Napsütötte Umbria, castellucciói lencse

Umbria Toszkána alatt helyezkedik el, a félsziget közepén, tengerrel nem határos. A Toszkán közelség megpecsételte a sorsát, sokkal kevesebb turista jár ide (de ennek mi örüljünk), szállásban, étteremben azonban nincs hiány, a belső turizmus működik. Umbria a hegytetőre épült kisvárosok, … Tovább Tovább

Umbria a hegytetőre épült kisvárosok, etruszk emlékek tartománya. A táj meseszép. Erdő, szőlő, olívaültetvény, középkori város a dombtetőn, ez a négy elem váltakozik. Szerintem felveszi a versenyt Toszkánával. Előnye, ahogy írtam, a kevesebb turista, hátránya a kevesebb jelentős képzőművészeti alkotás. Híres városokban itt sincs hiány: itt találjuk Olaszország egyik legfontosabb zarándokhelyét, Assisit. Itt van Perugia, az egyetemi város, Orvieto a maga classicójával és az ország egyik legszebb dómjával, a zenei fesztiváljáról híres Spoleto, a boráról ismert Montefalco, Szt. Benedekről és a vaddisznóról híres (azaz a vaddisznós kötődése ismertebb) Norcia és az egyik legszebb olasz kisváros, Bevagna. Egy hét alatt rohanva “tudhatjuk” le a tartományt, de szerintem 2 hétre is bőven akad látnivaló.

A bevagnai szabó

Perugiai hangulat

Érdemes agriturismóban megszállni, ez olyan szálláshely, ahol működő gazdaság is van. A miénknek bora, sajtüzeme, és olívaolaja volt. Ha valaki erre jár nagyon ajánlom, olcsó, a szállás gyönyörű és praktikus helyen van (minden látnivaló 20-40 km-re tőle), a háziak rettentő kedvesek voltak, a boruk és olajuk pedig nagyon finom.

Ebben az házban laktunk


Umbria gasztronómiája

A tartomány konyháját meghatározza földrajzi fekvése. Umbria az egyetlen olyan régió a csizma szár-részén, amely nem érintkezik a tengerrel, ennek ellenére remek “halas” konyhája van. Igaz, tengeri halat itt nem találunk az éttermekben, a vidék észak-nyugati részén, a Lago di Trasimeno, a Trasimeno tó környékén azonban rengeteg édesvízi halas fogással találkozhatunk. A tartomány keleti részét átszelő Nera folyóban pedig haltelepeken éldegélnek az édesvízi rákok és a pisztrángok.
A tengeri halak nélkülözése okozta kezdeti szomorúságunkat azonban hamar feledteti a tartomány többi kincse, a rengeteg vadétel, szarvasgomba, a lencse, a bab, a tönkölybúza, a jobbnál jobb sajtok, kolbászok és a híres perugiai csokoládé.
Kifejezetten nehéz, férfias konyha, sok húsos étellel.

Az élet nem túl gyors Narniban


Disznóhús
Évszázadok óta az első számú alapanyag. Eszik nyársra húzva, grillezve, kemencében sütve, kolbásznak, szaláminak és sonkának elkészítve. Gyakran fűszerezik édesköménymaggal (lásd az alábbi lencsereceptet is), vad fűszerekkel. A tartomány lakó szerint tőlük ered a porchetta (a rómaiak szerint Lazióból), amely egy kb. 40-50 kg-s élősúlyú malac, kicsontozva, fűszerekkel, belsőségekkel megtöltve, feltekerve, kemencében megsütve. A kész húst szeletelik, és finom zsemlébe téve szendvicsként árulják. A házi sertés mellett a vaddisznó, azaz olaszul a cinghiale is nagyon elterjedt a vidék erdejeiben, még szép, hogy meg is eszik. Kolbász, ragu, sonka, grillezett fogás készül belőle. A ragut polentával is és tésztával is kóstoltuk. Szinte minden reggel arra ébredtem, hogy vadászok lövik a környékünkön őket. Az útikönyv szerint farkasok is élnek itt bőven. Még szerencse, hogy a futócipőm itthon maradt, úgysem mertem volna reggelente futni, vagy a vadállatok kergettek volna, vagy eltalál egy vadász. A vaddisznó mellett szarvas, cervo és vadnyúl, lepre is gyakran feltűnt az étlapokon.

