kicsit átgondolt változata. A tökfőzeléket pedig szerintem sokan készítik sok rántással,habarással. (pont Te nem, és ez tök jó, és még sokan szintén nem)

    2010. 05. 14.
  4. Salsa!

    még sosem próbáltam hámozatlanul, gondolom kicsit tovább kell párolni, mert ennek héj nélkül 5 perc elég volt

    2010. 05. 14.
  5. Anonymous mondta:

    Ha nincs tök, cukkiniból is jó lenne???

    Kati

    2010. 05. 14.
  6. Kati: ez a típusú recept egy csomó mindenből jó, illetve hasonló felfogást érdemes kipróbálni krémlevesekhez is. Például almából, benne apró almakockák (concassé, hihi).
    Dolce Vita: ezek a főzelékek és levesek nekem is hiányoznak. A thermomixet nem is adtam még el, hátha megpróbálkozunk majd Istvánnal egy alkalmasabb helyen, alkalmasabb időben. Bár benne nem teng túl a vállalkozókedv, én meg nem akarom ezt a stresszet még egyszer kipróbálni.

    2010. 05. 14.
  7. Jól hangzik ez a recept! Mindenképp kipróbálom!

    Mi tavaly ültettünk cukkinit, annyi volt, mint égen a csillag, csak sokszor nem kaptuk el időben (mert apósom kertjét “használjuk” és csak hétvégén megyünk) és megnőttek vagy egy-másfél kilósra néha. Na, mi azt ettük tökfőzeléknek is, tök jó volt.

    2010. 05. 14.
  8. Anonymous mondta:

    éljen éljen, végre főzelék liszt nélkül! FűszeresEszternél már hiányoltam, de ott olyan nagy volt a habarás-tábor, hogy még csak le se hurrogtak 🙂 most komolyan: árulja el nekem vki, miért olyan népszerű a lisztezés a főzelékekben? vagy ez csak egy sokévtizedes beidegződés? /kira

    2010. 05. 14.
  9. Nekem ez nagyon szimpi,ugyanis én a liszt nélküli főzelékek és krémlevesek híve vagyok! + a méz,hm…:) Ha most egy ilyet ehetnék biztos erőre kapnék!
    Itt csak egyre kell vigyázni,hogy az ember ne reszelje le az ujjacskáját,nekem ez mostanság nagyon megy.:) Kifejezetten örülök,ha a gasztroblogokon megjelennek a hagyományos ételek jó változatai mert szerintem erre speciel szerintem kevesen mondanának nemet.:)

    2010. 05. 14.
  10. Naná, hogy a magyar tőkfőzeléknek párja nincsen, de ez is nagyon tökös. Nekem külön az tetszik, hogy magával a tökkel van besűrítva.

    2010. 05. 14.
  11. Nagyon tetszik a recept, csak azt nem tudom, hogy miért kell egyáltalán megpárolni? Lépj még tovább! Kicsit be kell sózni, majd 20 perc múlva kinyomkodni belőle a sós lét, ha zavar a só,akkor le is lehet öblíteni, és ugyanúgy megpuhul, mintha pároltad volna. Az íze nem változik, sőt. Nyersen benne marad az élet.

    2010. 05. 14.
  12. brrrr, a sózás nekem nagyon nem szimpi, sosem értettem, miért kell a tököt lesózni, majd kicsavarni a levét és kiönteni(!) a mosogatóba?????

    2010. 05. 14.
  13. Akkor jó! 🙂

    Szerintem semmi baj a lisztes sűrítéssel egyébként. Sem a rántással, sem a habarással. A magyar konyhában sok étel jellegzetes ízét pont a rántás adja. Pl. rántott leves – ami nekem az egyik legkedvencebb levesem. Csak az a lényeg szerintem is, hogy ne vigyük túlzásba. Legyen jelen az ételben, de jó arányban, és ne nyomjon el mindent.
    Akkor igazán finom és könnyű ételeket lehet főzni magyarosan is.

    (A savanyú tojáslevesem például 3 embert térített meg, vagy ki a hitéből?! :)) Pont azt főztem és megkóstolták és nem győzték enni… Az egész lábossal eltüntették – közben meg csak motyogtak hogy nem is tudták hogy ILYEN a tojásleves – ők eddig ízetlen, vagy épp rántásízűt ettek csak eddig. Pedig abszolút hagyományosan főzöm – csak kevés rántással.)

    Jó utat kívánok, érezzétek nagyon jól magatokat! 🙂

    2010. 05. 15.
  14. ősi homár.... mondta:

    duende
    ugye egy kajának főzés közben rengetegféle íze van, amik aztán ha kész, vissza se nagyon köszönnek, pl. amikor egy kis vörösborral odapírítod a szalonnát a az öntöttvaslábasban a pörköltnek
    rögeszmém, hogy ezekből az ízekből egykét csipet liszttel lehet a legtöbbet megmenteni, ill. hogy a tejföl lágyítja, egy kis liszt összefogja (integrálja, öööö) az ízeket, aztán vagy igaz vagynem…
    de amit mondasz, sztem igaz…

    2010. 05. 15.
  15. ősi homár.... mondta:

    …”ahogy a tejföl”….
    rántottleves másnaposságra, gyomorrontásra, tedd föl, jó lesz..:D

    2010. 05. 15.
  16. ősi homár.... mondta:

    DV
    ez a sóval maratás ööö, khmmmm…
    ugye a tehénhúsoknál is mindig el van mondva, nemhogy tök…

    (régen semmit se sóztam utólag, a vajaskenyeret paprikával azóta se, de amióta könnyen lehet rendes sókat kapni, hát sokkal inkább utólag, mint folyamatában – és itt most nem a maldon/himalája vonalra gondolok, csak egy jobbfajta tengerire -, merhogy azt külön kell érezni, úgy jó…)

    2010. 05. 15.
  17. Ősi homár, már fönn van régóta a blogomon! 🙂

    És igaz. A tejföl lágyítja a liszt összefogja. 🙂

    2010. 05. 15.
  18. Szia Dolce! Nem voltam egy nagy főzelékes, itthon borsó és nagy ritkán krumpli szokott lenni (félévente 2x). A többit a szülőknél esszük meg. Apuéknál tök, anyósoméknál krumpli. Sose készítettem még tökfőzeléket. Viszont most egy kis diétán vagyok és a tökfőzelék mellett döntöttem. Apu rántással csinálja, én ezt most nem akartam. megcsináltam a tiédet és szerintem a színén kívül nagy különbség nincs (bár én fele vöröshagymát használtam, és tejfölt). Ugyanolyan finom! Ezek után bátran próbálom ki a borsót is!Meg a többit.

    2010. 07. 09.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.