Toszkána: ahol szeretnek panírozni és olajban sütni

Különösen sok helyen láttam az étlapon panírozott vagy sörtésztába mártott sült zöldségeket. Sokszor kaptunk is ilyet üdvözlő falatként. Legjobban a sörtésztában sült zsályalevél, a töltött-rántott óriás olivák, és a rántott articsóka ízlett. A minap vettem itthon egy jó kis szakácskönyvet … Tovább Tovább

A minap vettem itthon egy jó kis szakácskönyvet „Firenze, gasztronómiai ajándék a művészet, kultúra és hagyomány városából” címmel (Holnap/Nardini kiadó), ahol persze megtaláltam az én kis zsályámat, igaz itt még szardellát is töltöttek beléje. A könyv ezt írja: „A recept nagyon régi (sült zsályáé), még a középkorból maradt a firenzeiekre, abból az időből, amikor minden ennivalót megsütöttek: a tojást, a sajtot, a virágokat és a gyümölcsöket, a halakat, a húst és a zöldségféléketm a szőlőkacsokat, a rizst, a babérlevelet, a rozmaringcsokrot…”

Hozzávalók: 16-20 levél illatos, friss zsályalevél, sör, liszt, tojás, só

1. Lágy sörtésztát keverek, és ebben megfürdetem a leveleket, nem kell, hogy nagyon sok tapadjon rá
2. Forró olajban aranybarnára pirítom

Tipp: Ha két levél közé egy kis szardellát rakunk, és jól összenyomkodjuk a leveleket, hogy ne essenek szét, majd így bundázzuk és sütjük a zsályát, még ízletesebb előételt kapunk.

 
 
 
 
Megosztom
 

3 megjegyzés

  1. A múlt héten itt vacsoráztam, nem messze attól a helytől, ahol nyaraltatok. Sok más mellett (csak a főételnek felszolgált borjúbélszínből meg tudtam volna még ebédelni háromszor) valahogy az asztalra settenkedett némi tökvirág is, hasonlóan elkészítve, de szerintem valahogy lemaradhatott, mert akkor hozták, mikor már javában ettük a húst.
    Elég olajos volt, meg egyébként sem fért már belém szinte semmi a crostinik, vargányás rizottó meg vaddisznós pappardelle után, szóval nem tudtam igazán élvezni a tökvirág kifinomult ízét. (Persze a végén azért még muszáj volt megkóstolnom a panfortét…)
    2 nap, 2 vacsora, 2 ebéd végeredménye nálam 2+2+… kiló, de ez nem rettent vissza attól, hogy a szabadságunkat is arrafelé töltsük. Néhány praktikus kérdéssel levélben is megkeresnélek, ha nem bánod, addig is boldogan olvasom az útibeszámolódat és várom az újabb fejezeteket.

    2007. 06. 11.
  2. A praktikus tudnivalókat nekem is cc-zétek, please! 🙂 Már csak 10 nap, és indulunk. Mindenkit irigyelek, aki tud olaszul!!!!

    Van egy cserép zsályám, ami nem igazán tudja eldönteni, hogy éljen és viruljon, vagy inkább a komposzton végezze. Lehet, hogy most segítek a problémáján. 🙂

    2007. 06. 11.
  3. Hááát igen az a borjúbélszín….., zseniálisan készítik. Tudjátok, hogy a bistecca fiorentinát egy időben az eu betiltotta? Már nem emlékszem az indokra, de a lényeg, hogy újra lehet enni az éttermekben. És ugye ott a borjú az borjú (nem növendékmarha) és húsállat, nem tejállat. na de erről bővebben majd egy postban.
    Rossamela: dícséretes teljesítmény, én egy előétel+tészta/husi+ desszertnél többet sose tudok megenni. Vaddisznót és nyuszit ettünk mi is sokat. nyammmm
    Zsusza: a címet nem találom, de mellékelek egy térképes leírást a sajtoshoz.
    De jó Nektek, hogy most mentek

    2007. 06. 11.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.



Kapcsolódó bejegyzések