Montefalco

Szarvasgomba
Umbria, pontosabban Norcia városának környéke a fekete szarvasgomba a tartufo nero hazája. Én a harmadik napon azt mondtam, még az ásványvíznek is szarvasgomba íze van. Szarvasgombás tészta, hús, pizza, sajt, szalámi, olaj, grappa… tutto al tartufo, azaz minden szarvasgombás, hirdetik a csemegeüzletek portékájukat a turistáknak. A pizza receptjét itt találjátok.

Pásztor és a nyája

Olívaolaj
A finom helyi olaj meghatározó elem a tartomány gasztronómiájában. A helyi olajat így írják le: zöldes árnyalatú, arany felcsillanásokkal, üde gyümölcsös illat, amelyben gyógynövények érződnek. Gazdag íze emlékeztet enyhén az articsókára, enyhe keserű mandula aromával. Mi a szállásadó agriturismónkban vettünk olajat, ez inkább arany színű, lágy ízű hihetetlen diós-mandulás ízzel.

Castelluccio

Lencse
Követendő példa lenne számunkra is, ahogy az olaszok (minden tartományban) büszkélkednek saját tájfajtáikkal. Mind a 19 tartomány legalább 5-6-féle oylan saját terméket, alapanyagot tud felsorolni, amely csak az öve. Ezek közül sok világszinten ismert: a pármai sonka, a modenai balzsamecet, a campaniai bivalymozzarella…, sokról pedig csak a gasztronómia iránt megszállottan érdeklődök hallottak: brontei pisztácia, tropeai hagyma,
a trevisó radicchio, a ligúr articsóka, a szárd pecorino sorolhatnám még. Aztán létezik rengeteg, amelyről nem hallott senki, de a helyiek akkor is büszkén állítják, hogy ebből náluk terem a legjobb és mélységesen megvetik azt, amelyik tőlük 40 km-re termett. Imádom ezt az olaszokban.

Castelluccio

Ilyen termék a castellucciói lencse is. Ez egy apró szemű fajta, nem fő szét és nem kell beáztatni főzés előtt. 1300 méter magasan a Castelluccio városkát körülvevő Grande Pianura felföldön termesztik. Castellucciónak 90-100 lakosa van, ahogy néztem az átlag életkor is hasonló lehet. Igazi, elzárt település, ahová csak a legbátrabb turisták merészkednek el, lévén kiesik a fő útirányból, illetve kb. 2000 méter magas a hágó ahol át lehet jutni a felföldre. Az út megéri, elképesztő látványt nyújt a táj, a város pedig hmm, talán bájos a legjobb szó rá, elhagyott, omladozó.

A castellucciói lakosok


Sajt
Csak röviden egy érdekességről. A tartományban jellemzően pecorinót (juhsajt) készítenek, különböző érettségű fokozatokban árulják, és az érdekesség, amellyel más tartományban még nem találkoztam: mézet, lekvárt, szószokat adnak hozzá (csilis erdei gyümölcsös, ánizsos). Próbáljátok ki otthon, nagyon feldobja egy kis méz a juhsajot.


Castellucciói lencse

Itt vettem a lencsét


Dombtetőn álló kihalt középkori városkában, Giano dell’Umbria egyetlen éttermében ettünk ilyen lencsét. Az éttermet egy család üzemeltette, a feleség főzött, a férj és a nagyfiú felszolgált. Étlap nincs, 18 euro fejében adnak egy hosszú, meglepetésmenüt. Igazi házias konyha.
Ne konzerv lencséből készítsük, az édesköménymagot pedig ne ugorjuk át (bioboltokban, gyógynövényboltokban kapni), fő fűszere a fogásnak, ettől lesz enyhén ánizsos ízű a lencse!

