“Borhozételt” pályaművek I.

A Heimann receptversenyre nagyon komolyan készültünk, mind a borok kiválasztására és az ételek kitalálására nagy hangsúlyt fektettünk, vagy legalábbis nagyon jó indoknak bizonyult az esemény, hogy összeüljünk és remek borokat bontogassunk, majd mulassunk egy jót. Boregyleti barátainkkal összedobtuk a pincékben … Tovább Tovább

Boregyleti barátainkkal összedobtuk a pincékben lapuló Heimann borainkat, hogy bizonyos megbeszélt szempontok alapján kiválasszuk azt a 4 tételt, amihez étel készül. (többet nem mertem bevállalni az idő rövidsége miatt, mivel mindez a határidő letelte előtt egy héttel történt). Díszes társaság gyűlt össze: népes nagybor tábor 2000 és azelőtti még Cervusok és nem Cervaesek, az első Stílusgyakorlat, 2006-os Kékfrankos, Merlot és Syrah, ott volt a könnyebb szekció: 05-ös Pinot, 04-es Kadarka, a legkönnyebb csapatot pedig a 2007-es Idei képviselte. A pincészet egyetlen fehérbora a Viona sem maradhatott ki.
A felhozatalból végül a Vionát, a Kadarkát, a Merlot és a 99-es Cervust választottuk (10 bort 4-en – ebből 3 fő ihatott rendesen, egy csak kortyolhatott – nehezen ittunk volna végig, csak kóstolásra kibontani, majd visszadugózni napokra egy kékfrankost, merlot, Stílusgyakorlatot vagy Cervust nagy bűn és balgaság lett volna). Megegyeztünk, ha valamelyik nem ízlik, választunk helyette másikat.
Rögtön az első tételnél, a Vionánál annyira leragadtunk, alaposan kielemeztük a bort, még a tökéletes fogyasztási hőmérsékletét is belőttük (szerintünk 16-17 fok), ízeit, illatait kielemeztük, majd egy órán át ötleteltünk az ételekről, úgy hogy a végső döntés mindenben az enyém (szeretem az ilyen helyzeteket). 2 óra után a számos ötlet született, majd abban maradtunk, hogy az elkövetkezendő egy-két napban eldöntöm, desszert vagy előétel készüljön a borhoz. A bor amúgy száraz, szép savai vannak, gyönyörűen gyümölcsös az illata, íze, ennek ellenére nem tartjuk lehetetlennek, hogy desszert mellé kerüljön. Végül a „szokványosabb”, megoldás döntött, előétel készült a bor mellé. (Nem voltam benne biztos, lehet-e egy borhoz két receptet leadni)
A következő borig még szépen tartottuk magunkat, hasonló elemzéseket végeztünk (recept hamarosan), majd 3-4 óra „megfeszített” munka után kezdtük komolyságunkat elveszíteni, ehhez még hozzájárult az is, hogy a következő bor, a 06-os Merlot nekünk annyira nem is ízlett, bontottunk is helyette egy Syrah-t, majd végül kibontottuk egy 99-es Cervust. Ehhez érkezett is egy szarvasgerinc felajánlás, de ennél tovább nem jutottunk. Az a gerinc játékon kívül fog elkészülni.

Kacsamájtrüffel karamellizált sárgabarackkal, Heimann Viona 2006

Hozzávalók 4 főre előételnek:
A trüffelekhez: 20 dkg hízott kacsamáj, 5 dkg vaj, nem egész egy dl tejszín, 1 kis fej édes hagyma, só, bors, 5 dkg fenyőmag késsel egészen apróra vágva
A karamellizált barackhoz: 4 szem kemény húsú sárgabarack, 2-3 evőkanál méz, fél narancs leve, reszelt citrom és narancshéj

1. Az apróra vágott hagymát enyhén fonnyasszuk meg a vajon, majd adjuk hozzá az előkészített, felszeletelt kacsamájat. 2-3 perc alatt süssük készre a májszeleteket, sózzuk, borsozzuk, adjuk hozzá a tejszínt, majd mixeljük össze a krémet
2. Egy éjszakára tegyük hűtőbe a májkrémet, hogy megszilárduljon
3. Másnap két kanál segítségével formázzunk golyókat a krémből, ezeket forgassuk meg az apróra vágott fenyőmagban
4. A hámozott, gerezdekre vágott sárgabarackot, nagy lángon, mézben süssük át, facsarjunk rá fél narancs levét, süssük még 1-2 percig a keveréket, majd a végén, miután a tűzről levettük adjunk hozzá egy-két teáskanálnyi, szép hosszú szálakra reszelt citrom- és narancshéjat.

 
 
 
 
Megosztom
 

7 megjegyzés

  1. Anonymous mondta:

    szerencsesebb lenne olaszos talalasi formakat komponalni a kepekhez a japan helyett…

    2008. 05. 07.
  2. vero mondta:

    Gyönyörű! Micsoda harmónia! Küllemben és ízben is. Fenomenális. Grat.

    2008. 06. 12.
  3. muskotály küvé mondta:

    Az étel nagyobn jól néz ki és biztos finom is, de honnan szereztetek kora tavasszal sárgabarackot?

    2008. 06. 12.
  4. Befőtt az éléskamrából, ami tavaly a fánkon érett. Amúgy kora tavasszal is lehet itt-ott kapni, olyat, amelyik az osztrák nagybaniról származik, sőt karácsonykor cseresznyét stb stb. Ma ez már nem akadály, a minősége az onban nagy kérdés, ezért is lett ez befőttből. A recept amúgy örök érvényű, én valahogy sosem gondolkoztam azon, ha decemberben nyitok ki egy recepteskönyvet abba hogyan kerül eper (arról sem tudod, mikor fotózták, nem?)

    2008. 06. 12.
  5. muskotály küvé mondta:

    Nem kötekedni akartam, csak kemény húsú sárgabarackot írsz (és nem is tudom elképzelni, hogy lehet befőttbarackot a leírtak szerint karamellizálni). Természetesen egy recept örökérvényű, de jelen esetben a borokhoz kellett receptet kreálni, és lefényképezni. Persze, ha valaki tavaly nyáron pont Heimann borhoz kreált ételt, és le is fényképezte, az más…
    De tényleg kötekedek tovább, mert nagyon jó a recept, mint ahogy a többi recepted is, nézegetni fogom a blogodat :). Az egész csak azért jutott eszembe, mert a Vionába szagolva és kóstolva nekem is az ugrott be, mennyire egyértelműen illenek a kajszibarackkal egymáshoz.

    2008. 06. 13.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.



Kapcsolódó bejegyzések