A pici toszkán

A bejegyzés nem az olasz tartomány egy alacsonyra nőtt lakosáról fog szólni, hanem a helyi jellegzetes tésztáról. A pici (ejtsd: pícsi) Siena környékén a legelterjedtebb, de muszáj megjegyeznem, hogy két tartománnyal feljebb, Venetóban bigoli (ejtsd: bigoli) néven ismerik ugyanezt a … Tovább Tovább

A pici (ejtsd: pícsi) Siena környékén a legelterjedtebb, de muszáj megjegyeznem, hogy két tartománnyal feljebb, Venetóban bigoli (ejtsd: bigoli) néven ismerik ugyanezt a tésztát és gyakran készítik vadkacsaraguval (all’anatra). A pici tojás nélkül készül, lisztből, vízből és sóból áll. Neve a nyújtó mozdulatból ered appiciare (ennek nem írnám le a kiejtését : ), gyakorlatilag a gyurmakukac nyújtásához hasonló mozdulat enyhe húzással. A pici a kézi készítésből következően nem lukas és ideális esetben kb. 30 cm hosszú, tehát hosszabb, mint a spagetti. Mivel tojás nélkül készül (már az etruszkok óta!) tipikus szegény étel, egy kis olajjal locsolva, fokhagymával ízesítve (all’aglione) vagy borssal és kevés sajttal szórva (cacio e pepe) gyakran került parasztcsaládok asztalára. A tészta elég vaskos nagyon jól bírja a nehéz, húsos, kolbászos ragukat. Most rozmaringos-zsályás birkaragut készítettem hozzá (a birka a már korábban bemutatott majdnem bárány maradéka), nagyobbik gyerekem azt mondta “Anya, ez életem legjobb spagettije”. A kicsi csak azért nem mondta, mert nem tud még beszélni. : ) Tényleg iszonyú finom volt, szegény kutyuk csak nyújtogatták az orrukat a teraszasztal körül, de egy falat sem jutott nekik. Legközelebb vendégek kapják, de saját tésztával, ezt most a Lidlben vettem.

Hozzávalók: 30 dkg zsírosabb birka/bárányhús (az sem baj ha akad egy csont hozzá), 1 dl száraz fehérbor, 400 gr konzerv paradicsom, 1 szál sárgarépa, 2 gerezd fokhagyma, 1 nagy fej vöröshagyma, 1 ág rozmaring, 8-10 levél zsálya, só, bors, olívaolaj, 40 dkg pici

1. Vágjuk a húst egész apró kockákra (2-3mm)
2. Ha van csontunk, pirítsuk meg olívaolajon, adjuk hozzá a felkockázott hagymát a rozmaringot és a pucolt, lereszelt répát. Pirítsuk az egészet tovább, nem baj, ha odakap. Ha nincs csontunk, az olajjal és a hagymával indítsunk
3. Adjunk hozzá a felaprított húst, pirítsuk kissé oda, majd öntsük fel a borral és a paradicsommal, adjuk hozzá a zsályát, a felaprított fokhagymát, sózzuk, borsozzuk és takarékon főzzük 2-2,5 órán át a szószt
4. Frissen kifőzött tésztával (sokáig kell főzni a picit), kevés parmezán vagy pecorino sajttal szórva tálaljuk

 
 
 
 
Megosztom
 

7 megjegyzés

  1. A férjem ilyet evett Montalcinoban egy pici kis trattoriában. Fokhagymásan, azóta megszállottja. Akkor megegyeztünk, hogy a legegyszerűbb sokszor a legjobb is…

    2010. 05. 27.
  2. Működhet vaddisznóval is? Tudom,hogy az olaszok esznek vaddisznót,csak konkrétan nem tudom mihez.
    Te is szereztél vitorlás jogosítványt? Jó,hogy épségben megúsztátok a mostani időjárás mellett!

    2010. 05. 27.
  3. Kriszta,
    ezt a ki nem ejtendő szót honnan vetted? Mer’ a toszkán uram aszonta, még sosem hallotta 🙂
    A többi tényleg létező, és nagyon finom! Főleg a fokhagymás nálunk is nagy kedvenc (azt is csinálok ma ebédre csípősen, köszi az ötletet)!

    Orsi

    2010. 05. 27.
  4. Réka!

    igen, abszolút működik vaddisznóval is!

    Orsi!
    dialektus, ezt nem írtam a posztban

    c’è la fase da cui questa pasta prende il nome….infatti quaggiù in toscana affusolare assottigliando un materiale si dice “appiciare”,”fare il picio”……

    2010. 05. 27.
  5. Anonymous mondta:

    Köszi a továbbképzést! Átadtam 🙂

    Orsi

    2010. 05. 28.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.



Kapcsolódó bejegyzések