Kukoricakrémleves

Ha teljesen hűen szeretném megörökíteni ennek az ételnek a történetét, akkor egészen messzire, a 80-as évek elejére kell visszautaznom az időbe. Ekkor jártam ugyanis szüleimmel először Bulgáriában, egészen pontosan Nessebar csodás félszigetén töltöttünk el két hetet. Néhány gyomorforgató gasztronómiai emlék … Tovább Tovább

Néhány gyomorforgató gasztronómiai emlék mellett (amelyek közrejátszottak abban, hogy 40 fokos lázzal tértem haza a nyaralásból), őrzök pár szép gasztro pillanatot is. Kisgyermekként mély nyomot hagyott bennem a mandarinos Schweppes (ezt azóta sem kapni nálunk L), a félsziget főutcájában kevert mentás üdítő, illetve egy sima, vajas-sajtos melegszendvics, amit egy nagyon erős intenzív illatú fűszerrel szórtak meg. Némi keresgélés után találtunk is ilyen fűszert, üveges, szórós kiszerelésben a helyi, leginkább üres polcokat kínáló közértben. Ez az üveg aztán évekig kitartott, anyukám legnagyobb sajnálatára, ő ugyanis irtózott a szagától (szerinte szag, szerintem illat). Ettől függetlenül apu és én rendíthetetlenül szórtuk a melegszendvicsekre. Aztán az üveg kiürült, de fűszer nevét nem sikerült kideríteni.
Most ugrunk egy bő 20 évet az időben, 2005-ben járunk, egy kertészetben. A tavaszi szellő egyszer csak a régről jól ismert illatot hozza felém, én meg csak megyek az orrom után, majd megtalálom őt, az ismeretlen fűszert. Röhej, de a nevét itt sem tudták megmondani.
Így esett, hogy névtelen növényként kellett őt elültetnem a kertben. Olykor végighúzom levelein a kezemet, majd hosszú órákig érzem a jellegzetes illatát, és ezen a szappanos kézmosás sem segít. Főzni azonban még nem főztem belőle. Talán kicsit meg is feledkeztem róla az elmúlt időszakban.
És végre elérkeztünk a történetben a tegnapi naphoz, amikor a piacon megláttam a zsenge, idei kukoricát, és ugyanabban a pillanatban eszembe jutott az ismeretlen fűszer. Egymásnak vannak teremtve, gondoltam, és egy finom, krémes levesben egyesítettem őket. Hosszas netes keresgélés után ma rátaláltam a fűszer nevére: ő a curryillatú szalmagyopár. (Helichrysum italicum.) Elsősorban levesek, mártások ízesítésére használják. Fotó, leírás
itt.

Hozzávalók: 4 cső kukorica, 3 kis fej újhagyma, diónyi vaj, só, bors, 1,5 dl tejszín

1. A kukoricákat főzzük meg sós vízben, ha megfőtt késsel vágjuk le a szemeket a csőről. A levet ne öntsük ki!
2. A hagymát vágjuk apró kockára és dinszteljük meg a vajban
3. Adjuk hozzá a kukoricát, egy kis ág szalmagyopárt, majd 2-3 perc múlva öntsünk rá kb. 1 liter főzőlevet. 15 percig főzzük enyhén gyöngyözve a levest, majd adjuk hozzá a tejszínt és turmixoljuk le
4. Friss petrezselyemmel szórjuk meg tálaláskor

 
 
 
 
Megosztom
 

18 megjegyzés

  1. holdhal mondta:

    Ilyen anyukám kertjében is van, de a nevét mi sem tudtuk. Köszi az infót.
    Tejszín helyett mit lehetne még tenni bele? Azt sajnos nagyon nem szeretem.
    Egyébként a hozzávalók felsorolásából éppen a gyerekkor illatú növényke maradt ki, de ez a leves különlegességéből semmit sem vesz el, gratulálok hozzá, nekem bizonyosan soha esezmeb nem jutna kukoricából levest főzni.

    2 darab offtopic:
    1 – mondjátok meg nekem iziben, hol lehet mogyoróhagymát venni?
    2 – júliusi esküvőre milyen gyümölcsökból csinálnátok gyümölcstálat? és milyen frissítőt szolgálnátok fel? (limonádé-féleségekre gondolok)

    És ezt az olasz szalmagyopárt használják vajon az olaszok?

