Hétvége Dalmáciában

Éjjel egykor érkeztünk meg Tribunj kikötőjének parkolójába, ahol rögtön kedves magyar szavak fogadtak. „K…va, k…va, k…va” kiabálta barátnője arcába 15 centiről egy jól kigyúrt honfitársunk, miközben a hölgy ölében megbúvó télikabátba öltöztetett yorki éles ugatással és morgással próbálta védeni a … Tovább Tovább

„K…va, k…va, k…va” kiabálta barátnője arcába 15 centiről egy jól kigyúrt honfitársunk, miközben a hölgy ölében megbúvó télikabátba öltöztetett yorki éles ugatással és morgással próbálta védeni a gazdit a verbális erőszaktól. Jaj, de szép is ez, pont erre vágyom mikor külföldre utazom. Életemben egyszer voltam eddig főszezonban Horvátországban. Nem tudom, ki hogy van vele, engem rettentően idegesített, hogy mindenhol magyarok voltak. Itthon nem zavarnak, csak valahogy a nyaralás alkalmával sokmindenkiből előbújik a tuskó, bunkó és faragatlan állat. Végre valami, amiben nem maradunk le az angol, német, olasz turistáktól.


Ezért is szeretek a hazánkban nem túl ismert helyekre utazni, Olaszország eldugottabb vidékeire, hogy a magyarajkúakkal való találkozás lehetőségét erősen csökkentsem. Persze futottam már bele a siénai dóm múzeumában Duccio csodálatos táblaképét videózó tréninges, sportcipős magyar családba, akik sem olaszul, sem angolul nem beszéltek, de még a piktogramokat sem ismerték.
Ha Horvátország, akkor legyen erősen elő vagy utószezon, így a többi, különböző nációjú turistát is lespórolhatjuk. Éttermekből garantáltan csak a jók, az egész évben nyitvatartók üzemelnek, az ódon kisvárosok sikátoros utcáin el lehet férni. Lehet normálisan fényképezni, sorolhatnám még az előnyöket. Fürdeni persze nem lehet, az idő meg ugye kiszámíthatatlan. Mi most majdnem jót fogtunk ki, csak a bora volt erős.
Jókat ettünk, ittunk, kirándultunk, voltunk Tribunjban, Trogirban, Murter szigeten és Zadarban. A horvát gasztronómia nekem enyhe csalódás, valahogy hiányolom a saját ételeket, sok az olasz hatás, de a választék még nem, az árak pedig már olyanok, mint az adria túlpartján. Vaslapon sült tintahalban, polpban azért erősek, desszertben meg botrányosan gyengék itt az éttermek. Cukrászda alig van, de ha találunk is olyat, ahol a nem csak fagylaltot kapni, akkor pár gyári cukrászsüti köszön vissza ránk a vitrinből. Pont mint otthon. És a fagyijuk sem túl jó. Ami viszont nagyon finom (legalábbis eddig jókat ettem), az útszélen sütött bárány és malac, érdemes érte letérni a pályáról. (Inkább ezt kellene lemásolnunk, nem a sienai paliót Nemzeti vágta néven.) Apropó pálya, már majdnem végig megvan. Náluk igen, még nálunk hiányzik, de állítólag 2008 nyarára meglesz. Így 5-6 óra alatt Pestről a tengernél lehetünk. Hurrá. Nagyon finom házi olivaolajakat kapni. (2000-2500 ft/l). A mandarin és a gránátalma pedig épp most érik. A füge szezonja sajnos már elmúlt, ahogy a kagylóé is.
Aki nem járt még késő ősszel vagy télen a tengenél 1x próbálja ki. Hihetetlen csend van, nyugalom, csak a tenger morajlását és a sirályokat hallani. A helyiek élik, immáron háborítatlanul, az életüket. Elképesztően le vannak lassulva, és ehhez hamar lehet idomulni. Bőven ad annyi kikapcsolódást, mint egy hétig gyíkként feküdni a napon.
Sok finom halat ettünk, ezek közül jöjjön egy klasszikus horvát saláta receptje.

