A legdrágábbat kérem! Sznob lennék?

Tegnap megérkezett az egyik (nem olyan rég még vállon veregetett) hipermarket szórólapja. Folytatódik a világ konyhái sorozatuk, ezúttal a magyar konyha remekeit kínálja az áruház. A borítón egy tarja, hirtelen ránézésre még nincs is vele gond. Azonban ha jobban megnézzük, … Tovább Tovább

Azonban ha jobban megnézzük, látszik, (még a posztot illusztráló beszkennelt képen is), hogy itt bizony valami ámítás van. A húsdarab felső részén lukacsok láthatók, ami nem más, mint zselatin. Ezt onnan tudom, hogy még elővigyázatlanabb koromban egyszer vettem pont ebben az áruházban egy darab füstölthúst. Megfőztem, majd ettem volna. Életemben nem láttam még ilyen állagú főtt húst, egyenesen hányinger keltő volt. (komolyan, talán meg is történt). Előhalásztam hát a kukából a zacsit, hogy megnézzem mi a fenét vettem. A zacskóra rá volt írva, hogy a hústartalma 70%, többi összetevő: víz, zselésítóanyag és a többi E-s finomság. Azaz a hirtelen füstölt, rákkeltő nitrites pácsós husit még beáztatják pár napra zselatinba. Előtte meg ki tudja mibe, hogy kellőképp fellazuljanak azok a rostok.
A katalógust tovább lapozva magyar remekként találjuk a Hóvirág sajtot (melynek összetevői: sajtok(!), víz, vaj, tejfehérje, emulgeáló sók(E331, E339, E452), konyhasó, savanyúságot szabályozó anyag (citromsav), állományjavító (E407). Kapni még Pásztor füstölt sajtot, az összetevői megegyeznek a Hóvirágéval, csak ez még kapott egy kis füstöt is.
A minap egy cikkem miatt 4-5 olvasó lesznobozott, mivel azt hirdetem, hogy egyen mindenki parmezánt, jó minőségű tésztát és sonkákat és mert az egekig magasztalom az olasz gasztronómiát, alapanyagokat. (A cikk amúgy arról szólt, hogy éttermekben mit kapunk a pénzünkért, de ezt makacs módon nem akarták megérteni, nagyon magukra vették a dolgot. Mindegy, nem is erről akarok írni)
Régóta nagyon tudatosan vásárolok, és általában mindenből a drágább terméket veszem meg. Ez első ránézésre akár sznobságnak is tűnhet. Azonban gondolkozzunk el azon, hogy az a 2500 Ft/kg-s sonka, amelynek hústartalma 50%, nem drágább-e, mint egy 4000 Ft-s szárított olasz vagy spanyol sonka 100% hústartalommal. Ráadásul 10 dkg hajszálvékonyra szelt sonka nagyjából 7-8 szelet. Ebből 7-8 szendvicskét készíthetünk, mivel az említett sonkának meglehetősen intenzív az íze. Míg a 10 dekányi, 3 bazi vastag szelet, szójás felvágottból csak 3 szendvics készíthető. (bocsánat a szájbarágásért, de úgy érzem, páran csak ezt értik meg). Ehetjük az olcsó sajtot, de ha jobban belegondolunk ár/nettó anyagtartalom tekintetében hasonló eredményre jutunk, ha el kezdjük boncolgatni mi is került a tányérunkra. Olyan ez, mint a kínai piacos cipő. Mivel havonta kell cserélni, 5x annyiba kerül, mint egy drágább, márkás fajta (amit persze szintén Kínában gyártottak, csak talán többet költöttek az alapanyagra és a minőségellenőrzésre).
A cipőt amúgy vigye el a fene, nem esszük meg. Feltételezhetően, silány minősége mellett, egészségkárosító hatása nincs. Azonban azt még senkinek sem tudja, húsz év múlva mi lesz annak a következménye, hogy ma töménytelen mennyiségben pakoljuk magunkba az élelmiszeripari adalékanyagokat.
Ma Magyarországon ha választanunk kell két azonos, de különböző országban gyártott termék között (magyar vs. tőlünk nyugatabbra készült) sajnos sznob módon kénytelenek leszünk a nem magyart választani. Tőlünk nyugatra ugyanis nem dívik az, hogy egy májkrémben a máj 20% legyen, egy kekszben, kenyérben 15-féle adalékanyag szerepeljen. És ez nem csak a csúcsminőségű termékekre igaz. Tessék csak megnézni pl angol Tesco termékeket (itthon is lehet kapni). Miért áll el tartósítószer nélkül az, amit ott készítettek? Olasz tapasztalatból tudom, szinte bármilyen feldolgozott terméket meg lehet ott venni (én még ott is címkéket olvasgatok), így hát természetes, hogy itthon is ezt választom.
Sznob vagyok, mert megkérdezem a piacon, hogy honnan jött ez a barack. Október elején az árus válasza (rezzenéstelen arccal): hát magyar. A hentesen látszik, idegesíti, ha érdeklődök kitől veszi a húst, ki gyártotta a címke nélküli, házinak mondott kolbászt. Vagy megkérem az eladót, mutassa meg, mi szerepel a felvágott vagy sajt matricáján. Gondolom, itt is hülye sznobnak néznek, mikor visszaadom, köszönöm, ezt inkább nem kérem. Sznob vagyok mert kacsamájmástétommal etetem a családom, igaz én készítem, így olcsóbb, mint a Hamé májas, és bár pont ugyanannyi időt töltök a konyhában, mint az aki „normál” ételeket készít, próbálok kreatív és egészséges ételeket adni a szeretteimnek.
De azt mondom, az legyen a legnagyobb bajom, hogy lesznoboznak. A többi meg legyen azok baja, akik ilyeneket mondanak.

 
 
 
 
Megosztom
 

62 megjegyzés

  1. Hapci mondta:

    Pár éve Édesapámék a szilveszteri virslit egy ilyen szenny hiperből hozták. Nem bírtuk megenni. Amin viszont csodálkoztam, hogy még a kerti macskák leggirhesebbje sem. Ott rohadt szégyenszemre a kertben, míg el nem ástuk.
    Múltkor meg barátomék egy másik ilyen szenny hiperben gusztusos marhahúst vettek ócsóér’. Picit megmosták. Ezt nem kellett volna, a hatodik öblítés után is vörös volt a víz a festéktől. Aztán kidobták a “húst”.
    No, ezekért pedzegettem múltkor, hogy ne rohanjunk oda, ha véletlenül árusítanak valami emberi fogyasztásra alkalmas dolgot is. Nyomják padlóra az árakat nélkülünk, meg legyünk hülyék, és ne ünnepeljük a szülinapjukat az alsó-sanghaji hulladék cuccaik megvásárlásával!

    2007. 10. 17.
  2. Drágám, azért nem kell ennyire a szívedre venni néhány bunkó megjegyzést.
    Szerintem is igazad van, ami a minőség kérdését illeti, de a 7 ezer forintos sajt és sonka akkor is sokkal drágább. Még ha kevesebb is kell belőle. Tudod, valakik nem azért esznek, mert az finom, hanem hogy bezabáljanak, jóllakjanak. “Evvan”, ahogy egy
    híres borász mondaná.
    A másik meg, hogy a piacon igenis vannak olyan árusok, akik nagyon is szívesen beszélnek az árujukról, lelkesen ecsetelik, hogy mikor vágták azt a disznót, hogy tegnap este mennyit ettek a friss töpörtyűből. Vagy az a bácsi, aki azért jött ki, mert az előző napi nagy szél, mind leverte a körtefájáról a termést és most gyorsan el kell adnia a zamatos, csak picit ütött gyümölcsöt. Szóval nem kell annyira elkeseredni, vannak még csodák is. Szerintem.

    2007. 10. 17.
  3. via giulia mondta:

    Elnézést kívánok, de had védjem a húsosokat:
    Szerintem a tarja fotón az nem zselatin, az a húsban nem lehet benne. Amennyiben zselatint tartalmaz, az kizárólag a felületen, hogy a vizet megkösse, és növelje a súlyt (tehát szimpla átkúrás, nem egészségkárosítás)
    A multik belehajszolják a beszállítót a nagy volumenekbe, nyomott áron, ami trükközést von maga után.
    A homogén metszésfelületű húskészítményeket én is kerülöm, de a füstölt és főtt húsokban eddig még nem csalódtam, ha valami felbontás után büdös, azt azonnal visszavinném, pedig nem vagyok egy nagy kekec.
    Minőségre ügyelek, ez szerencsére vidéken könnyebb.
    Még 1 példa: Lidl, húskészítményei kizárólag Dulano márkák. Ez az ő saját márkája, ugyanaz a starterkultúrás legalja húskészítmény, mint a tesco gazdaságos, szebb csomagolásba, és mindenki dob egy hátast, hogy itt van nyugat.
    A szerzővel amúgy egyetértek cca 80%-ban
    Pl nemigazán érzek különbséget a zacskós, és a parmigiano reggiano lédig parmezán közt. Hiba az én készülékemben van?

    Üdv
    Gergő

    2007. 10. 17.
  4. Olvastam a minapi cikket, meg ezt a teljesen jogos kirohanást….Engem is foglalkoztat, hogy mit teszek az asztalra…így nálunk a hentesnél vett főtt/füstölt tarja, sült császár és néhanap tepertő a reggeli, vacsora..kerülöm az olcsó húsokat, sajtokat…Amennyiben lehetséges a holland, francia készítményeket veszek. Sznobság? Lehet. A minap meg is kaptam….nem vet minket fel a pénz (de mennyire nem)és mégis inkább drágábbat veszem….ez van. S mivel tartok a sok állományjavítóktól, ektől a gyerekeim nem esznek bolti kekszet, nincsenek kialakult pavlovi reflexeik a bolti péksütikre, pudingokra, túrós rudakra…
    pl. mióta blogolok és szembesülök a saját konyhai hibáimmal méginkább irtom a háztartásunkból, ami nem oda való…pl. a leveskockával voltak bajaim….találtam bio alternatívát…igaz, hogy 6 kocka kerül annyiba, mint a tradicionálisból 12…de legalább nem rossz szájízzel használom fel.

