Rozmaringos házi chips

Többek között két dolog nem nagyon megy nálunk: 1. Az olajban sütés. Nem szeretem (főleg télen nem), hogy napokig szellőztetni kell a lakást egy adag sült krumpli után. Férjem szegény imádná, de évente, kétévente kap egyszer. Ebben van egy kis … Tovább Tovább

Ebben van egy kis lustaság is, pucolni, felvágni, sütögetni és még büdös is. A krumplit inkább mosom, negyedelem, olívával locsolom, rozmaringozom és a sütőre bízom. Ez 5 perc, az olajban sült verzió meg 35.
2. A chips, mint rágcsálnivaló. Sőt, mindenféle rágcsálnivaló. Sosem volt divat itthon (gyerekkoromban sem, nyilván ezt hoztam magammal), hogy a konyhafiókban, spejzban halomban álljanak a csokik, ropik, kekszek. Nekem fura azt látni, hogy valahol a konyhaszekrény minden zuga valamilyen nassolnivalót rejt. Egyenes út az elhízáshoz.
Mivel chipset sosem veszek, nem olvastam még el, miből áll. Látatlanban nem bántanám, lehet, hogy nincs benne semmi adalékanyag, de lehet, hogy van. Nem tudom. Azért elég egyen ízű mindegyik. A gyerekek kaptak pár hete ajándékba egy dobozzal, felfalták egy pillanat alatt.
Megenyhült a szívem, felrúgva 1-es és 2-es pontot, sütöttem nekik chipset. Tökéletes lett, talán annyi a “baja”, hogy krumpliíze van. : ) Abban viszont teljesen hasonlít a boltira, hogy ropog. Ropog frissen és ropog 6 óra múlva is. Délelőtt sütöttem és délután, ovi után ették a gyerekek, nem volt olajos, nem szottyadt össze, puhult vissza, ugyanúgy ropogott mint sütés után azonnal. A titok a hideg vizes áztatásban rejlik. A gyereket idézem, kóstolás után: “hű, ez olyan, mint amit a Benedekék hoztak!”

Hozzávalók: 3 nagy szem krumpli (az enyém sajnos hosszúkás volt, elég kicsik lettek a karikák), 3 gerezd fokhagyma, 2 ág rozmaring, tengeri só, napraforgóolaj

1. Pucoljuk meg, kenyérszeletelővel vágjuk fel a lehető legvékonyabbra a krumplit. Átlátszó 1 mm körüli (inkább keskenyebb) karikák legyenek. Gép nélkül jó kézügyesség, sok türelem és jó kés szükségeltetik vagy egy olyan uborkareszelő, amivel nagyon vékonyan lehet szelni
2. Tegyük a szeleteket egy tálba és jéghideg vízzel többször öblítsük át, majd engedjünk rá jéghideg vizet, ebben álljon a krumpli kb. 10 percet
3. Nagy edényben melegítsük az olajat, dobjuk bele a rozmaringágakat és a félbevágott fokhagymákat, kis adagokban süssük a krumplit. Először konyharuhán töröljük szárazra az aktuális adagot, majd kis lángon süssük, míg kifehérdeik, majd kicsit növeljük az olaj hőfokát, hogy pirosra süljön. Papírszalvétára/papírtörlőre szedjük ki, hogy a felesleges olaj lecsöpögjön. Ha kihűlt sózzuk. Enyhe romaringíze lesz a krumplinak, aki erősebb fűszerezést szeretne, a sóhoz keverjen őrölt rozmaringot. (fokhagymaport ne, szerintem annak nagyon kellemetlen az íze)

 
 
 
 
Megosztom
 

22 megjegyzés

  1. Szia! Én nem vagyok gasztroblogos, de főzni szeretek, és olvasni is a főzésről.
    Örtülök, hogy rátaláltam a blogodra. Itteni nézegetés, olvasgatás közben megtaláltam a házatokat, és nagyon ismerősnek tűnt. Rájöttem, hogy már korábban is hatással volt rám az Otthon magazinban.Tulajdonképpen elvarázsolt…
    További minden jót, fogok hozzád jönni máskor is.
    Éva

    2010. 02. 11.
  2. Nálunk is katasztrófa az olajban sütés, csak pasi születésnapjára vállalom.
    a mi nagy kedvencünk, londoni élmények után az ecetes krumplicsipsz: kisüléskor, amikor még forró, meglocsolom, és egy tekintélyes része el is párolog az ecetnek. eszméletlen íze van, olyan fergeteg, mint a sós karamell.

    a másik para a sütőolaj, hogy azzal mit lehet kezdeni. mert lehet vele főzni, de íze azért marad. most fedeztem fel egy ökoterméket, derolin a neve, még nem tudom, milyen, mert az első adag olajat ülepíti.
    elvileg ha belekevered használt sütőolajba, akkor leülepíti benne a nem jó részeket, és az alján összegyűlt olajsárról csak leöntöd a tiszta olajat.