Hozzávalók: 30 dkg lencse (előző este áztassuk be), 5 szál szálzeller, 15 dkg húsos szalonna, 15 dkg nem paprikás kolbász, 2 szem paradicsom, 2-3 gerezd fokhagyma, 1 kis fej vöröshagyma, 1 sárgarépa, 2 babérlevél, 2 evőkanál édesköménymag, só, bors, olívaolaj

1. A beáztatott lencsét tegyük fel főni a megpucolt répával, a paradicsomokkal, egy gerezd fokhagymával, a félbevágott hagymával, a babérlevéllel, egy szál zellerrel, sózzuk, borsozzuk. Mozsárban törjünk össze egy evőkanálnyi édesköménymagot, adjuk a lencséhez
2. Kockázzuk fel a szalonnát, olívaolajon pirítsuk meg, adjuk hozzá a maradék felaprított fokhagymát, a felkockázott kolbászt és a felkarikázott szárzellert
3. Kb. 5 percig pirítsuk össze a zellert a húsokkal, majd adjuk a keveréket a megfőtt lencséhez
4. Főzzük össze tíz perc alatt, a répát és az egész zellerszárat vegyük ki, fűszerezzük a maradék édesköménymaggal, sóval, borssal. Melegen tálaljuk

 
 
 
 
Megosztom
 

22 megjegyzés

  1. Húúúhúúú miért is nem áztattam be tegnap este egy kis lencsét??? 🙂

    Köszi az élménybeszámolót, míg olvastam szinte én is ott jártam. Már rég tervben van egy olasz körút, talán egyszer megvalósul. Addigis lécci-lécci még sok ilyet, mert olyan jó olvasni!

    2009. 10. 12.
  2. Nagyon szép helyen jártatok, és nagyon jó a beszámoló is, jó kis felüdülés volt ebben a borongós csúnya esős időben 🙂
    Különösen tetszett két kép, amiken ott díszeleg egyszer az édes kis orrával, másodszor a formás kis popójával 1-1 Fiat500-as :-))) Odavagyok a régiekért, ha gondolod nézd meg ezt a posztot 🙂

    http://zsiricsibi.blogspot.com/2009/09/fityo-avagy-bogarantyu.html

    Amúgy nagyon tetszik a hely mint uticél is, de attól félek, hogy nulla olasz nyelvtudással nem is érdemes elindulni talán…. Jól érzem?

    2009. 10. 12.
  3. Anonymous mondta:

    Hát ezt nagyon jó volt olvasni! A képek is nagyon jók! Már eddig is tervben volt Umbria, de csak miután teljesen bejártuk Toszkánát. Eddig kétszer voltunk, és még jövőre is oda készülünk, mert Arezzo, Cortona és Toszkána déli része még kimaradt :), de Cortonától már nincs messze Umbria…
    Hoztam pecorinot is -arról a helyről, amit te ajánlottál a blogon :)- és már kóstoltam mézzel, tényleg isteni!
    Lencsés recept nagyon tetszik!

    Anita

    2009. 10. 12.
  4. Szia Kriszta,
    fantasztikusak a képek, akár szöveg nélkül is tehetnél fel még többet!
    Üdv,
    Zizi

    2009. 10. 12.
  5. Verusch!

    ez most friss élmény volt, bár szívesen utazgatnék egész évben, hogy ilyeneket írhassak Nektek : )

    Zizi!

    még panorámákat terveztem feltenni, csak össze kell válogatnom őket. Futok még egy kört, lehet, hogy összeszedek egy 2. válogatást, Rómát külön talán

    Zsiri!

    nyelvtudás nélkül is kedvesek az utazókkal, de valóban lényegesen egyszerűbb, több mindent megtudsz, és izgalmasabb kalandokba lehet keveredni, ha nyitott vagy és beszéled a nyelvüket. Mert azért azt díjazzák