    Gergő!

    Van különbség! Hidd el.

    2007. 10. 17.
  5. Hapci!
    Most is azt mondom, teljesen igazad van. De mivel ezeket a termékeket amúgy delikáteszekben veheted meg (sokszoros árkülönbözettel), én – szégyen – ilyenkor rohanok a hiperek akciójára.
    Az állatok ha nem ették meg az azt jelentette, sok étel nemlehetett benne. Olvastam, hogy az egerek sem eszik meg a margarint. Szívbarát Flóra, mi?

    Ági!
    Semmit nem vettem a szívemre. Nem nagyon vagyok az a fajta. Azért írtam le most ezeket, hogy esetleg segítsek azoknak akik ilyen egyszerű matematikai műveleteket még nem végeztek el. Ismerőseim révén tapasztalom, hogy ezeken tényleg kevesen töprengenek, inkább rávágják, hogy “á az nekem drága”. Mikor elmondod neki, hogy ez nem is biztos, akkor pedig örül, és elmegy jófajta sajtot venni.
    A 7000 Ft-s sonka, sajt valóban drága. Sőt a 10 ezres még drágább. De nem erről beszélünk, hanem a 3000-4000 ezres kategóriáról.
    Piacos felvetésed: biztos akad egy-egy rendes kereskedő, de én itt tendenciákról beszélek.
    Hentes aki disznóvágásról beszél? Ja, mert elment a vágóhídra. Úgy megbüntetné ezért az ÁNTSZ mint a sicc. Amúgy én ilyen házi vágású disznót, kecskét, bárányt szoktam venni. Természetesen pult alól. Ez nagyon szomorú

    Gergő!
    Ha hiszed ha nem, a zselatin benne van. Nem a külsején. A saját szememmel láttam. Gondolj bele 30%-nyi anyag a külsején nem fér el. Azt hiszem az élelmiszergyártók sok olyan dologra képesek, mait mi el sem tudnánk képzelni.
    A reszelt parmezán utánzatok és a parmezán között óriási a különbség.

    Mirelle!
    Lehet, hogy több dologból a drágábbat veszed, de biztos bagyok benn, hogy sok dolgon meg spórol az, aki egészségesen étkezik. Csak ilyen egyszerű dolgok: ásványvíz vs. kóla. Melyik is a drágább? Aki próbál odafigyelve étkezni, nem vesz meg feldolgozott termékeket,henem sokmindent elkészít maga és ezen rengeteget spórol+magával is jót tett.

    Eszter!
    Jó egészséget még a kutyusnak. Szép korban van.Imádom a labradorokat, milyen szinű?

    2007. 10. 18.
  6. Egyetértek Dolce Vita-val. És van egy ilyen mondás is: “az vagy, amit megeszel”. Csak az a baj, hogy ez az egész valahol nagyon el van rontva és sajnos teljesen erre halad a világ. Fogyassz, vásárolj minél többet, zabálj, utána vedd meg a csodapirulát, amitől lefogysz… Nem tudom mi a kiút (globálisan és nem az egyénre nézve).

    Attól meg végképp rosszul vagyok, amikor a reklámban anya mosolygósan kavarja a zacskós levest, vagy az üveges szószból készült mártást és mindez úgy van tálalva, hogy hű de egészséges. Jó példa az a bizonyos cukrozott kakaópor is, amit mostanság úgy reklámoznak, hogy milyen egészséges mert vitaminos…

    Nehéz ma minőségi ételhez jutni, legjobb talán, ha az ember a kiskertjében nevelget egy sor ezt, egy sor azt. Csak erre nem mindenkinek van lehetősége. Máshol meg elég nehéz. Igaz “macerásabb”, drágább, de még mindig jobb, mint utána gyógyszerekre költeni.

    2007. 10. 18.
  7. VAn egy barátnőm, aki fejébe vette, hogy majd ő megmutatja az angoloknak, milyen is a jó étel, a jó alapanyag. Merthogy ott még nálunk is sokkal több szemetet esznek az emberek. 10 év után rájött, hogy reménytelen. Ők TÉNYLEG azt szeretik. Lehet, hogy ez a kommnet inkább a pizzás poszthoz passzolna, de most van időm, bocsánat! A kecsapos 🙂 pizza nem magyar találmány, a világ sok országaában rajonganak érte. És sajnos úgy látom, hogy az emberek 80%-a meggyőzhetetlen. Mintahogy nem képesek felfogni, hogy 300 forintér nincs jó bor. És hogy a rossz bor se főzni, se fröccsnek nem jó. OLyan szomorú vagyok! Szélmalomharc ez, azt hiszem.
    Egyébként sajnos tényleg vannak olyan emberek, akik csak az olcsó élelmiszert tudják megvenni, mert kalóriára, és mennyiségre van szükségük. Tegnap fizettem egy épitőipari mukás után, és gondolom nem véletlen vette a legolcsóbb virslit, kenyeret, szörpöt, 150 forintos lekvárt. Sajnos ilyen is van, bár gondolom ők nem olvassák az internet gsztronómiával foglalkozó írásait.
    A kutya fekete volt újkorában, már erősen őszül.

    2007. 10. 18.
  8. Kismacs!

    Nekem a kedvencem volt az a Danone reklám ahol a gyerekek a tejre közölték, hogy pfúúúj….és inkább valami feljavított csodát voltak csak hajlandóak megenni.
    ok, a tejjel is vannak bajaim…(mivel nem)….de mostanában veszek kecsketejet, meg rendes háztáji tehéntejet és azt adok a nőimnek.
    Kakaópor: A Culinarisban vettem az Ovomaltint gyártó cég tejben olvadó poraiból. Bevált.
    Üdítő: Ásványvíz, Schorle, néha 100%-os gyümölcslé (kétségek szintúgy). Se Cola, se egyéb lónyál. ((én magam néha iszom colát, de nagyon ritkán. Terhesség alatt ez volt az egyetlen, amit kívántam…))

    2007. 10. 18.
  9. Eszter!

    Pedig Angliában sokkal nagyobb lehetőségük van jól étkezni. Érdemes elmenni egy Tescoba….rengeteg minőségi, organikus termékük van…és szívfájdító tejeik (sárga!!!). A szendvicseseknél (pl. Pret a Porte) válogathatsz a friss, organikus szendvicsek, saláták közül….Élmény 🙂

    2007. 10. 18.
  10. Teljesen egyet értek én is! Az, hogy valaki megnézi, hogy mivel eteti a családját, és főleg a gyermekeit az nem sznobság, hanem olyan fajta igényesség, ami példa értékű (sajnos, mert természetesnek kellene lennie). Régóta nem veszek már felvágottakat én sem, mert hiába látszik olcsóbbnak, mint a szalámi a végelszámolásnál kiderül a turpisság. Sokáig kellett anyámat is noszogatni/szidni, és még most is képes “meglepni” időnként, de azért fejlődik 🙂 Virslit pl. már nem vesz önállóan, mióta egy szilveszteren ő is belátta a tévedését! Egyébként talán 2 éve kedvenc szomszédasszonyunkkal mentek bevásárolni szilveszterre, és pont összefutottunk a városban. Szigorúan rákérdeztem, hogy ugye nem vettél olcsó virslit??? Mire a szomszéd: én vettem 10 kilót – hatásszünet – a kutyának! 🙂

    2007. 10. 18.
  11. Eszter!

    Sztem a pizza+kecsp egyértelmű amerikai találmány.
    A munkás ember példa: Sztem olcsó virsli helyett vegyen szalonnát, azonos az ára, csak kicsit értékesebb táplálék. Vagy vegyen az asszony 1 kg húst, süsse meg egyben, és szeletelje fel, csomagolja el apának. Vegyen 1 kg friss gyümölcsöt, adjon hozzá fél kg cukrot és főzze meg lekvárnak. Hogy minderre nincs ideje? Ne üljön napi 4 órát a TV előtt. Hogy nincs erre igénye? Az az ő baja, és nem is érdekel, csak senki ne mondja, hogy nincs rá lehetősége.

    2007. 10. 18.
  12. A 199 Ft6kg-s virsli tápértéke megeygezik azzal mintha nagyokat kortyolna alevegőből. Az legalább ingyen van. Még.

    2007. 10. 18.
  13. Pizza: életem legfinomabb pizzáját Milánóban a szállóban ettem…házhozszállítós, papírdobozos…vékony, ropogós tészta, hajszálvékony prosciutto crudo, kevéske parmezán….minimál szósz a tésztán…
    Én is már megkaptam a szomszédomtól, aki rátévedt a blogra, hogy hát ha nekem erre van időm….Igen van! Főleg igényem van.

    2007. 10. 18.
  14. Ami zavar: a jól szituált mama, akinek lehetne választása, és mégis a műanyaggal tömi a családját. Tegnap is mit látok egy láthatóan jómódú anyukától: fagyasztott meggyes rétes, Danone puding, fokhagymás fűszerkocka (?! ezt értem a legeslegkevésbé) és csupa hasonló kerül ki a futószalagra. Ezekre mind létezik egészségesebb, gyorsan elkészíthető alternatíva. Sok esetben lustaságból, tudatlanságból, nemtörődömségből választják a műanyag termékeket, nem azért, mert nem tellik a minőségre, hanem mert igényük nincsen rá. Ez a bosszantó, nem az, aki hónapról hónapra lavírozik az életben, és érthetően más szempontok miatt választja az olcsó ipari termékeket. Még egy: DV, és még itt sokan mások, magamat is beleértve, a tudatos táplálkozásra törekszünk, ez pedig igényességet feltételez, nem sznobériát.

