VKF! Nevezések

Szombaton még nyugodtan ücsörögtem a Millenáris gyepén, Gourmandula által szervezett pikniken (ahová legközelebb gyerek, férj és esti vendégek nélkül fogok érkezni, akkor hátha tudok is maradni egy kicsit), szépen lassan csordogáltak a receptek. Még vasárnap is nagyon nyugodt voltam, délután … Tovább Tovább

Még vasárnap is nagyon nyugodt voltam, délután ötig, ekkor kapcsoltam ki a gépemet, összesen 22 recept érkezett. Gondoltam, mindenki nyaral, uncsi volt a téma stb. Ma reggel bekapcsoltam a gépet és majdnem szívinfarktust kaptam, most tartunk 59-nél, és a gasztro.miner-en láttam még néhányat, ami nem érkezett még el hozzám.
Aki nem küldte mailben a receptjét, kérem tegye meg, mert nehéz lesz kiválogatnom, melyik nem érkezett meg!


Elöljáróban annyit, hogy nagyon ötletes saláták érkeztek, a receptekből látom mindenki ugyanarra gondolt a saláták terén, mint én, mikor kiírtam a fordulót. Ennek nagyon örülök. Úgy látszik, a gasztroblog társadalom réges-rég túljutott a majonézes, majd görögsalátás saláta korszakon. De ez így természetes, miért is van az embernek gasztroblogja?
Gondolom, mindenki közös tudatában él a 80–as 90–es évek majonézes kukorica-, virsli-, és borsósalátája. Áruházak hidegpultjaiban ezek még ma is hódítanak. Majd, emlékeim szerint a 90-es évek közepétől, az ipari, műmajonézbe fullasztott konzervzöldségeket leváltotta A görögsaláta. És azóta nem történt túl nagy változás. Egy jó, frissen szelt zöldségekből készített görögsalátával nincs is nagy gondom, de valljuk be, nem a legötletesebb valami. A helyzetet pedig tovább rontja az, hogy a vendéglátóiparban a leggyakoribb az akár napokkal előre felszeletelt, hűtőben kiszáradt zöldségekből álló, majd egy kis szárított oregánóval bőségesen megszórt (legyen tuti biztos a fulladásos halál), alaposan sózott kertészsaláta. Fetát persze életében nem látott. A másik véglet, mikor szintén napokig állnak az alapanyagok a hűtőben, immáron összekeverve, melynek eredménye egy öszeszottyadt, itt-ott erjedésnek induló moslék. Úgy látom, ez a nagy átlag, persze a jobb éttermekben azért már képesek 4-5-féle ötletesebb salátát elkészíteni. Kár, hogy mindenhol szinte ugyanazt a négyet-ötöt.
Na de, hogy ne szomorkodjunk ennyire, ha elkészül az összefoglaló (valamikor biztos), akkor láthatjuk, hogy a saláta az az ételfajta, amelyből a legtöbb verzió létezik a világon.
 
 
 
 
Megosztom
 

8 megjegyzés

  1. Hajrá, Dolce vita!
    Nyaralásra szeretném magammal vinni az összefoglalót, olvasnivalónak!

    2008. 07. 21.
  2. Alinea mondta:

    OFF

    Küldtem pár hete egy mailt a “vkriszta@… ” címre, de van egy gyanúm, hogy nem kaptad meg.

    ON

    2008. 07. 21.
  3. De, de magkaptam, csak még nem jutottam el a válaszig. Pont tegnap néztem az oldalatokat.
    most szedem össze a kérdéseimet, a mailre válaszolva fogok jelentkezni.
    Nagyon köszönöm a segítséget!

    2008. 07. 21.
  4. khm, azért még a kemény (de jogos) kritika végéről hiányzik nekem az a mondat, hogy van a salátákat frissen készítő magyarországi éttermek között is kivétel, ahol nem a szokásos 4-5 félét készítik! (vmi “tisztelet a kivételnek” vagy ilyesmi, mert amit Te észrevettél, azt néhmely étterem is észrevette már szerencsére)

    2008. 07. 21.
  5. szerintem az én meilemet visszadobdta, mert kaptam egy hibaüzenetet. megpróbálom még ma újra elküldeni a linkeket. ha mégis megkaptad, legfeljebb kétszer is meglessz:))

    2008. 07. 21.
  6. Szia, bár nem a saláta témához tartozik az ajánlóm, de gondolom azért nem lesz teljesen útban a hozzászólásom 😀

    http://konyvmolyok-esemenyek.blogspot.com/2008/07/receptknyves-bolt.html

    Igaz, a leírást én írtam, de személyesen még nem voltam ott. Ez egy olyan könyvesbolt Londonban, ahol kizárólag szakácskönyveket árusítanak, a világ minden tájáról. Gondoltam, ha egyszer Angliába vezet a sors, akkor feltétlenül látogasd meg őket, te biztosan értékelnéd! 😀

    2008. 07. 21.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.