Krumplis polipsaláta

Hozzávalók 4 főre előételnek: 50 dkg polip, 30 dkg krumpli, petrezselyem, fokhagyma, olivaolaj, citrom, leveszöldségek

1. A polipot tegyük fel főni a leveszöldségekkel. Mérettől függően 40 perc-1,5 óra alatt puhul meg. Ha megfőtt, hámozzuk le a rózsaszínre vált bőrt (magától is lekunkorodik), vágjuk ki a szemét, csőrét. Fej részt ketté, kiszedni belőle ami ott van.
2. A polipot kockázzuk fel, majd keverjük össze olivaolajból,citromléből, fokhagymából és petrezselyemből álló öntettel.
3. A krumplit főzzük meg felkockázva, keverjük a poliphoz.
4. Hidegen tálaljuk

 
 
 
 
Megosztom
 

16 megjegyzés

  1. Anonymous mondta:

    Hát tudod, nem volt igaza a sok sznobot kiáltozónak. Nem csak sznob vagy hanem korlátolt, igazi petit bourgeois. Nem nagyon látod a különbséget az ínyenc, igényes fogyasztó és a beképzelt pinavirág között. Azt sem nagyon érted, ha valaki nem képes/akar anyagilag lépést tartani. Lekezelően, igazi kamunagypolgárként bánsz a hozzászólogatókkal. Oktatsz, iskolázol ahelyett, hogy magyaráznál.
    Veszteség ez a valódi, kíváncsi amatőr gasztronómiai oldalnak és nyilván nyereség a sablonos kamupolgárságnak.
    Ez így már nem az aminek indult.

    2007. 10. 23.
  2. Lszi, konkrétumokat írj. Vagdalózni miértek nélkül elég értelmetlen dolog. A vulgaritást meg tartsd meg magadnak!
    Kérek példát a lekezelő válaszokra, többet, ahogy írtad. Egyetlen egyszer írtam valakinek nem kedves választ, ha ez pont Te voltál, sajnálom, hogy ennyire a szívedre vetted. És akkor már tudjuk is, ki vagy,kedves Névtelen!

    2007. 10. 24.
  3. Hát kedves DV, csúnyán a szívem közepébe találtál most ezzel az utazással. Három éve egy hét az őszi Dubrovnikban. A fügeszezon kellős közepén. Aztán másfél éve májusi túra Dalmácia közepén. Mi minden egyes nap ettünk töltött tintahalat. Csak az összehasonlítás kedvévért.
    De most, hogy mondod, édesség terén tényleg nem annyira nagy durranás a régió. Talán a rozsata puding érdemel néhány szót, hasonlít a karamellkrémre. Vagy lehet helyette egyszerűen proseket inni.
    De a gyönyörűséges helyszínek szerintem egyszerűen mindenért kárpótolnak. Imádom.

    2007. 10. 24.
  4. Fenriz mondta:

    Az első hozzászólóval ellentétben sok embernek (kamu kis és nagypolgároknak egyaránt) felüdülést, inspirációt és kellemes élményeket ad ez az oldal.

    Legalább egy nicket írhatna – így még kigúnyolni sem tudjuk, kedves névtelen…(otvospeter?)

    Fenriz

    2007. 10. 24.
  5. horvátország valóban nem túl erős a cukrászat terén, talán csak az ísztrián, lovran, opatia környékén, a KundK szelemnek köszönheztően vannak jó sütemények.
    én is ősszel voltam legutóbb trogír és makarska között “túrázva”, és nagyon tudom ajánlani én is az utószezont. trogírman, a főzezonban hömpölyög a tömeg és semmit nem látni a városból, csak a bóvliárusokat, és a fényképező túristákat.
    olívaolajat én is vettem a piacon. meg rozmaringos pálinkát, és sajtokat.
    nagyon jók a fotók, kellemes emlékeket idéztek fel bennem:)

    2007. 10. 24.
  6. Gesztenye mondta:

    Honnan tudod, hogy magyarok voltak? A q-va a legtöbb szláv nyelven azt jelenti, amit nálunk 🙂