    2007. 10. 18.
  15. Kedves DolceVita!

    Nyár eleje óta olvasgatlak Téged és a többi gasztroblogot. Eddig is oda figyeltem arra, hogy mit veszek, de talán azóta még inkább. Sosem vettem 200 Ft-os virslit és társait, az akciós dolgokat esetleg akkor veszem meg, ha nem romlandó ill. vmilyen használati tárgy. Mióta elkezdtem sütni a ciabattádat, illetve otthon főzőcskézek, rám is furcsán néznek a körülöttem élők. Pont tegnap jegyezték meg a párom kollégái, hogy hogy van nekem erre időm, hogy kenyeret süssek. Apósomék is ez a típus, mármint az olcsó húst és egyebet megvásárló típus, sajnos rajtuk már nem tudunk változtatni, bár próbálkozom… 🙂 Csak ne várnák el, hogy megegyem, amit vesznek… 🙁 A legjobb az volt, amikor a drága nagynéni vett egy dobozos tiramisunak nevezett valamit, ami kb úgy nézett ki, mint egy vaníliakrémmel megkent mézes lapokból álló valami, amit megszórtak kakaóval (?) meg valamivel, ránézésre is rossz volt, nagyon nem szívesen ettem meg. Persze letorkollt minket, hogy direkt a drágám kedvéért vette és milyen gonoszak vagyunk, hogy nem esszük meg, ő nem szereti. (Amit nem csodálok, ha erről hiszi azt, hogy tiramisu.) Na, most majd csinálok neki tiramisut.A megjelent cikkeddel kapcsolatos kommenteken jót nevettem, tényleg nem értették meg, hogy miről is írtál. Egyébként a tv paprikás risottoról annyit mondanék, hogy volt egy olyan sorozat, amiben rendesen csinálta a srác. (Anyóspajtiékkal ezen is összevesztem már…) A kecsöpös pizzáról meg le lehet szoktatni a népet, nekem sikerült a drágámat leszoktatni róla… Meg magamat a hawaii pizzáról 😀

    2007. 10. 18.
  16. Gourmandula: Hát igen, a fűszerkocka nekem is a “kedvencem” a 10% alatti fűszertartalmával… 😀 Nem tudom miből állna 1 gerezd fokhagymát felaprítani helyette, vagy pl petrezselymet…

    2007. 10. 18.
  17. Anonymous mondta:

    Én Amerikában senkit nem láttam ketchuppal enni a pizzát. Minden egyébbel teljes mértékben egyetértek, a “tökéletes kenyered” isteni, a grissini meg húúúú. Ja, és ketchupot már évek óta nem tartok itthon de a barátok már nem is merik kérni a lasagne mellé 🙂

    2007. 10. 18.
  18. via giulia mondta:

    Sziasztok,

    a vita ked gumicsonttá válni….
    Szeretnék kérdezni, szigorúan receptúra ügyben!!
    7 végén én főzök, szintén italomán barátoméknak, a következő Lasagne lenne, ötleteket várok egy előételre (a korábbi tapas képek tetszettek, azt hogy kell?):
    Lasagne 500g tészta, két 40×20 cm-s tál):
    -Szerecsendiós vajalapú bechamel, lazább, bele 1db mirelit spenót, fofhagyma így éri el a megfelelő állagot.
    -Olivaolaj, hagyma, 2 db hám. par. konzerv= alapszósz
    -Alulra par. szószt teszek a tálba, tésztákat szárazon teszem bele, 1spenótos-1 par. réteg, minden második sorba hajszálvékony speck sonkálat teszek.
    -tetejére bufala mozzarella, paradicsomkrikák, alufóliával lefedve sütöm az elején, majd leveszem, hogy a teteje kicsit piruljon.

    Valamivel feltúrbózni??
    Egy gyors desszert+ előételt mondhatnátok…
    Köszi:

    G

    2007. 10. 18.
  19. Anonymous mondta:

    Azt hittem, hogy a zselatinos sonka, tarja cuccoktól csak nekem forog a gyomrom. Valahogy csak ellövik a készletet a boltokban.
    1-2 ilyen lyukas, buborékos, zselatinos élmény után simán leszokik az ember. Velem ez történt. Annyira, hogy kizárólag mocskos drága olasz/spanyol stb. sonkákat, felvágottakat veszek, külföldről pedig nem kérdés, hogy készletezek (off: inkább költői a kérdés, de meg tudja valaki mondani, hogy mire ideér a parmezán, hogyan lesz kb. 9000 ft kilója, amikor még Bécsben is elfogadható az ára). Egyébként régebben még gondoltam, hogy hazai termékeket vásárolok, de mi a fenének, amikor a nagy része egyszerűen sz*r. Bocs-bocs vannak ám kivételek, de a nagy része sajnos nem tartozik oda. Ja, és nyilván, aki odafigyel, az sajnos drágábban kavarodik ki az élelmiszer vásárlásból.
    Üdv,
    LepkePillangó

    2007. 10. 18.
  20. Gergő
    Ha olasz a menü, panna cottát ajánlok. Előző nap 10 perc alatt elkészíthető, garantáltan odalesznek érte. Öntetnek készíts hozzá narancsos karamellt.: Cukor karamellizál, ha megbarnult 2 narancsot felkockázva bele, (előbb egy kis levet), majd forralni jó pár percig. Ha elég narancsos, leszűrni. A narancslétől nem fog visszadermedni.
    A napokban ricottagombócokat készítettem, ez is nagyon egyszerű, és nagyon finom.

    2007. 10. 18.
  21. Anonymous mondta:

    Szia DV!

    Hozzá akartam szólni a cikkedhez, de aztán meggondoltam magam, mert aki nem érti, az eztán sem fogja, ráadásul csak mások gondolatait tudnám ismételgetni.

    Ezért a rám gyakorolt hatásodról kommentelnék, hogy lásd, nem pusztába kiáltott szó a blogodon lejegyzett valamennyi gondolatod. 🙂

    Előljáróban: olykor-olykor tanulmányozgattam az ételek címkéit, de sosem vittem túlzásba. A “Borzalmak a címkén” eszmefuttatásod döbbentett rá mennyi szemetet is eszünk/ennénk. Részemről akkor kikukáztam az 1 csomag leveskockát + a két üveg bolti tésztamártást, amit hirtelen felindulásomban a konyhában/éléskamrámban találtam. Meg is nyugodtam, hogy azért nem olyan vészes a helyzet. Persze lehetett még rajta javítani.

    Augusztus óta Neked köszönhetően csak saját sütésű kenyeret eszünk (ami két-három nap után sem esik szét, finom és ehető) vajjal (nemrég – sznob módon – kipróbáltam bivalytejes vajjal is, isteni! Bár egy négygyerekes család számára megfizethetetlenül drága). Még emlékszem – nem is volt olyan régen, kb. 25 éve -, amikor nagymamám maga köpülte a vajat (amikor még voltak teheneink), finom zsíros, telt íze volt, de nem kellett sok belőle. Emlékszem a tejföl és a túró ízére is, ma édesanyámék mástól veszik a tejet, hogy elkészíthessék és ne csak boltit együnk (mert itt Pesten, a hétköznapokon csak ilyen jut).

    Túrórudi fan voltam mindig, a cikked óta úgy oldom meg, hogy magam készítem a túrókrémet, és csurgatok rá olvasztott étcsokit (jó minőségűt, legalább 70%-osat), ha megkívánom. Össze sem lehet hasonlítani! 🙂

    A gyári szemetes írásod óta már saját magam készítem a májkrémet is(bár van egy francia portóis kacsamájkrém, ami még el tud csábítani, de a Szakácsok könyvében a minap felfedeztem egy hasonló receptet). 🙂

    Más, de ide kapcsolódik:

    Sonkapárti vagyok, a felvágottakat messziről kerülöm, egyedül talán csak a francia áfonyás kolbász tud kísértésbe vinni (Culinaris), meg félévente egyszer az olasz mortadella. Ha az apukám által nevelt disznó sonkája elfogy (maga pácolja, füstöli, olyan jó kis alpesi ízesítésű), akkor pótolom a készleteket a boltból (pármait, serranot, feketeerdeit, stb.).

    Húst nem szívesen vásárolok az Általad is említett okokból. De ha van címed, ahol hozzá lehetne jutni minőségi dolgokhoz, akkor örömmel venném, ha valahogyan értekezhetnénk róla. 🙂

    Amióta Toszkánában ettem igazi bivalytejes mozarellát, azóta a tehéntejeset csak sütéshez használom, ha megkívánom a jóízűt, akkor spórolok rá. 🙂

    Paradicsomot a szüleim kertjéből eszünk, amíg szezonja van (még most is terem, idén csak a sárga fajta, talán az időjárás tehet róla, hogy a piros nem érett be). Szezonon kívül max. a szicíliai koktélparadicsom jöhet szóba.

