Villányi bortúra

Talán még nem írtam, hogy tagja vagyok egy boregyletnek. A csapat havonta összejön, adott témában kóstolót tart, ehhez megfelelő ételt készítünk, vagy éppen borfesztivára, más, nyilvános kóstolókra járunk közösen. Jó kis móka. A héten, péntek, szombat vasárnap Villányban voltunk, hogy … Tovább Tovább

A héten, péntek, szombat vasárnap Villányban voltunk, hogy újborokat kóstoljunk. Kimerítő három nap volt, sok jó borral, még több étellel. Amint magamhoz térek írom is a beszámolót!

 
 
 
 
Megosztom
 

8 megjegyzés

  1. Kicsit, nagyon irígykedek:)
    De épp most írtam egy morgást a blogomon.
    “Üdvözletem” Bock úrnak.
    Ritka nagy csalódás volt.

    2007. 11. 25.
  2. Vörös és fehér!

    Én pl a Kecel környéki borokat sokkal inkább nem szeretem : ))))))). Elolvasom, Neked mi nem tetszett, én nagyon kedvelem ezt a helyet.

    2007. 11. 27.
  3. vicc volt : ), olvastam amit írtál, én a Szendééket szeretem, most is voltunk náluk. Többieket nem ismerem

    2007. 11. 27.
  4. a “borozás pincében” egyik meghatározó eleme a milyen az adjonisten, nekünk a szendéék ott rontották el, hogy bár kutya nem volt épp náluk, de futószalag-feelinget kaptunk. pedig előtte egyeztetve lett a megyünk. ennek ellenére (és nem ezért!) a borok sem tetszettek, de ez már ízlés dolga, ami nem vita téma. sajnos nekem villány a túlárazott, megrekedt borvidék képét mutatta leginkább eddig, de mondjuk a nevezett blogon pont a minap dicsértem egy bock és egy turay bort. ennek ellenére ha vörös izgalomra vágyok akkor eger.

    2007. 11. 27.
  5. én, lévén pécsi, genetikailag villány fan vagyok, és a bortárolóm is zömében villányi borokkal van megrakva, de sajnos azt kell mondanom, hogy ár/érték arányban a szekszárdi, és az utóbbi időben a soproni borászok borai, megelőzik villányt.
    a villányi “csúcsborászok” árai, a legtöbb esetben, messze nem tükrözik a beltartalmat.

    2007. 11. 28.
  6. Hapci mondta:

    A villányi “csúcsborászokhoz”: 10-12000 Ft/palack áron talán még én is tudnék nagyon jó bort készíteni. Vagyis ez nem biztos, hogy csúcsteljesítmény.
    Szerintem azok az igazi csúcsborászok, akik a megfizethető, napi fogyasztásra szánt kategóriában (is) kínálnak tisztességes borokat.
    Sajnos, a “hírességeknél” ez ritkán fordul elő. Pedig senkit semmi nem kötelez arra, hogy a (még) jól csengő nevével ihatatlan lőréket dobjon piacra. Talán jutna vaj és párizsi a kenyérre enélkül is…

    2007. 11. 30.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.



Kapcsolódó bejegyzések