    2010. 02. 11.
  3. épp Tegnap vettem egy kis cserép rozmaringot és keresgéltem a blogodon valami rozmaringos krumplit…
    egy lottó ötöst is ha lehet:)

    2010. 02. 11.
  4. Jeeka!

    van hozzá sherry ecetem, kipróbálom

    én max még egyszer sütnék benne, kutyuk kajájához szoktam adagokban hozzákeverni

    Éva!
    üdv itt! Jó nézelődést, receptböngészést és leginkább főzést!

    2010. 02. 11.
  5. Kedves Krisztina !
    Régóta olvasgatlak, igaz némán :), s elsősorban azokat a recepteket próbálom ki amiket lisztérzékenyek is fogyaszthatnak, mivel családilag ez érint minket.
    Ezért a chips-ért nagyon hálás vagyok, mert a gyárit mindig rossz érzéssel veszem meg, ugyanakkor az én gyerekeim is boldogan eszik.
    Köszönet érte, s várom a további jobbnál jobb ötletet ! 🙂
    Üdv, Gyöngyi

    2010. 02. 11.
  6. Dolce Vita: örülnél némi (félzsák) tengeri sónak? Valószínűleg kapok hamarosan, fölös mennyiségben…

    2010. 02. 11.
  7. A Lays natúrban nincs más, csak krumpli, só és olaj. A többi márkában (Chio) és minden ízesítettben a szokásos ötsoros felsorolás, E1 E2 … E386 🙁

    2010. 02. 11.
  8. Én a chio natúrra is hasonlóképpen emlékszem, abba sincs más.

    Egyszer ettem egy olyat, aminek egy morzsája leesett egy újságpapírra és 1 centis sugarú foltot hagyott maga után.na az a nem mindegy

    2010. 02. 11.
  9. Gyöngyi!

    Ennek tényleg krumpli íze van, nekem a boltiak gyanúsan egyformák és nem igazi krumpli ízűek.

    Hapci!
    ilyen sok hó fog még esni? : )))) persze, hogy örülök neki

    Eszter!
    megnéztem, tényleg kicsit macerásabbnak tűnik, de nincs szag. Hasábban szoktam így sütöben sütni, de azt csak villával toszakodom, nem kell forgatni egyesével

    2010. 02. 11.
  10. xman mondta:

    krumpli, olaj, só –

    meg pár titkos összetevő, amitől rászoksz!
    azt érzed, hogy hiába ettél meg 3 zacskót, még többet kívánsz belőle. vagyis, vegyél mééééég!

    2010. 02. 11.
  11. Chipszet a sütőben is érdemes csinálni.

    Még krumplibb az íze, érdekesen barnul meg.

    A ropogósság titka az, hogy nem szabad rá olajat önteni. Sütőpapíron sütöm (enélkül odaragad az egész!), szétterítve, ne találkozzanak a darabok, megszórom fűszerekkel és addig sütöm, míg szép színe nem lesz. Sütnivaló krumpliból érdemes nekifogni, mert strapás. Egy tepsire felfér egy maréknyi…

    2010. 02. 12.
  12. hehe, ilyet a nagymamám csinált nekünk mindig gyerekkorunkban 🙂 Persze “csak” olyan parasztos-sósan 🙂
    Ő reszelővel vágta, mi meg imádtuk. Jajj de sokat megettünk belőle. Meg a “cifra krumpliból” -tudod, olyan reszelő, amivel így hullámosra-lyukacsora lehet vágni a zöldséget- *nosztalgiázik*

    2010. 02. 14.
  13. Kóstoltátok már a dirty chipset? Már nagyon régen csináltam, de imádtam. Ez a fajta úgy született, hogy a háziasszony elgondolkodott, hogy mit is kezdhetne a krumpli héjával, ha nem akarja kidobni. Ezért hívják “piszkosnak”, mert nem a krumpliból, hanem csak a héjából készül. Annyi az egész, hogy alaposan meg kell mosni a burgonyát, majd kicsit vastagabban megpucolni, mint az szokásos. Az alakja ugyan változó, de aki ügyes még karikában is meg tudja pucolni. A sütés és a fűszerezés ugyanúgy történik, mint a posztban említett.

    2010. 02. 14.
  14. az érdekesen hangzik, nálam a kutyakaját gazdagítja

    Baba
    a hullámos reszelő megvan : )))

    2010. 02. 14.
  15. Anonymous mondta:

    Szegény férjed! Nálam is amerikai konyha volt, a bundáskenyér, sült krumpli után kiszellőztethetetlen a nappali. De a fritőz kivihető a teraszra, ottan aztán bármilyen mennyiségű sültkrumpli sülhet. Márpedig neked is ott a gyönyörű teraszod, konnektor meg csak van! Tessék a férjednek krumplit sütni -ha azt szereti!!! Pirikenagyi

    2010. 02. 15.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.



Kapcsolódó bejegyzések