    Még sosem csináltam rizottót, de már megvettem hozzá a megfelelő rizst, és megkértem a szüleimet, hogy a vasárnapi húsleveshez sok lé készüljön, így vacsorára ezzel fogom meglepni őket, feltéve, hogy sikerült. 🙂

    Hozzáteszem nem vagyok anyagilag eleresztve, de számolni tudok, és olykor megengedhetem magamnak a mások által lesznobozott termékeket is. Havonta egy-két újdonság, meg kísérletezés belefér. 🙂

    Úgy tervezem, hogyha gyerekem lesz, hazamegyünk a nagyszülőktől örökölt házba és még többet teszek magunkért. Megpróbálom beszerezni az igazi finom paradicsom magjait, és azt nevelgetni. Meg a bazsalikomon, rozmaringon és kakkukfűvön (most a 34 négyzetméteres lakásba más nem fér) kívül más fűszernövényeket is, meg ruccolát, a tanácsodra. 🙂

    Egy szónak is száz a vége: engem felráztál, nekem segítesz, segítettél. Elgondolkodtam, és rájöttem, hogy igaz mindkét mondás: az vagy, amit megeszel + mindenkinek arra van ideje, amire időt szán.

    Most látom, kicsit hosszú lett, de kikívánkozott. 🙂

    Boglya

    2007. 10. 18.
  22. Anonymous mondta:

    A művelődés első lépése a sznobság, szerintem. És bár manapság pejoratív felhangja van e szónak, nekem nincs bajom vele. A sznobság egyszerűen felhajtóerő. És ez jó, mert ha nem lennék én magam is sznob sok tekintetben, színház/irodalom/zene/gasztronómia/etc. semerre se fejlődnék, és nem lenne ennyi lehetőségem lélekemelő pillanatokat megélni. Teszem hozzá Budapesten élek, ahol sokan megtehetnék, hogy tévézés helyett néha színházba menjenek, vagy fokhagyma granulátum helyett, magyar (sic!) fokhagymát pucoljanak de, hát istenem nem teszik. Én amúgy vidéken is tapasztalom az ellustulást, nagyapám falujában 3! Családnak van disznója, haszonállat, veteményes szinte sehol. Bedőltünk annak, hogy egyszerűbb az élet félmegoldásokkal/félkész kajákkal. És bár az igazán jó minőségű élelmiszer tényleg drágább, sok mindent meglehet csinálni otthon e-k nélkül is. Én valahogy inkább mindent megpróbálok házilag gyártani, és az így spórolt pénzből, minőségi alapanygokat venni. Pedig én szegény főiskolás vagyok, akkor mégse minden pénz kérdése, nem?
    Azért szeretem, amikor ilyenekről írsz, mert nem hagysz ellustulni, ezt köszönöm!

    Az Olvasó
    :]

    2007. 10. 18.
    • Kubi mondta:

      Köszönöm ezt az összefoglalót! Időnként komoly bűntudat gyötör a sznobságom miatt…
      Amit lehet, én is megcsinálok magam: ha joghurtot kívánok, erjesztek, ha pálinkát, akkor főzök, ha kolbászt, akkor töltök (igen, mindezeket a harmadik emeleten. Krisztina kacsamájasával kiváltottam a boltit, a szicíliai narancsából készített lekvárba nem kellett tartósítószer, mert 25 üveg elfogyott három hét alatt, a sajtos, sárgarépás és egyéb “kencéi” kiszorították a felvágottakat a hűtőből, a konyhaablakon kisgyerek nem lát ki a fűszernövényektől. Szóval éljen a sznobság, van értelme az ilyen blogoknak! Hajrá Dolce Vita!

      2013. 03. 24.
  23. Anonymous mondta:

    Csatlakozom “az Olvasóhoz”: szüleim is tudják, hogy nem éri meg disznót tartani…többször oda-vissza kiszámoltuk, hogyha csak a pénzt nézzük szigorúan, akkor a bolti árak mellett egyszerűen nem éri meg, különös tekintettel a hiperekre. Nem éri meg kertészkedni sem, izgulni és bosszankodni az időjárás miatt, a rengeteg munkáról már nem is beszélve. Többször tervezték, hogy feladják. Meg is tették, legalábbis a disznótartást 1 évig szüneteltették. De a vásárolt kolbásznak, hurkának, tepertőnek, disznósajtnak, sonkának, stb. nem volt olyan íze, ráadásul fogalmuk sem volt, mit evett az az állat, milyen körülmények között tartották, egyáltalán mi volt beledarálva a termékekbe. Ami otthon készült, arról mindezt tudjuk. A másik, hogy rájöttek: unatkoznak, nem volt értelme a korai kelésnek (ami automatikus, nem órára történik), hiányzott a mindennapos késő délutáni testmozgás, ami az ólak takarításával, a disznó kihajtásával jár…pedig van tévéjük, de nem kötötte le őket. Így visszatértek rá, hál’ Istennek…pedig csak most lesznek nyugdíjasok….mindezt úgy tették, hogy dolgoztak, mint bárki más.

    De az tény, hogy nem sokan teszik már ezt abban a faluban sem…egyszerűbb a boltban megvenni, ráadásul nem is feltétlenül drágább…munka és gond meg nincs vele.

    Boglya

    2007. 10. 18.
  24. teljesen egyet értek a postban leírtakkal!
    és mostanában azon szoktam puffogni, h (bár alig tv-zem) a reklámokban anyu hazamegy, megfőzi a porkaját, a család boldog.. és nem értem. műrizs, porleves, hol vannak az igazi értékek?

    2007. 10. 18.
  25. Boglya!

    Ilyenkor érzem azt, hogy van értleme annak, amit csinálok. Köszönöm!
    Gergő!
    Amíg a magyar társadalom 90%-a azt sem tudja, miről beszélünk, addig sztem ez nem lerágott csont. Annak örülök, hogy olvasóim között nagy az egyetértés. : )
    Holnaptól meg jönnek az ételfotók és receptek, csak ezt nem bírtam magamban tartani.

    2007. 10. 18.
  26. lizi mondta:

    Egész nap olvastam a bejegyzéseket és mindenki az én szívemből is szól :), úgyhogy gondoltam most nem szólok hozzá. De fél perccel ezelőtt az alábbi levelet kaptam és gondoltam megosztom Veletek, a dolgok már csak összejátszanak 😉

    Agócs Gergely előadása a HuMuSz Házban (Saru utca 11.)
    Az anyám kenyerénél, az apám boránál jobbat ki látott?
    2007. október 24. (szerda) este 6.

    A helyi kultúrában élőknek helyiek az igényei is, ezeket a milliós
    tételekben előállított tömegtermékekkel nem lehet kielégíteni. Az
    ilyen ember konfekció helyett maga készítette, és csak saját magára
    jellemző ruhában: népviseletben jár, a saját maga termelte
    élelmiszerben bízik. A közösségi ember személyes felelősséggel
    tartozik a kulturális és természeti környezet állapota iránt is. Ezzel
    szemben a fogyasztói gazdaság a közösségi életforma lerombolásában
    érdekelt. Többről van itt szó, mint zenéről és táncról.

    Lehet, hogy a környezeti válság egy megoldása a hagyományoshoz való visszatérés?
    Lehet, hogy a hagyományos nem volt terhes a környezetre?
    Akár ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk.
    Szeretettel ajánlom figyelmetekbe.

    További szép napot mindenkinek,
    Aliz

    2007. 10. 18.
  27. Aliz
    Sztem ez a megoldás. Én néha nevetek magamon, hogy itt élek egy többmilliós nagyvárosban, amúgy teljesen modern, mai nő vagyok, van mindenféle elektronikai kütyüm, laptopom és tűsarkúm, és lassan vajat fogok itthon köpülni. : ))))))))))

    2007. 10. 18.
  28. Aliz mondta:

    Talán így kerülünk egyensúlyba, rohanunk, nyomorgunk a tömegközlekedési eszközökön, ülünk órák hosszat a gép előtt, aztán hazamegyünk és májkrémet gyártunk és kenyeret sütünk. Már csak egy kis kert hiányzik, amiben lehetne sok finomságot nevelgetni. Sokszor eszembe jut fájó szívvel, hogy otthon (merthogy vidékről jöttem csak fent ragadtam :)) hatalmas nagy bazsalikom bokrok és fincsi paradicsomok nőnek… és amit persze cipelek fel, ha tehetem :).

    2007. 10. 18.
  29. Anonymous mondta:

    Szia DV!
    Ne is tartsd magadba. Teljes mértékig igazad van és a többi hozzászólónak is. Vicces lesz amit most írni fogok, de eszembe jutott már, hogy mennyire örülnék ennek a blognak “színes papír kiadásban”-mondjuk könyvként! Annyi jó dolog, annyi jó recept,gyönyörű képek. Szóval nagyon érdemes ezt a blogot csinálnod, mert nagyon sokan vagyunk aki értékeli ezt. Engem nagyon zavar, hogy sokan csodabogárnak tartanak, hogy ennyit foglalkozok azzal, hogy miket eszünk, de szerintem sokan csak irigykednek, meg főnek a saját levükben, ahelyett, hogy gondolkodnának.
    Erika

    2007. 10. 18.
  30. ribizli mondta:

    Pár napja Anyukám lelkesen ajánlgatott valami “mild” vagy miféle nevű “pannónia” sajtnak látszó tárgyat, hogy milyen finom, nem kesernyés. És csodálkozott, amikor mondtam, hogy a) nem eszem magyar sajtnak látszó tárgyat, b) az emmentáli sajt egyik fő jellemzője a kesernyésség (épp ezért szeretem).
    A cipő nagyon is számít! Egyik barátnőm apukája ortopéd sebész, az ő tanácsára évek óta csak olyan cipőt hordok, ami ortopédiailag is ellenőrzött. És persze nem is fáj a lábam! A lábunkat nem tudjuk lecserélni, nagyon is ügyelni kell rájuk!

