Magyarország 10 legjobb étterme

A nyertes étterem. Fotó: Dining Guide, Karádi Róbert A Dining Guide ötödik éve osztja ki az Év Étterme elismerést. A címet eddig a Fausto’s, a Lou Lou, újra a Fausto’s és a Bock Bisztró nyerte el. Az idei aspiránsok: Aranykaviár, … Tovább Tovább

Az idei aspiránsok: Aranykaviár, Bock, Onyx, Bábel, Chateau Visz, Costes, Csalogány 26, Enoteca Corso, Fausto’s, Kistücsök. A tegnap esti gálavacsorán, ahol az éttermek szolgáltatták a kóstolókat, kiderült, kinek a nevét rejti a boríték. Tatatataam: a győztes, 2009-ben az Év Étterme a Costes. Gratulálunk nekik! Az étterem tulajdonosa, Gerendai Károly vette át a díjat, rövid köszönőbeszédében kiemelte, a díj Miguel Rocha Vieira, korábbi séfnek köszönhető, aki 2009 végéig vezette a Costest. Az esten különdíjat kapott az Alabárdos étterem, az utánpótlás-nevelésben végzett munkájáért, illetve kihirdették a DG két pályázatának nyerteseit: Láng László nyert a gasztronómiai szakíró és Gulyás Krisztián és Nagy Sándor az ételfotó pályázaton. A tíz esélyes étteremről bemutató a DG-n olvasható.
Szubjektív
És most jöjjön a szubjektív oldal. Iszonyú nagy várakozással indultam neki az eseménynek, persze, hiszen ritkán ehetjük végig egy este alatt az ország 10 legjobb éttermének kínálatát, legjavát. Önmagamhoz képest viszonylag hamar túlestem, az olyan apróságokon, mint “a fekete vagy a lila cipő jobb-e a ruhámhoz vagy a körömlakkom piros legyen-e vagy lila”, majd sikerült időben megérkeznünk a helyszínre, ahol több gasztrobloggerrel és párjával együtt vettük be az asztalokat. Ízbolygó és “párja” Tintaleves, Fűszeres Eszter, Lila Füge, Malackaraj képviselte a hazai gasztroblog-szférát. Az este kicsit szaladgálós volt, asztalnál ültünk de az ételekért a terem különböző részeire kellett menni, majd kis adag kajával asztalhoz vissza, bekapni, következő adagért menni. Mozgalmas volt a hosszas beszélgetés lehetőségét kicsit agyonvágta, de az este nagyon jól zajlott, a szervezés profi volt. A menü iszonyú hosszú volt, a jelen lévő éttermek, mind 2-3-4-féle ételt hoztak magukkal. Arra kicsi volt az esély, hogy mindent megkóstoljunk, de azért igyekeztünk. Emlékezetből próbálom összeszedni, miket ettem, a menüt pedig pótolom, amint megkapom a teljes listát.
Az est győztese nálam: libamáj szusi (Bock Bisztró). A névben a szusi inkább egy összetevőre utal, a pácolt gyömbérre, más szusielem nem volt hozzá. Eszméletlenül jó párosítás a gyömbér és a máj. A fogás nem volt túlbonyolítva, kevés összetevő, de azok nagyon jól álltak egymásnak. És benne volt az ötlet, ami a nálam a lényeg.
Második hely: babfőzelék harcsával (Kistücsök). Könnyű zsályapestós babfőzelék fehér babból, konfitált harcsával, füstölt morzsával. Teljesen egyben volt, a babfőzeléket tanítaniuk kéne. (csak legközelebb kicsit jobban főzzék meg a babot!)
Harmadik hely: tonhal rossini (Babel). Tonhaldarabka, libamáj, szarvasgomba, szója, mindez kiskanálon. A hal nagyon finom állagú, a libamáj szintén. A szarvasgomba szelet felesleges rá, nem volt semmi íze, azért, hogy hangzatosabb nevet lehessen neki adni, kár rátenni.
Emlékezetes volt még shell kagyló disznósajttal (Bock), a lazacos és a vaddisznóval töltött tészta (Aranykaviár), lecsókolbász (Bock), a desszertek közül tonkababos csokitorta (Mihályi).
A Fausto’s kínálatából csak a desszertre értem oda: radicchiós bavarese, málnával, piskótával. Pohárdesszert, ami nem nagyon fogott meg. A radicchiót nem lehetett érezni, egy meghatározhatatlan, túlságosan édes krém keveredett málnával. Semmi különleges. Az Onyx csak desszerteket hozott: csokitorta valhrona csokiból, mákos macaron, ezek jók voltak. Ott volt a solymári Zazzie cukrászda, gyönyörű macaron toronnyal. A levendulás-áfonyás ízlett a legjobban illetve a sós karamelles, bár itt egy kicsit érezni lehetett, hogy odaégett a karamell.
A győztes Costes asztalánál kígyózott a sor, megkóstolni nem tudtam, itt csak asztaltársaim szemöldökhúzogatását tudom tolmácsolni. Egy mélypont volt számomra a menüben, a Chateau Visz, mindkét étele rossz volt. A két ízelítő fejenként 6-8 alkotóelemet számlált, ezek leginkább mind nyers zöldségek voltak, bántóan, keményen nyersek. Feleslegesen és értelmetlenül túlbonyolított kóstolók, harmónia nélkül, ötlet nélkül, élmény nélkül. Attól nem lesz étel az étel, hogy találomra összehajítunk pár hozzávalót, ha vékonyra vágunk vmit elnevezzük carpaccionak, ha apró kockára akkor tatárnak. Hatalmas tévút, amit az éttrem bemutatott magából itt az esten. Ezen közösen húzogattuk a szemöldökünket.
A menüt hozom hamarosan!