    2007. 10. 24.
  7. Ha legközelebb Murterre mész, látogasd meg azt a pékséget, amit a kis piactéren találsz a posta mellett, ahogy a felhúzható hídon áthaladtál (híd után nem jobbra, Murter fele, hanem balra.) Leparkolsz és megveszed a reggelihez valót. Majd iszol egy jó kávét a kávézó teraszán és már sietsz is, hogy még a délelőtti fényeket kihasználva fényképezzél szépeket. Az egyik legszebb öböl ott van, ahol egy szerény tábla a “LANTANA” nevű éttermet?!? hirdeti, az úttól balra. Lefordulva a főútról, addig mész, míg leérsz az öbölbe. Na ott, csodálatos képeket készíthetsz. És érdemes elgyalogolni az öböl jobb oldalán 5-600 métert, mert a “félsziget” végéről csodálatos a kilátás a nyílt tengerre…
    A gránátalma bokorra most is volt egy cetli kitűzve, “ne diraj!” (ne bántsd!) szöveggel?

    2007. 10. 25.
  8. Gabojsza!

    Tudeom,melyik a pékség, pont ott parkoltunk előtte. De nem mentünk be. Legközelebb. Az feltűnt, hogy pl a szállodában, éttermekben finom péksüteményt, kenyeret adtak. Csináltam szép panormáaképeket majd megpróbálom felügyeskedni a blogra. (túl széles, nem tudom, mi fog belőle látszani) A gránátalmát egy kertben fotóztam, és a szomszéd ffi adott az ő terméséből. Ő látható a képen. Murter meseszép, tényleg. Nyáron nagyon sokan vannak itt? Gondolom, igen. A (gyerkőc miatt fürdős időszakban is kell mennünk.)

    2007. 10. 25.
  9. ősi homár sznobizmus mondta:

    Névtelen! Ugyanúgy a saját értékítéleteidet kéred számon DVn, mint ő a dzsoggingos videóson…
    ugyanúgy ítélkezel…
    – egyegy mondhatnánk, csakhogy ez az ŐŐŐ blogja, vendégségbe meg nem szoktunk tányértborogatni, hogy miez a szar kaja (kecsöpös pizza, hehe), pötiburzsoáéknál (sic!) (márha DV télleg az lenne!) meg pláne, hogyismondjam: illetlenség
    – ez a magatartás (mármint a tiéd) nyilván ugyanúgy identitászavarból táplálkozik, mint a DV által ostorozott túristabunkóság. Nincs ezzel semmi baj, tudom én, hogy itten mostan erre nagy az igény, na de ezért a szépszámú polfórum: az ember jól kiorbánygyurcsányozza/kigyurcsányorbánozza magát, oszt jónapot! Hát hogy a csudába ne!, megspórolta a pszichológust! Ez meg itten gasztroblog: lifestyle! Amúgy ha igazad is lenne, mer ugye a te szempontodból az van: nem a kulturantropológiai, hanem az olasz finomságokér járnánk ide, ugye… (a kutyáddal se ordítozol, ha nem mondja utánad: Gyurrika vagyok! Épp most sikerült megszereznem Jan Fennel: Kutyapszichológia c. nehezen megszerezhető könyvét, ha valakit empátia, tolerancia, rugalmas gondolkodásmód érdekel) Ezt kéne megtanulni.
    – a 14 éves lányom korosztályában divatszó az egoista, használják nyakrafőre a beképzelt, nagyképű, öntelt, stb szinonímájaként. Berágtam, írattam vele egy dolgozatot Egoizmus és narcizmus címmel. Nagyon duzzogott, de a végén büszke volt magára.
    DOLGOZAT A SZNOBOZÓKNAK: A sznobizmusról (etimológiája, története, művelődéstörténeti szerepe, jelentősége az ezredforduló Mo-n), aki végzett, jelentkezzen, megbeszéljük.