    2007. 10. 18.
  31. Fenriz mondta:

    Kedves DV,

    bár nem hinném, hogy megerősítsére lenne szükséged, de ki tudja.

    otvospeter és a sznobozó többi hozzászóló az említett cikk kommentjeiben szimplán ostoba, nagyszájú idióta (többségük szerintem még bevásárolni sem szoktak ezek (nemhogy főzni, háztartást vezetni, mert azt a mama szokta). Sajnos csak utólag olvastam és így nem volt módom hozzászólni.

    Ne merüljenek fel kétségeid a cikk vagy az igazuk felől, mert még érintőleg sem volt igazuk.

    Üdv

    Fenriz

    2007. 10. 18.
  32. ősi homár stb mondta:

    kedvenc témám, muszáj írni….(:
    – érdekes milyen kevesen nézik még mindig az összetételt, pedighát az E.kről már 8-10 éve is keringtek füzetecskék még ha a hazai halottlátó-, hungaroezotéria-, ökobionatúr-ipar szintjén is, ha 3% (vagy5?) van benne valamiből, rá lehet írni, hogy ez AZ a valami(kedvencem a robbanós kacsamájpástétom 5% kacsamájjal, sic! Tékozló Homár)
    Hogy az 5%ba mennyi az antibiotikum, hormon, egyebek, most hagyjuk
    – legyen mindenki sznob, ez a minimum, hamár nobilitasnak nem tudtunk születni a jólismert okok miatt!
    -magyar termékek (mongyuk az olasz héttől se jött meg a kedvem): azér üdítően jó volt nézni a hírtévébe Molnár Bűvösszakács Tamást, hogy nem az van, hogy ez itten egy tejjelmézzel folyó kánaán lenne, csak ugye a magyar gazdát nyomoríttyák a komenisták, magukfajták, egyebek, hanem szimplán szemetet termelnek önerőből, lelkileg kiegyensúlyozottan A riporter vagy 125cör nekifutott, hogy ugye a gyurcsány-kádár tengely, de MBT nagyon inteligensen hárított, hogy ez hosszabb folyamat, a tengely csak továbbrontotta (mondjuk én a gundelék egyetlen érdemének is csak a Latinovitsot tartom, sőt gasztroérdemének, Szinbád hehe)
    – ja azér megy a tecsóba, mer szegényke szegény – szokják mondani lol, az éves kólaszámlájából meg a többi fölösleges szar árából (nemigazán ismerem ezeket, csipsz meg ilyesmik asszem) szvsz majnem bűvösszakácsi szinten ehetne + ugye igen a szalonna: ha megsüt (70-80 fokon, hehe) 1kiló bőrös császárt, biztos több kalóriát meg értékes tápanyagot visz be, mint az a (szintén ép. ip. sm) aki előttem vett kicsit többér 1kiló lecsókolbászt + az elhízás, mer nyomja befele az akciós csirkecombot, mer szárad rá, tele a hüttő az inox, mer nem bírta nem meg venni mer ugye akciós, pedig lehet hogy elég lenne 1-2 szelet lekvároskenyér is, ha inna hozzá egy csésze oolongot, még talán fogyna is, csakhátugye a lekvároskenyér, az meg ritkán akciós! színtiszta kultúra kérdése ez sajnos, a nyomás meg nagy a másik irányba: politikai-gazdasági érdek, hogy hülye maradj, ha már eccer fogyasztó és szavazópolgár lettél történelmileg sajnos 🙂
    – a jól szituált mama! na ez nálam így kapuzárás környékén dráma! csorog a nyálad a 30sok után, aztán amikor belenézel a kosarába, hogy úristen másnap ezzel a nővel kéne reggelizni :(, szállodába ugyanez: lent az usziba nagyon bejön, aztán másnap reggelinél, ahogy folyik le kétoldalt a kolbászos rántotta zsírja (tudod, a hazai büféreggelik sztárja, amikor leemeled a cséving tetejét, aza förtelmes trutyi)… brrrrr
    nem kell belemenni szociológiába, kultúrtörténetbe, ha itt ez a középosztály, nekünk marad az andergrand: gasztroblog meg a házastársi hűség (tudom hogy hosszú vagyok, de sajnos itt kell még megemlítenem, hogy a feleségem meg attól kap dührohamot, hogy ua. a jólszituált anyuka műa. pohárból kanalazza a bifidusesensist, mer ugye otthon megspórolja a mosogatást gondolja, jó az a parizer pappírból is, nem lesz az más ha ezüsttányérról eszed se, na de itt ugye büfé, mosogatnak helyette, viszont hát persze, így szokta meg, ezek a megszokások meg tudjuk ugye ölég messze tudnak vezetni…
    – na jó most már rövidítek, csak a kínai cipőkról annyit, hogy szvsz nem így van. amikor az új ház új fürdőszobájához csaptelepet néztem, teljesen reális opciónak tűnt, hogy nem egy 150-200ezrest veszek, hanem egy 15-20ezres kínait (kínaira egy év garancia, de vajon meddig tart egy hansgrohe), mer hosszútávon kb pénzbe ugyanott vagyok, viszont akár évente szépúj csaptelepem lehet, koppintott dizájnos, és megértettem, igazuk van a csajoknak, akik 3-5-10ével veszik a 3-5-7ezres cipőket, mer ugyanannyiból nem gondolnám hogy kevesebbszer tudják felvenni, mint én az egyszem 3 éve hordott E. Arm. tornacipőmet, csak nekik ugyanannyi idó alatt tíz van, ráadásul minden ruhához különkülön
    úgyhogy ezt nem keverném a gasztróval, de esetleg ortopédusok cáfolják (ja végül Starck Y lett a csaptelep, mer régi álom, meg hogy erősítse a szabályt)
    – “amúgy teljesen modern, mai nő vagyok, van mindenféle elektronikai kütyüm, laptopom és tűsarkúm, és lassan vajat fogok itthon köpülni” gyönyörű mondat, szvsz teljesen normális, ez a legtöbb amit legtöbben elérhetünk:) hogy a kütyüket meg a tűsarkút megspóroljuk, hát ahhoz születni kellett volna sajnos (irodalom: Osztálylétrán Amerikábam)

    mégegy utolsó off: nagyon rákattantam a zebraparadicsomra, ha valaki tudna tavaszra palántát, hát…

    2007. 10. 18.
  33. sziasztok!

    annyi mindennel egyet értek. nem sznobizmusról, hanem igényességről, kultúráról van szó meg ezek hiányáról. nem is ismétlek meg semmit.

    egy dolog nagyon foglalkoztat: miért és mióta rakja a magyar nejlonba a kenyeret? érdemes-e az ilyeneknek jó kenyeret sütni?:-)

    gratulálok a blogodhoz kedves DV! A többiekét is olvasom, e helyről nekik is gratula! csak így tovább! nagy munka lehet, de megéri!

    a hálás olvasó:-)

    2007. 10. 18.
  34. gondolom azóta, hogy nem akar pénzt áldozni egy jó kenyértartóra, de valahogy meg kell akadályoznia, hogy ne száradjon ki 🙂

    2007. 10. 19.
  35. Player mondta:

    Csak ma jutottam oda, hogy olvassam a cikked Kriszta, és a nagyon jó bejegyzéseket, így talán már ki is fáradt ez a téma, mégis hozzászólok:-)
    Én tavaly Húsvétkor döbbentem rá, hogy még a leginkább sonkának kinéző valaminek is nagyon fura állaga volt főzés után, szóval semmi hasonló az igazi sonkához. Persze tudom én is, hogy a legtöbb ember “hasember”, tehát csak az érdekli, hogy jól belakjon, de hogy mivel az már nem. Aztán csodálkoznak 50-60 évesen, hogy mindenféle gyomor meg vastagbélproblémákkal küszködnek, a daganatos betegségekről nem is beszélve. A megoldás csak az, hogy akik ennél igényesebben szeretnének élni, vagy sznobul, ha valakiknek így tetszik, azok maguknak megoldják a helyes táplálkozást. Én pl. manapság sok céklát, zöld felesborsót, lencsét, gombát stb. főzök, szóval csupa szezonális dolgot. Említettem pl. a céklát ami itthon leginkább a savanyúságok közé van száműzve, holott simán megfőzve, vagy megsütve salátákba nagyon finom (pl. kacsamell salátába:-), vagy a borjúmájnak szerintem tökéletes kiegészítője, de ha valaki még inkább merész akar lenni,akkor tortellini tölteléknek is érdekes ricottával, snidlinggel,sült fokhagymával vagy szerintem a lengyelek barszcz levese is tök finom. És szerintem amit fölsoroltam, szinte mind filléres dolog és nagyon egészséges, szóval lehet olcsón jót és egészségeset kajálni. Ja és ha ritkán gulyást, vagy pörköltet készítek, akkor eszembe nem jutna margarint(ezt semmivel, a világ legnagyobb átverése és szemétsége) vagy olajat használni, hanem ilyenkor bizony előveszem a kacsa vagy libazsírt, hiszen olyan sokszor nem eszünk ilyesmit, hogy ettől legyen bármilyen problémánk, viszont ha igen,akkor az a kaja legyen tökéletes:-)
    Valaki írta, hogy az angolokat még nehezebb átszoktatni, hát ott már a 70-es évektől nyomják a kész és félkész kajákat, persze ellustultak, igaz. De az én személyes tapasztalataim velük kapcsolatban az az, hogy ugyanakkor pedig nagyon nyitottak az új dolgokra és a régi bevált dolgaikat is újra előveszik, egy csomó mindent készítenek otthon. Régi időigényes gőzölt sütiket, chutney-kat, lekvárokat, kökény gint, stb stb.Gasztronómiailag sokkal jobban el is vannak kényeztetve én annyi jó kaját sehol nem ettem, mint Londonban. És nem fish bar-okról és burger helyekről beszélek elsősorban, bár nagyon sok jó hely van közöttük, hanem a sarki portugál kisvendéglőről, a világ egyik legjobb pizzájáról a Sohoban (Pulcinella a hely neve), vagy a bengáli és pakisztáni eszméletlen jó currykről és sorolhatnám tovább.