 
 
 
 
Megosztom
 

25 megjegyzés

  1. Köszönet a részletes és személyes élményt tükröző beszámolóért!
    🙂

    U. I.

    A “libamáj szushi” _elnevezés_ viccnek is… izé… bamba.

    🙂

    2010. 01. 21.
  2. Anonymous mondta:

    A Costes tulajdonosa Gerendai Károly inkább, mint Péter.

    2010. 01. 21.
  3. Köszi a beszámolót, jó lehetett!

    Jó a megérzésem, hogy azzal a babfőzelékkel esetleg megpróbálkozol magad is, és ha így lesz, ugye kapunk receptet? 🙂

    2010. 01. 21.
  4. Megnéztem a fotópályázat nyerteseit, és egy kicsit meglepődtem. A 15 felsorolt legjobb pályaművek messze jobbak voltak a nyertes képeknél. A buggyantott tojást abszolút nem értem, hogy nyerhetett a többi fotóval szemben. Mint étel sem valami guszta, én ilyet szoktam magamnak vacsorára rittyenteni. Kíváncsi lennék, mi alapján döntöttetek emellett, mert én nem látom benne a kreatívitást.

    2010. 01. 21.
  5. Persze, hogy Károly. elnézést kérek Tőle, javítottam. Kora reggel a Gerendás erősebben élt a tudatomban, gondolom
    Limara!
    jó lett volna találkozni
    Aleksander!
    számomra döbbenet volt a Ch. visz
    Ehran
    ha megkapom a receptet, igen : )

    2010. 01. 21.
  6. Nagyon meglepődtem én is a fotópályázat nyertes képein.
    Mint fényképész (szoktam ételeket is fotózni) mondom, hogy szégyen, hogy ezek a fotók nyertek.
    A nyertes fotók alatt felsorolt pályaművek sokkal színvonalasabbak voltak.

    Tisztelettel: bodzaszörp

    2010. 01. 21.
  7. Gábor mondta:

    Kedves Niki!

    Nem értem miért értetlenkedsz?! A fotóid kritikán aluliak, ne haragudj! Fotósnak vallod magad, közben pedig ötlettelen, fénytelen, színtelen, átlagon aluli képeid vannak!
    Ami jó, azt a géped tudja.
    A helyedben nem kritizálnék senkit.
    Mielőtt szó érné a ház elejét, cukrász vagyok, nem fotós, és blogger!
    A baráti kommentelések nem mindig adják vissza a fotós valódi tudását.

    Kriszta, jó az írás!
    A Kistücsök babjára kiváncsi lettem volna, nálam az az étterem nagyon elől van. Törzsvendég vagyok. 🙂

    2010. 01. 21.
  8. Kedves Gábor!

    Itt nem az én képeimmel hasonlítottam össze a nyertes képet, remélem ez azért leesett neked is. 🙂 Egyébként meg ez nem csak az én véleményem, amint látod.

    2010. 01. 21.
  9. Vera mondta:

    Sajnos én is egyetértek Nikivel és Bodzaszörppel. Nekem sem tetszenek a nyertes képek, viszont van pár a 15-ben ami kifejezettem tetszik, pl a csokitorony (remélem az a neve) 🙂
    Vera

    2010. 01. 21.
  10. Gábor, nem értem, miért kell személyeskedni? Ez olyan, mintha pl. csak akkor mondhatna az ember véleményt egy focimeccsről, ha maga is minimum profi futballista.