    Anita!
    Arezzo nagyon szép (itt régebben voltam), Cortonába sajnos nem mentünk most be, pedig ott jöttünk le a pályáról. Nagyon szerettem volna megnézni, de így is 12 óra volt az út, gyakorlatilag a teljes olasz autópálya szakaszon útépítések voltak, majd 2 baleset, nem volt rövid út. Terveztük, hogy megállunk, de jöttünk inkább haza

    2009. 10. 12.
  6. az egész évben utazgatást én is bevállalnám 🙂

    nagyon szép fotók, jól esett nézegetni ezen a csúnya, borongós napon… 🙂

    2009. 10. 12.
  7. Orvietót és a dómot kihagytam a felsorolásból, pótoltam, azt muszáj megnézni!

    2009. 10. 12.
  8. Zsiri!

    én is imádom, a régit is és az újat is! Többször kipróbáltam, beférek-e a két gyerekkel és egy babakocsival az újba, de sajnos nem. (a kombi mondeót is képesek vagyunk hárman megtölteni), így erről lemaradtam, pedig gyönyörű! Sosem írtam még az autómániámról, nő létemre imádom a kocsikat, legyen az bármekkora, csak szép legyen és jó!

    2009. 10. 12.
  9. Bevallom, nekem is tetszik az új Fityó is 🙂 Valaki egyszer azt írta, hogy kár hogy van feje, amúgy beférne a hátsó ülésre is. Halálosan megsértődtem ezen a kijelentésen, de valahol sajnos igaz 😛 Automániám ugyan nincsen, de a kis 500asokba, és ez főleg a régiekre igaz, szerelmes vagyok 🙂 Még jó, hogy a párom nem bánja, sőt ő hozott össze egy randit egy kissé meglett korú, kereken 30 éves kis csodabogárral, aki a saját kerekein érkezett a helyszínre, még vezettem is 🙂 Azóta is titokban róla álmodozok… csalfa lennék?:))

    2009. 10. 12.
  10. Rea mondta:

    szia dolcevita, nagyon szeretem a blogod;-) eddig csak read-only modban. sokat jarok Toscanaba, mert volegenyem (il mio fidanzata;-) )ott lakik, de nemsokara hasznat is fogom venni, hogy ne legyen majd honvagya:-) de most, hogy Umbriarol es Assisirol irtal, muszaj volt hozzaszolnom, hogy 100% egyetertek. imadtam, es tenyleg sokkal autentikusabb a turistak nelkul..

    2009. 10. 12.
  11. e.ke mondta:

    Umbria a szívem csücske. Jaj de jó olvasni róla!!

    2009. 10. 13.
  12. sztem egyenrangú Toszkánával, meseszép, kedvesek a helyiek, jók az ételeik, kell ennél több?

    2009. 10. 13.
  13. Anonymous mondta:

    Ha senki nem veszi rossz neven, akkor javasolnek egy kor extraszuzet a lencere :)))

    Giu

    2009. 10. 15.
  14. én az új bravót is a szívembe zártam, abba még el is férnének a gyerkőcök, mondjuk homokbarna, a sok küllős alufelnivel

    2009. 10. 15.
  15. Anonymous mondta:

    Kedves Dolce Vita!

    Egy könyvet szeretnék a figyelmedbe ajánlani, ami nemrég jelent meg az Alexandra gondozásában: Giorgio Locatelli: Ízek Itáliája.
    Bár már biztosan meg is van 🙂

    2009. 10. 16.
  16. Netti mondta:

    Kedves Kriszta! Most készülünk az első hosszabb olaszországi utunkra, még a tervezésnél tartunk, és biztos voltam benne, hogy nagyon sok hasznos tippet találok az úti beszámolóidban, így is lett:)A belinkelt szállásotok oldala már nem jelenik meg, de ha esetleg emlékszel a nevére, hálás lennék, ha megírnád. Nagyon köszönöm a hasznos tippeket!
    Netti

    2013. 12. 31.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.