    2007. 10. 19.
  36. kisvirág:

    nem hiszem!
    már meg sem veszi a ropogós héjú kenyeret/zsömlét…, azt mondja szárazat nem vesz.
    ezt egy (kis)boltos mondta kérdésemre, hogy miért csomagolja a friss pékárut fóliába. döbbenet!
    ők sosem tudják meg milyen tökéletes együttes a ropogós héjú, jó ízű kenyér jó sajttal (ami nem hűtő hőmérsékletű), jó vörös borral (ami szintén megfelelő hőmérsékletű).
    pedig ez is milyen egyszerűen nagyszerű.

    olvasom a BSz-ot is, a kenyérről nem láttam még posztot, pedig az egyik legalapvetőbb élelmiszerünk.
    (igaz, nem lehet posírozni:-D)

    2007. 10. 19.
  37. Anonymous mondta:

    Sziasztok, szerintem sokan időhiány/fáradtság/ihlethiány miatt veszik az értéktelen műanyagkaját. Tarjával én is így jártam, soha nem fogom elfelejteni at a borzalmas vizes, nyers és truttyogó izt…:(:(
    Tökéletesen egyetértek a blog szerzőjével, tényleg csak annyi, hogy sajnos sokminden pénzkérdéS, PL. sajt, tej, hús, ha bio-t akarsz, vagy extra jót.

    Szuper a blog!

    2007. 10. 19.
  38. teljesen igazad van! De az is nagyon érdekes, hogy elég csak ausztriában bemenni bármelyik boltba, és valóban kevesebb a ‘műnyag’ az élelmiszerben, a sajtnak van íze stb.
    Mi parmezánt, tésztát, oliva olajat, szójaszószt szoktuk főleg kinn venni érdekes módon olcsóbb mint itthon és igazi.

    a pár bunkó miatt ne húzd fel magad, teljesen felesleges, ikább írj sokat 😉

    2007. 10. 19.
  39. Anonymous mondta:

    Külföldön élek (Írország). Épp az elmúlt percekben olvastam egy itteni új magyar e-bolt kínálatát. Mit mondjak, meglepődtem. Képesek azokat a szemeteket kihozni, amiket én otthon sem vettem meg (mackó sajt, vanillin cukor…) Meg amúgy is, a gesztenyepüré kivételével tényleg minden van, már mákot is találtam a héten, éljen, éljen, éljen. (Túró és sárgaborsó a lengyel boltokban.) A tesco termékek jók (nem a tesco value persze), hanem a normál tesco, aztán van a finest selection, és az organic. De itt is az van, mint Angliában, ahogy előttem írták, az emberek nagy része igénytelen. A McDonald’s tele van gyerekekkel. Az oviban a gyerekek fagyasztott szeletelt kenyeret kapnak, sült krumplit, chicken nuggetset, szörpöt… Egy csomó készterméket. Már 1,5 évesen erre szoknak rá. Sajnos:-(

    Nehéz változtatni az emberek hozzáállásán, itt is, otthon is.

    Ja, a fokhagyma, bazsalikom, petrezselyemkockát sosem értettem. Ráadásul eszméletlenül büdös. Szagoltatok már fokhagymakockát?:-)

    Nagyon szép ez a blog, tényleg szeretem olvasni! Gratula!

    Kata

    2007. 10. 20.
  40. Egy kicsit más oldalról szeretném megközelíteni a témát: Mivel már 5 éve élek Németországban, így gyakran ér a kérdés, hogy mennyivel drágább itt kint az élet. A válaszom eddig is és továbbra is: semennyivel, pláne ha a minőséget is belevesszük az árba. Ha már előkerült a kenyér téma, akkor erre hozok pár példát:
    Hétvégén zsemlét szoktam enni reggelire, darabja 20cent, azaz kb. 50ft – viszont cserébe finom ropogós és aranybarna a külseje ellentétben a magyar zsemlével, ami sápadt, nyúlós és egyszerűen csak lötty. Esténként általában fél kiló bagettet szoktam venni, idén 70cent, azaz kb. 180ft – finom ropogós, akár 4 napig is eláll, pedig fehér kenyér. Gondolom mondanom sem kell, hogy egy barnakenyér itt akár egy hétig is eláll, ára pedig ugyancsak 200ft/félkg körül van. Ez most drágább? Vagy itt igényesebbek lennének? Ugyanúgy az itt is a tapasztalatom, hogy az emberek nagyrészének itt is mindegy, hogy mit eszik, csak csillapítsa éhségét… (zárójelben megjegyzem: itt persze péknél kapja az ember a pékárút – Szolnokon spec összesen 2 pékről tudok, itt Erlangenben eleve 7-féle péklánc van, s mindegyiknek legalább 2-3 üzlete, pedig ugyanakkora város…)
    Egyéb árak (az, hogy a minőség összehasonlíthatatlanul jobb, gondolom nem kell taglalnom):
    1l tartós tej: 170ft
    1kg darált hús (sertés+marha): 750ft
    1kg liszt: 180ft
    1 tojás: 35ft
    Ha hozzáveszem, hogy ebből semmi nem landol a kukában, mert nem romlik meg ill. nincs fura íze, tehát normális minőségű (pl a darált húsban tisztán csak hús van), akkor összegezve én arra jutok, hogy semennyivel sem “drágább” itt az élelmiszer, mint otthon.

    S még egy újabb szemszög a témához, amitől amúgy feláll a szőr a hátamon, mégpedig a márkák “recept alapján” való készítése. Történt ugyanis, hogy mikor még Magyarországon éltem, vacsora után mindig egy szem “R”-t (nem szeretnék reklámozni, szal ezért legyen itt “R” a neve most) ettem Anyuval, amolyan apró desszertként. Mindig hozattunk Apuval Németországból, mikor kint járt. Egyszer viszont valamilyen oknál fogva nem jutott el addig, hogy német “R”-t vegyen, s a határ mögött vett végül. Nem szólt semmit, de vacsora után végül kiderült, mert ízben teljesen más (jóval édesebb) volt. Ezek azok az apró változtatások a termékekben, melyeknél azt hiszi az ember, hogy a márka amit kint vett, az otthon is ugyanaz. (Másik példa – ugyan nem iszom, csak jó példa – a fanta narancs, ami Spanyolországban majdnem kétszer annyi narancslevet tartalmaz, mint Németországban (bár így is csak csekély részét teszi ki…)) Ezen felül nem értem meg a magyar csokit – amit amúgy már csak kakaómasszának hívhatnak (ld. a közelgő csokimikulás alján a címkét) – számomra rettentő édes és nem emlékeztet a csokira. Persze tisztelet a kivételnek és a fejlődésnek az utóbbi időben, de mikuláskor és húsvétkor kiráz a hideg a “csokik” láttán, melyeknek semmi csokiízük nincs. S persze az indok rá az, hogy az ország ízléséhez illesztik – amit megintcsak nem értek, mert pl. eddig minden otthoni ajándékozottom odavolt pl. a nürnbergi puszedliért, ami a magyar puszedlihez képest ég és föld, tehát lenne igény ehető termékekre…

    Ami pedig nagyon sajnálatos, s amit az itteni hozzászólásokban is láttam, hogy még Pesten is keresgélni kell a boltokat, ahol normális áruhoz jut az ember. Pedig egyértelmű, hogy van rá igény… Itt a rengeteg késztermék mellett rengeteg normális áruhoz is hozzájut az ember, ld. pl. a mai vételemet, egy gyönyörű marhaszeletet.

    Ja és szlusszpoénként egy friss “fejlesztés” az egyik kulináris kiállításról: And now let’s toast schnitzel!

    2007. 10. 20.
  41. Szia!

    Sokan mondták már, de nem lehet elégszer: nem kell semmit bizonyítanod. Fantasztikus, hogy milyen igényes és tudatos vásárló vagy, akárhányszor olvaslak, mindig azt kívánom, bárcsak mindenki ilyen lenne. Akkor talán nem lehetne eladni a szupermarketben a romlott tejet vagy a kőkemény kenyeret, amit ha teljes testsúlyommal ránehezedek se tudok összenyomni.

    Arról is írhatnál egyszer, hol szoktál vásárolni, nekem ez örök probléma, kevés helyen érzem hogy ehető dolgokat adnak el nekem.

    Csak így tovább. Jó téged olvasni, és szerintem nem csak én vagyok ezzel így.