    2010. 01. 21.
  11. Ebben a vitában azt hiszem, nem lenne illendő állást foglalnom, mivel a zsűri tagja voltam. Nagyon sok szép fotó érkezett, a zsűri meg sok emberből állt, nehéz volt olyan döntést hozni, amely mindenkinek megfelelő.

    Gábor!
    nagyon jó volt, csak a bab kicsit kemény

    2010. 01. 21.
  12. Gábor mondta:

    Nem szeretném Kriszta blogját telehányni, így egy válasz erejéig csak annyit írnék, hogy nekem sem az a kép a favorit ami nyert, a zsűri döntését én sem értem, de a Niki-féle nagy arcú átlagfotósok kérkedő hangjától kezd kinyílni a bicska a zsebemben.
    Csupán annyit kérdezek, ha Kriszta fotós, akkor Niki a kezdetleges fotóival miért nevezi magát annak? 🙂

    Én pedig elmegyek és megkóstolom a kemény babot!
    Mindenkinek jó é(j)tvágyat!

    2010. 01. 21.
  13. én bloggerként voltam a zsűri része, nem fotósként, voltak profi ételfotósok. 3 év fotózás után ezt még nem mondanám magamról, de erről hamarosan írok is (közeleg vmi aktualitás)

    2010. 01. 21.
  14. Nem tudom hol olvastad Gábor, de én sehol nem állítottam magamról, hogy olyan hű de profi fotós vagyok. 😀 Inkább azzal írom tele a blogomat, hogy az szeretnék lenni. Persze ha vetted volna a fáradtságot, és beleolvastál volna, akkor talán nem állítanál ilyet. 🙂
    Pont Te vagy az, aki idejött csinálni a balhét, és kritikán alul viselkedni.

    Kriszta, ne haragudj, nem ezt szerettem volna elérni.

    2010. 01. 21.
  15. Xman: nem a kakaskodás megy, hanem az értetlenkedés… Jómagam még hobbyfotósnak se tekintem magam, ugyanakkor vindikálom magamnak a jogot, hogy a véleményemet megfogalmazzam, még akkor is, ha az ellenkezik mások véleményével.
    Laikus szemmel is furcsának tűnő díjazás történt…ezért írtam le a véleményem a blogomban.

    2010. 01. 21.
  16. nekem egy kép tűnt ki magasan a mezőnyből, ezt jelöltem, aki ismeri a “stílusomat” sztem könnyen kiszúrja, melyik az

    2010. 01. 21.
  17. A versenykiírás és a győztes kép “megindokolása” szerint a fő kritérium az eredetiség, a szokatlanság volt:

    “Azokat a képeket favorizáltuk, melyekben valami karaktert, valami egyénit, valami szokatlant találtunk, ami ezzel együtt is jól sikerült. Voltak még profi képek, igazi stockfotónak valók a pályamunkák között, de az egyéniséget, személyességet most ennél többre értékeltük.”

    Ezy úgy is lehetne fogalmazni, hogy a kép ne (csupán) szép legyen, hanem meséljen egy történetet, keltsen érzést a nézőjében.

    🙂

    Mindezt összevetve – és szerintem – korrekt a választás.

    U. I. Ugyanezt a hozzászólást más bloggban is bekommenteltem 🙂

    2010. 01. 22.
  18. Mi volt ez a titkolódzás az esemény helyszíne körül? A helyszín nem szerepelt a DG portálon, végül kérdésemre válaszoltak.
    A Costes győzelme meg, hát… Tényleg oda menne legszívesebben enni a társadalmi zsűri, saját zsebre? A kiírásban nem láttam, hogy a konyha színvonala lenne az egyetlen szempont, pedig a Costes csak ekkor nyerhet, ha egyáltalán nyerhet. Ráadásul ismételték az Alexandra ítéletét, elvileg más szempontrendszer alapján.

    2010. 01. 23.
  19. marinara mondta:

    vicces ez a csúcsgasztró, hogy a legjobb alapanyagokból csillagászati árakon nagy nehezen összeküzdenek valami ehető kaját, aztán megdicsérik magukat 🙂

    2010. 01. 23.
  20. A hotel mariottban volt.

    Marinara!

    voltak azért nagyon jó ötletek, nekem főleg az én listámon az első kettő (ezért is kerültek oda), és nagyon jól elkészített ételek is. És egy, két melléfogás. Ami miatt nekem hiányérzetem volt, hogy több ötletet vártam

    2010. 01. 23.
  21. Bocsánat, Gábor, megírnád, hogy melyik a blogod, szívesen megnézném!

    Köszönöm

    Elnézést Kriszta az off-ért!

    2010. 01. 24.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.



Kapcsolódó bejegyzések