Bátornak kell lenni ahhoz, hogy egy-egy olyan receptet elkészítsünk, amelyben van valami, első látásra nagyon nem odaillő elem. Így voltam én is ezzel a pugliai cassata recepttel, amelynek különlegessége a karamellizált zellerszár. Kb három hónapja kerülgettem, elképzeltem, hogy megcsinálom zeller … Tovább Tovább
Kb három hónapja kerülgettem, elképzeltem, hogy megcsinálom zeller nélkül, kandírozott gyümölccsel (így majdem a híres szicíliai cassata lenne), vagy csak egyszerűen csokival. Tegnap „összeszedtem” minden bátorságomat, és elkészítettem, „ha nem lesz jó, kidobjuk” jövőtervvel felvértezve. És, és, és hát nem a kukában végezte. Egyszerűen zseniális. A citrommal karamellizált szárzeller, csak utóízében emlékeztet lehelletnyit a zellerre, tökéletesen passzol egy sütibe. Nagyon érdemes kipróbálni, igazi vendégvakító fogás. Egyszerűen elkészül. A megadott mennyiségből én két hatalmas cassatát gyártottam (salátástál volt a forma), ez túl nagy. Szilikonos muffinformát ajánlok, ebből 4 db lesz. Akinek nincs szilikonos formája, ne nagyon lapogassa a marcipánt az edényébe, mert nagyon nehéz lesz onnan kiimátkozni! Én is üvegtálban csináltam, kijöttek, de nem volt egyszerű.
Az édes zellerszárban van még potenciál: már látom is magam előtt, önálló köretként vmi egyszerű húshoz.
Hozzávalók: 10 dkg fehér marcipán, 25 dkg ricotta, 5 dkg csoki, 4 evőkanál cukor, vanília, 4-5 szál, zsenge, zsárzeller (a belső részekből), 1 citrom leve, piskótalap, limoncello (vagy más egyéb likőr)
1. A kockákra vágott zellert enyhén megkaramellizálom a cukor felével, és a citrom levével
2. A ricottát a maradék cukorral és a vaníliával habosra, krémesre keverem, majd belekeverem a zellert.
3. 1 mm vékonyra kinyújtom a marcipánmasszát, kibélelem vele a formákat
4. Vízfürdő felett megolvasztom a csokit, kikenemm vele a marcipános formákat
a vaddisznóragus írásodban olvastam,hogy nyúlhúsos ragut is csináltál már.Elárulnád a receptjét,ugyanis apukámnál “halomban állnak” a házinyulak.
Köszi!
Alika
na, ezt én kipróbálom, pont van itthon hozzá minden:))
Szívből ajánlom, nagyon finom. Sajna el is fogyott a miénk.
Alika!
A nyulas ragut ugyanúgy készítem, mint a vaddisznót, csak kockára vágom a húst és persze sokkal kevesebb ideig fő. De a fűszerek ugyanazok
ezt egy kicsit elhamarkodtam, mert eszembe jutott, hogy a marcipánt a múlthéten megettem:))) de ma vettem, és nemsokára megcsinálom.
Szep es nagyon finom desszerteket keszitesz mindig, ez is gyonyoru lett. Bar ezuttal bevallom zeller nelkul fogom kiprobalni. Azt nagyon nem szeretem…
akartam is írni, hogy marcipánmassza az csak úgy épp van otthon? (a legrosszabbra nem is mertem gondolni dr ötker zacskó, ez csúnya vicc volt, tudom. : ) )
Lilahangya
Pedig hidd el kell bele. Pár éve én sem ettem meg a zellert, de mióta lehet kapni a szárat, azóta rákaptam. És tényleg nem zeller íze lesz, esküszöm!
a marcipán, (csakúgy mint a nutella) úgy van nálam, hogy minden nagyobb bevásárlásnál, veszek, hogy majd jó lesz valamire. aztán valahogy mindíg megevődik:)))) mire oda jutok, hogy felhasználnám.
ha bármi édes van itthon, az nálunk is így szokta végezni. : )
Milyen lett a cassata?
jelentem! nagggyon jó volt:))) bevallom, mivel nagyon édesszájú vagyok, egy kicsit keveseltem a cukrot amenyit írtál, de azért követtem az utasítást, és nem bántam meg:)))
Igen, a marcipán elég édes, a túrónak elég ennyi cukor
Nagyon izgalmas, én meg különösen csípem az ilyen (elsőre) meghökkentő kombinációkat, biztosan ki fogom próbálni. Egyszer…
A kommentekben egyszer túrót írsz, esetleg abból is meg lehet próbálni vagy az túl savanyú? Milyen ricottából csináltad, hol vetted, milyen “gyártmány”? Muszáj megkérdeznem, a magyar piacon elég sokféle dolgot lehet ricotta fedőnéven kapni…
Ja, és még valami. A salátástáljaid mekkorák?
Rossamela!
Itthon kapható olasz ricottából csináltam, nem a magyar ricottának hívott túróból. A márkája nem ugrik be. A tál az olyan salátás-kompótos kistál méret, kimentem lemérni: 3 dl. De ez nagyon nagy, ezért írtam a muffinformát
Köszönöm, azért is kérdeztem a méretet, mert az én szilikonos muffinformám elég kicsi, a zellert meg csak félholdakra vágva képzeltem bele (de látom, kockákat írsz, gondolom, apró kockák), a kis formához az túl nagy lett volna.
Bár annyira koncentráltnak tűnik ez a desszert, hogy a muffinformámnyi adag éppen jó mennyiség lesz. Vagy ha nem, akkor majd lehet repetázni :).
Minden elismerésem, főleg, hogy az üvegtálakból ki tudtad varázsolni a cassatákat. Nekem már a kibélelés sem volt könnyű, de kivenni a formából – na az egy horror, pedig, gondoltam, csak kifordítom a szilikonból. Hát nem. A kicsit átnedvesedett marcipán tapad a formához, szakad, lyukad, jajj. Vagy az összeállítás után azonnal ki kellett volna vennem a formából?
Egyébként finom, de a zeller kicsit eltűnt benne. Már a karamellizálásnál sem maradt sok zelleríze, a cukortól és a citromtól kicsit a mazsolára emlékeztetett. Igaz, nádcukorral csináltam (elfogyott a kristály), alig akart megolvadni.
Ahogy így olvasom az összegzésemet, azt a következtetést vonom le, hogy újra meg kell próbálnom! 🙂
Igen, egészen átlényegül a zeller. Nem lehet, hogy túl vékonyra nyújtottad a marcipánt? Nekem az egyik szinte rögtön kikerült a formából (1 óra után), a másik csak másnap.
Heló!
nagyon megtetszett a recept, de még hogy könnyű??
A marcipánt kinyújtani nem kis feladat 🙁
Például.
Aztán Ricottának a Corában vásárolt Ricotta feliratú túrót vettem ami szerintem sima túró volt így semmi krémesség nem volt benne, ami úgy tűnik nem jött volna rosszul, hogy összeálljon a krém.
Aztán egy kis segítség, ami nekem viszont bejött, az üveg tálat a marcipán előtt kibéleltem folpackkal és így simán ki tudtam szedni. De az első alá még nem tettem úgyhogy az még kicsalogatásra vár :((
Szóval azért van benne buktató rendesen!