    2007. 10. 21.
  42. Hapci mondta:

    (Beatbullhoz kapcsolódva)
    A csoki nemcsak Európa keleti felén gyengébb, a közismert márkák Németországban is lefelé mentek a rettenetes árharc közepette. Lásd Milka, 20 évvel ezelőtt még nem ilyen csokimentes édes trutyi volt.
    A szocialista időkben pl. Bécsből hoztunk instant kakaót. Szintén egy Suchard gyártmányt (S. Express). Ma is megvan egy ősi doboz, 25% kakaót tartalmazott. Aztán egyszer kintről feltűnően rosszabbat (édeset és íztelent) sikerült hozni, azonos dobozban. Nézegettem: már csak 18% kakaó volt benne. A cég közben egyesült a Jacobssal, majd az egészet megvette a Kraft nevű amerikai óriás, és azonnal racionalizálták a termékek összetételét. Csökkentették az olyan felesleges, túlárazott összetevőket, mint a kakaó, helyette tettek bele az emberek ízlésének jobban megfelelő, modern anyagokat: cukor, szója, PVC-őrlemény, fűrészpor, …
    Egy csomó “híres” terméken megfigyelhető ez a csodálatos folyamat, pl. Mozart golyó.
    Aztán ezek a multik a nyugati, már legagyizott receptúrát finomítják az itteni fogyasztók “ízléséhez”, vagyis tovább emelik a modern, racionális komponensek arányát. 🙂

    2007. 10. 22.
  43. Olvastam a polgári underground lapjában írott cikked, amiben sok igazság van – és olyan is, amit én másképp tapasztaltam. Ilyen például az oregano, amiről azt írod, hogy nem igen használják olaszok, míg én ahol jártam, azt használták főleg. Aztán az olasz pizza és egyéb olasz ételek sem mindig jelentik a megkérdőjelezhetetlen minőséget. Bizony ettem már kifejezetten rossz pármai sonkát, amit egyenesen Pármából hozott a barátnénk, és ő is belátta, hogy biza valami igen nagy baj történt vele. És Velencében ettem olyan minősíthetetlenül pocsék pizzát, hogy komolyan mondom, bármelyik magyar gyorsétterem jobbat csinál éjjel kettőkor is.
    Ami az emberek igényeit illeti, bizony-bizony az a helyzet, hogy az az 50 év, ami háborútól rendszerváltásig eltelt, abból tökéletesen érthető eredmény, hogy nincs meg az alap ahhoz, hogy itt igazi kulináris történetek legyenek, miközben abban nem hiszek, hogy minden, ami itt készül, vagy akár készült az átkosban, rossz lenne, sőt. Én nem veszek már téliszalámit, bár gyerekkorom kedvence, ínyencsége volt (ha emlékszik valaki egyáltalán még azokra az időkre, amikor pult alól volt pick szalámi), de ma már zsíros és éretlen. Eszem sonkát. De a németek éppúgy tudnak jó sonkát csinálni, sőt, magyar sonkában is van jó, épp a nevezett pick gyárt elég jókat.
    Drasztikusnak lehet lenni egy cikkben, mert annak az a dolga, hogy felketse az érdeklődést, ezért túl kell színezni, hogy emlékezzenek rá. De a valóságban legyünk kegyesek, az emberek attól, ha nincs pénzük vagy nincs kialakított igényük másra, még tudnak csodákat csinálni a konyhában, akár rosszabb alapanyagokból is. Én ezt látom.

    2007. 10. 23.
  44. Hű, sokat írtatok, amíg nem voltam itthon! A dícséreteket, bíztatást köszönöm, örülök, ha hasznos dolgokat találtok!
    Csoki: hosszú vezetéshez mindig veszek csokit. Most egy kókuszos Ritter Sportot vettem. Gyermekkori emlékeim szerint ez egy nagyon jó, drága csoki. Bár akkor a marcipánosat ettük. Ez a kókuszos egy ehetetlen szar volt, nugát csoki helyett, kókuszaromás tejporral. Azt nem néztem meg, hol csinálták.
    Ja és nagyon rossz mozart golyót is ettem mostanában.

    Zsoltu!
    Oregánot hol használnak? Komolyan érdekelne, mert sokéves tapasztalattal a hátam mögött, még gyakorlatilag nem találkoztam olyan recepttel, ahol oregánót használnának.
    Velence az egyetlen olyan olasz város, ahol az éttermekkel csínján kell bánni. Itt bizony előfordul, hogy a “pizza al taglio” botrányos minőségű. Bár ez leginkább a parkolói büfékre igaz. Velencében amúgy én is ettem már átlagon nagyon alulit. Sajnos nem mértük fel jól a helyet.

    Beatbull!
    Én is azt látom, hogy az áraink közelítik/meghaladták a nyugat-európai árakat. Ha mindehez még azt is nézzük, hogy egy német átlagfizetéshez mindezen árak hogyan viszonyulnak, ekkor leszek még szomorúbb!

    2007. 10. 23.
  45. Hapci mondta:

    Tavaly Bolzanóban vettem akcióban több új Ritter Sport csokit. Eredeti német gyártmányt. A legjobb is csak egyszerűen semmilyen volt…
    Mozart golyóban a salzburgi Mirabell cégé volt az eredeti és – szerintem – az egyetlen finom. A Mirabellt pár éve bekebelezte a Kraft, a termékek receptúráit átalakították, erről pedig elfelejtették értesíteni a kedves, nagyrabecsült vevőket. Mozart golyót se szabad enni többé.
    Most elkezdett gyártani Mozart golyót a Szamos is, picit reménykedtem, mert baromi drága. Dehát ez is szar, édes, jellegtelen trutyi, mint az “igazi” osztrák.
    Normális csokit lassanként már csak a pici, fanatikusoknak gyártó cégektől lehet venni, akik nem is akarnak minden hipermarketet teletömni a termékeikkel.

    2007. 10. 25.
  46. Három olyan helyet is tudok, ahol oreganoval készítettek ételeket, Nizza, Parma és Torino. Egyébként nem autóparkolóba jár(t)unk enni, se Velencében, se másutt, mondjuk úgy, 3 hét alatt Velencében igencsak rosszakat ettünk, pedig az első hét után már elmerészkedtünk a Velence vége tábláig is. 🙂 Én magam egyébként azokat a helyeket kedvelem, ahol nem a turistáknak főznek, így jutottunk egyik éjjel valóban Velence szélén lévő kis étterembe, három nő volt a tulaj és a mindenes is, mint az eastwicki boszorkányok, egy szőke, egy fekete és egy vörös, nagyon családias volt, nagyon jót is főztek, tehát van jó élmény is. Sajnos pizzában igen rosszakat fogtunk ki, pedig már dacból is próbálkoztam, és bizony a paradicsom igencsak savanyú volt, vagy a fűszerezés volt rossz, vagy egyenesen el volt ázva a tészta, vagy olyan volt, amit még villanykéssel se vágtál el, annyira kiszáradt és kemény. Szóval kulináris szempontból Velence csalódás volt mindkétszer, amikor ott jártam. (arról nem beszélve, hogy Mestre-ben beszorultam a bank biztonsági ajtó kavalkádja közé, ami rém kellemetlen volt, elromlott az ajtónyitó, és olaszos vehemenciával próbáltak segíteni, de így is vagy 20 percet voltam fogságban, ami így visszatekintve nekem is mulatságos, de akkor igazán csak a helybeliek röhögtek, mint kiderült, azon a héten harmadszor szorult be valaki.

    2007. 10. 26.
  47. Zsoltu!
    Tényleg nem szeretnék veled kötekedni, és abban sem kételkedem, hogy a fent említett városokban oregánóval készült ételt ettél. (Nizzát azért hagyjuk, kevésbé található Olaszországban) Azonban Torino főleg, de még Parma is északabbra fekszik annál, mintsem hogy az oregánó tipikus helyi fűszer lenne. Mert ugye ez egy klasszikus déli növény. Ha azt mondod: calabria vagy puglia, némiképp ihgazat adnék neked, bár itt sem ez az elsőrangú fűszer, azonban itt már találni oregánóval ízesített ételeket. Emilia Romagnában és Piemontéban semiképp. Az olasz helyi konyhák olyannyira regionális alapanyagokra épülnek, hogy 30 km-re a tengertől halat már nem eszel. Illetve a szomszéd falu étkeit már kinevetik és csak az ő általuk készített mód az igazi.
    Olaszországi útjaim során kb 150 alkalomal ettem étteremben, kifőzdében, bárban, piacon, családnál: rosszat egyetlen egyszer Velencében. (bár hazai viszonylatban még ennek is örülhetnénk)
    Pizzát leginkább Nápolyban kell enni, bár ott is ázott, de annak pont olyannak is kell lennie
    A bankos megoldásukat én sem szeretem, pedig még sosem ragadtam benn : ))

    2007. 10. 26.
  48. A bakiért elnézést, legfőképp az ott lakóktól, amióta Nápolyban is és Nizzában is jártam, e kettőt rendre keverem – ez van, korral jár. 🙂

    A többire csak annyit tudok mondani, hogy a saját tapasztalat nem lényeges, de az talán igen, hogy a fellelhető összes lexikon, konyhakönyv és egyéb azt mondja, hogy az oregano (origano) a görög és olasz konyha alapnövénye.
    http://www.oreganofromitaly.com/
    http://www.helpfulgardener.com/organic/2006/italianherbs.html

    sőt, egy névrokonod is ír erről.
    http://www.dolcevita.com/cuisine/erbe/origano.htm

    Nem vitatkozni szeretnék, csak elmondani, hogy meglepett, amikor azt írtad, hogy az oregano használata olaszországban nem jellemző.

    2007. 10. 26.
  49. dekoninck mondta:

    Hijjjnye! 🙂 🙂 🙂
    Dolcevita: “Az olasz helyi konyhák olyannyira regionális alapanyagokra épülnek, hogy 30 km-re a tengertől halat már nem eszel. Illetve a szomszéd falu étkeit már kinevetik és csak az ő általuk készített mód az igazi.”
    Ezentúl kénytelen leszek az összes gasztroblogot komolytalannak nyilvánítani, amely nem az autentikus magyar konyhával foglalkozik.
    Vagy: az olaszokkal valami nagy baj van: lokálsoviniszták, őrült sznobok, stb. Elutasítanak mindent, ami nem az övék, bezzeg mindeki más őket követi. Hogy van ez?