    2008. 06. 25.
  2. A nyolcvanas évek elejének Bulgáriája nekem a Schweppes bitter lemon-t jelenti…

    2008. 06. 26.
  3. Phzs, nekem az akkor még tú keserű volt, azóta azonban sokat iszom a horvátoknál, olaszoknál (ott van még keserű narancs is, az az igazi kedvencem) Kár, hogy egyiket sem kapni itthon

    2008. 06. 26.
  4. jj mondta:

    ez valószínűleg a csubrica lesz a bolgároknál. nekem pedig a bolgár gasztroélmény a caca (sült apróhal) és a banica (a bolgár burek). meg a szófiai ljulin lakótelepen a zakuszkás (pékség). az igazán bátrak pedig igyanak bozát. nekem elég volt a szaga.

    2008. 06. 26.
  5. Anonymous mondta:

    Mogyoróhagyma lelőhely engem is érdekelne. Annyira ritkán látok (akkor is inkább termelőknél), hogy azonnal veszek egy csomót, és akkor jöhetnek a mogyoróhagymás étkek. Mondjuk, a pucolását másra bízom, főleg, ha köret státuszt kap…

    Off: gratulálok a Goldenblog helyezéshez!

    LepkePillangó

    2008. 06. 26.
  6. Szusza mondta:

    Azért az vicces hogy te még a bolgároknál is az olaszt találod meg. 🙂

    2008. 06. 27.
  7. Szusza!

    Lehet, hogy avéremben van????? Pedig akkor még nem tudtam olaszul, sőt talán nem sok fogalmam volt az ország létezéséről

    2008. 06. 30.
  8. Szusza mondta:

    A szag után mentél :))) Nagyon fura hogy mennyi fűszernövény van, és hogy milyen keveset ismerünk, használunk. Számomra a nagy felfedezés a nigella volt- salátákra, kenyerekbe nagyon finom, aromás, illatos.

    2008. 06. 30.
  9. Anonymous mondta:

    A csubrica az a borsikafű, avagy csombor.
    Egyébként honnan derült ki, hogy szalmagyopár volt az a fűszer? (Mi volt ráírva az üvegre?)

    mk

    2008. 07. 01.
  10. MK!

    Az üveg húsz éve a kukába került, és cirill betűvel volt írva.

    A levél és az erőteljes curry-illat alapján találtam rá a neten+a Hozzávalók című könyvben is szerepel

    2008. 07. 01.
  11. Anonymous mondta:

    Bocs, később figyelmesebben olvastam el a sztorit.
    A csubricát avagy csombort érdemes szintén kipróbálnod, nagyon szeretik a bolgárok, tényleg nem kizárt, hogy az volt az (bár a szalmagyopárt nem ismerem).

    Üdv: MK

    2008. 07. 02.
  12. Anonymous mondta:

    én Németországban élek és ezért “google”-oltam.
    németül hétköznapi nevén CURRYKRAUT vagy CURRYPFLANZE tehát curry füszer, de a hivatalos neve “olasz szalmavirág”

    2008. 07. 03.
  13. Igen, ay lesz, de valójában semmi köze ahhoz a curry-hez, amit az indiaiak használnak

    2008. 07. 03.
  14. Balu mondta:

    A cserepes fűszernövénykék között is (a szupermarketekben árult fajtából) szokott lenni néha “currynövény” elnevezéssel, egyszer én is vettem, tényleg curry-illata van.

    Mogyoróhagymát pedig a Tescoban láttam legutóbb, meg is lepődtem.

    2009. 01. 12.
  15. Én kb. két éve rozmaringként használtam ezt a fűszert a kertemből:-) Most kis segítséggel sikerült beazonosítani, úgyhogy gyorsan vennem kell egy rozmaringot 🙂
    Niki

    2009. 05. 14.
  16. gyögyöke mondta:

    szia, ez tényleg vicces, a névtelen növény, pont kukoricakrémleves receptet kerestem, amikor is… szóval én az ikeában vettem tavaly ezt a növény, mondjuk latinul rá volt írva a neve :), de mi először Korzikán találkoztunk vele (nászúton :)) és csak az illata miatt vettük meg, sajnos kiszáradt a cserépben, de még megvan :). de képzeld, ha mész a Bécsi Kapu felé az Ostrom utcában jobb oldalt Fiáth végénél találkozhatsz vele 🙂

    2010. 04. 23.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.



Kapcsolódó bejegyzések