    DV köszi a választ, valami (kis)városi rural érdekelne, elérhető távolságra a tengertől. Agroturismoról vegyes tapasztalatok, mer ugye mennyi az agro meg mennyi a turismo. A (bár jóindulatú, de) béna vendéglátásért engem nem kárpótol, hogy lovat símogathatok, jártam így. (ugyanez itthon a falusi turizmussal: nincs az az autentikus környezet, gyönyörű táj, amiér én krepp ágyneműhuzatban bírnék aludni!)
    Ha valaki a Trieszt Dubrovnik vonalon tudna ilyesmit?

    Nemzeti vágta: ilyet csak az tud kitalálni, aki még nem látott lovat. A lovas szakma húzta a száját, nem is jött össze elsőra.

    Velence novemberben, hmm? Ajánlott film Antonioni: Egy nő azonosítása (Identificazione di una donna)

    2007. 10. 26.
  10. Ősi homár!
    Ez szép volt, köszönöm!
    Látom sokak nem értették meg, hogy nem az volt a baj, hogy susidzsoggingban voltak azok a honfitársak, hanem az, hogy olyan helyen vidóznak, ahol minimum 10 tábla tiltja ezt. Ovisok kedvéért piktogrammal is. : )
    Ha meg valakinek jólesik, hogy susi szabadidőruhában glasszál egy történelmi toszkán városban, hát tegye.
    Nekem a legkésőbbi velencei időpont az pont egy ilyen 23-i hosszú hétvége volt, hát befagyott mindenünk. Novemberben nagy cidri lehet ott. De biztos gyönyörű és szép ködös képeket lehet fotózni
    Agriturismóban olaszban voltam, azok eddig mindig jól szerepeltek. Bár választani is tudni kell.

    2007. 10. 26.
  11. agnese mondta:

    Lehet lerágott csont a téma,amit a névtelen vki írt, de én csak ma akadtam rá a blogra, és most látom mik vannak itten….
    Azt gondolom mindenki megtalálja magának és a pénztárcájának megfelelő receptet. Amit meg nem tud megfizetni nem főzi meg…ilyen egyszerű.Tény, hogy az egészséges étkezés, és jó minőségű étel már drágább, mint a szemét. De attól, hogy a névteleségbe burkolózók nem szánank rá időt, hogy a kevésbé szemetet vegyék-egyék attól még más nem burzsoá, vagy egyéb.

    2007. 11. 19.
  12. Anonymous mondta:

    Szervusztok; nyilván így 2007 óta kicsit lecsúsztam a kommenttel, de hátha valakit ide sodor a kíváncsiság. Horvátország többkevesebb védelmében néhány szót írnék csak. Tavaly utaztunk el Dalmáciába, a párom egész nap vezetett, mire “leértünk” már hullafáradt és nyűgös volt ahhoz, hogy én kedvemre keresgéljem az optimális – csendesebb, nyugisabb, elmélyüléshez ideális fészket – így úgy döntöttünk, lesz ami lesz, a következő Zimmer-nél lesátorozunk. Egy családhoz bekopogtunk, akiknél már nem volt hely, de az apa felajánlotta a fél km-rel odébb és avagy 30 m-rel magasabban fekvő szülői házát, mondván, ha vigyázunk rá, szívesen kiadja azt is. Persze, ok, menjünk. Példátlanul olcsó szállást kaptunk, amiért annyit kellett tennünk, hogy reggelente – korán – meglocsoljuk a kiskertet. Amiből nem mellesleg fogyaszthattunk is. Voltunk persze étteremben, merthát ha már nyaralás, akkor ne spóroljunk, mint itthon, de a napérlelte házi zöldségekből főzőtt ételeket semelyik étlapkategóriás ételkupac nem überelte. Nagyon nem izgatott fel minket Horvátország, sem a tengerpart, sem a főszezon – látszik, hogy kezdők vagyunk – majd ősszel, vagy tavasszal visszamegyünk Celinába Drago-ékhoz. Hogy mire akartam kilyukadni, már magam sem tudom, lehet, hogy csak meg akartam osztani ezt a mai viszonylatban hihetetlenül emberi dolgot; és ha már sznobizmus – akkor lehet, hogy ez is az…?

    2010. 10. 19.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.