    2007. 10. 27.
  50. dekoninck mondta:

    Helyesbítek, mert a fentebb idézett öngól kicsit kiakasztott, és átolvasás nélkül elküldtem a kommentet, különben meg ebben a pici ablakban lehetetlen jól áttekinteni az irományt…

    Szóval hogyan viszonyuljon az ember naiv fia a gasztroblogokhoz, ha a fő követendő példa dolce olaszok még a szomszéd falu konyhájáról is képesek lesújtó véleményt megfogalmazni? Miért nem kattan mindenki a saját konyhájára, ha a fő példakép meg mereven elzárkózik minden más elől?

    Vagy tekintsünk úgy rájuk, mint kedves őrültekre, akik mindezek ellenére finom étkekkel gazdagítják a világot, és ez a lényeg?
    Vagy ha tényleg nekik van igazuk, akkor egyáltalán hogyan merészelhetjük az olasz ételeket Magyarországon elkészíteni? El lehet menni az országból, ha nem tetszenek a helyi viszonyok 🙂 (idézet: GyF)

    És ha tényleg igazuk van a drága olaszoknak a maguk koordinátarendszerükben, akkor egy másik gasztroblogon vajon miért kellet az ugyanilyen viselkedés miatt kinevetni azokat a bajaiakat vagy szegedieket, akik az ellenfél halászléiről voltak lesújtó véleménnyel? Helyette persze valami “modern” elkészítési módot javasoltak.

    És végül miért csak az olasz lehet a legjobb étel/elkészítési módja valaminek, ha az is ezerféle lehet, és természetesen mindegyik a legjobb? Miért muszáj Melindának leszokni október 18-tól a hawaii pizzáról? Az is csak egy mód, nem?

    Bonyolódik az ügy… 🙂

    2007. 10. 27.
  51. Kedves Dekonick!

    Amit csinálsz az a klasszik árnyékbokszolás. Azt hiszem ezt Te magad bonyolítod saját magadnak egy kicsit.
    Mi abban az öngól, hogy pl egy hegyi olasz faluban az étteremben nem kapsz halat, csak vadat? Ezt nem igazán értem. De ebből látom, hogy te sem az olasz konyha lényegét: frissesség, azaz abból főznek amit közvetlenül a környezetükben találnak.

    Zsultu!
    A legjobb tudomásom szerint az oregánó eredetileg görög fűszer. Én Venetótól Szicíliáig végigettem a csizmát, és mint mondtam max délen láttam egy-egy oregánós fogást. Ha általánosságban beszélünk az olasz konyháról, nem mondhatjuk, hogy annyira jellemző lenne, míg pl bazsalikomot Genovától Szicíliáig használnak.
    Hogy angolnyelvű honlapok erről mit írnak, az sztem egy dolog, én annak jobban hiszek, amit a saját szememmel látok Itáliában. A kedvedért átfutottam az összes olasz-olasz szakácskönyvemet, elvétve van benne oregánós recept. 50-ből 1.
    Én azt sosem mondtam, hogy nincs, csak azt, hogy amit pl itthon hiszünk, hogy olaszosat főzünk, akkor rakjunk bele oregánót, mert az olasz, ez a nagy tévedés

    2007. 10. 27.
  52. kedves dolcevita,
    én eddig is értettem, mit írtál, nem a szövegértésemmel van a baj. azzal nem értek egyet, amit írsz ar oreganoról, annak itáliai felhasználásáról.

    Levettem a polcról a Time Life Books konyhakönyv sorozatának olasz részét. Nekem elfogadható hivatkozás, néhány olasz szakács lektorálta a recepteket.
    Manzo Brasato alla Lombarda
    Costolette di Maiale alla Pizzaiola
    Bistecca alla Pizzaiola (- Fiorentina is)
    Calzone
    Triglie alla Calabrese

    nem sorolom, van épp elég a könyvben, amihez több-kevesebb oreganot használnak. van három fűszerkönyvem is, abban is egyértelmű, hogy görög ÉS olasz területen használják az oreganot alapként a fűszerezéshez.

    2007. 10. 27.
  53. dekoninck mondta:

    Kedves dolcevita,
    Huhh, félreérthető voltam… pont az ellenkezőjét akartam kifejezni.

    Én épphogy tökéletesen egyetértek (sajnos néha csak elvben 🙂 a helyi főzési stílusok és alapanyagok használtának kultiválásával, már csak az ökológiai szempontok, vagy épp a helyi kistermelők támogatása miatt. ..

    Az öngól az, hogy a blog kis túlzással szinte saját maga létjogosultságát kérdőjelezte meg 🙂 Míg a bájos olaszok a falvaikban csak a helyi termékekből főzik étkeieket, addig pl Te is, meg sokan mások, éphogy több ezer kilométerről importált alapanyagokat használtok, hogy “ugyanazt” az életstílust előállítsátok. Pedig ha a dolce filozófiájukat is követnétek, pont nem ezt kellene tenni, azaz semmi keresnivalója a prosciuttonak és a kagylónak Magyarországon. Mint ahogy ők sem fogadnák be a konyhájukba a 30 km-re lévő tengerről a halat, Japánból a norit, vagy pláne tőlünk a paprikát.
    🙂

    2007. 10. 27.
  54. Dekonick
    Akkor jó, a harmadk nekifutásra meg is értettem. : )
    Tulajdonképpen igazad is van. Azonabn Bp.-n pl igen nehéz bármi helyi dolgot beszerezni. Ismerünk klasszikus pest megyei termékeket? Amit itt megveszek azt jóesetben Olaszországnyi távolságból hozták, rosszabb esetben Kínából. Én ezért választottam azt, hogy félévente beutaztatok több kiló sonkát sajtot magamnak. Ha ragaszkodnék a hazaihoz, importálhatnák magyar bűzát, kukoricát, bárányhúst, libát is külföldről. : ((((((((( Az okkokat sokáig fejtegethetjük, remélem ennyiből is érthetőek az indokaim (és nem beszélünk el egymás mellett).
    Abban a 4-5 hétben, mikor a piacokon lehet kapni frissen szedett paradicsomízű paradicsomot (Pesten erre még a szezonban is vadászni kell), akkor természetesen ezt veszem, a többi időszakban marad az olasz konzerv.
    Kínai csirke vs. földközi tengeri rák kb a kérdés. Az hiszem, a kisebb öngól (ahogy írtad) a közelebbi.
    Ha lennének jó hazai termékek venném őket (amit találok, azt meg is veszem, hátha így egyre több lesz)

    2007. 10. 27.
  55. Bocs, a gyerekem kicsit belenyúlt, szóval: “…importálhatnék magyar búzát, kukoricát, ….. Az okokat…”
    Szerkesztői énem hátán felállt a szőr, ahogy visszaolvastam.

    2007. 10. 27.
  56. agnese mondta:

    Sztem az alapkérdés város kontra vidék. Egy városi polgárnak.lsd: én nagyon de nagyon nehéz. Megsütöm én a kedves páromnak a husit, és fel is szeletelem az édesnak. DE! A hús,amit megveszel milyen? Hiába kérded meg a hentest, kamuzni fog, mert a kamuból él. Vidéken tudsz csak igazán jót vásárolni. Én nem is tudom mi lesz, ha áldott jó nagyszüleim nem munkálkodnak bio csirkén, és nem jutok majd hozzá. Sokkal kisebb az esély arra, hogy tudom mit eszek. Gyakorlatilag ott tartok, hogy bemegyek a Kaiser’sbe és nem tudom mi a fenét vegyek. Mart bocsi, de hézközben munka után fél 7-kor én már semmilyen piacra nem tudok menni.
    egy dolgon megrökönyödtem, hoghy páran itt az olcsó virslivel etetik a kutyát. Ez elég szomorú. Ő is élőlény, és tovább él, ha jobbat eszik. Énnem veszek neki olcso virslit. Levest főzök, zöldségből, és veszek neki bele fél kiló húst. Tudom azt sem lehet tudni honnan van, de legalább nincs ott az a sok E. Ő is megérdemli a normális kaját, és nem feltétlen kell szemetet ennie.

    2007. 11. 19.
  57. Kedves Mindenki!

    Egyetértek sznob társaimmal! Nevezzenek csak annak, tudatlanságuk elsőszámú jeleként. Egyrészt: aki sajnálja az időt a családjára és magára azt az embert csak sajnálni tudom, sőt ismerek olyat aki folyton azon siránkozik, hogy mit főzzön a válogatós családjának, furcsa fűszernek titulálja a bazsalikomot és kijelentette, hogy “ezt az ő családja biztosan nem eszi meg” – most erre mit szóljak: talán meg kellene kóstolni …
    A másik ami beigazolódik évezredek óta: hogy az úttörőket, azokat akik kilógnak a sorból (márpedig matematikailag kilógunk a házi kenyerünkkel, mert ugye 10-ből 1 süt vagy nézi a címkéket) azokat mindig leszólták vagy épp kirekesztették. Most miránk néznek furcsán és mi vagyunk azok akikre e nehéz, de szép feladat hárul, hogy a többséggel megismertessük az igényességet, a jót, a finomabbat … nekem is van sok-sok sikerélményem e téren. És jó nézni ahogy alakulnak, próbálkoznak – csak ez számít! Akik pedig kiállnak a szemét mellett tegyék csak, valakiknek el kell tartaniuk “szegény” multikat …

    2008. 01. 10.
  58. Anonymous mondta:

    …Gyönyörû vagy, mint a hentesnél a tarja
    De tele a gyomrom, már csak a szemem akarja…
    /Junkies/ xDD 😀 kicsit berúgtam, látszik? :O

    2008. 08. 08.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.



Kapcsolódó bejegyzések