Egyetlen gasztronómiai csalódás ért a nyaralás két hete alatt, mégpedig az, hogy sehol nem láttam toszkán paradicsomlevest. Már kételkedni kezdtem, lehet, hogy ez is olyan, mint a milánói makaróni, csak szerintünk létezik? Na azért nem, a toszkán konyhás naptárakon és … Tovább Tovább
Már kételkedni kezdtem, lehet, hogy ez is olyan, mint a milánói makaróni, csak szerintünk létezik? Na azért nem, a toszkán konyhás naptárakon és képeslapokon, mindig ott szerepelt a receptje. Ez azért némiképp megnyugtatott, mégsem átverésről van szó.
Ez a nagyon sűrű leves (a mi fogalmaink szerint nem is leves lenne, talán főzelék, ugyanis leve nem nagyon van neki), amúgy klasszikus példája a toszkán újrahasznosításnak: nehogy egy kis száraz kenyér kárbavesszen. (Lásd még panzanella, ribollita). Csak jó alapanyagokból érdemes készíteni. (mint minden mást, de ezt főleg). A friss bazsalikom, a jó olaj és parmezán elengedhetetlen kelléke az ételnek.
Hozzávalók 4 főre: 16 vastag szelet száraz bagett (vagy másmilyen fehérkenyér, nálam most épp bagett száradt kőkeménnyé), 7 dl paradicsomszósz, 1 nagy csokor bazsalikom, 1 fej vöröshagyma, 2 gerez fokhagyma, só, bors, olaj, parmezán
1. A hagymát apróra vágom, a fokhagymát lekaparom és a felét a hagymával együtt olajon egy kicsit megfonnyasztom
2. Hozzáadom a paradicsomlevet, ha túl sűrű, vízzel vagy húslével (ha van) felöntöm
3. Sózom, borsozom, sok-sok bazsalikommal és a megmaradt fokhagymával ízesítem
4. Tálalásnál tányérokba teszem a kenyereket, meglocsolom őket olajjal, megszórom bazsalikommal, és parmezánnal, majd a levest rászedem. Pár perc alatt a kenyerek teljesen megszívják magukat, és a lé eltűnik
Én ezt pappa al pomodoroként ismerem. Nemrég csináltam én is. isteni volt!
Egyébként meg megdoblak az éppen aktuális kördéssel, ha van kedved 🙂
Dolce vita, lécci-lécci a juhsajtos elérhetőséget írd meg! Holnap indulunk. Köszi!
Zsófi!
Igen, pappa lesz belőle, kisgyerkőcöm eszi is ezerrel, hiába az anyja ízlését örökölte. : ) A kördést köszi, hamarosan megválaszolom
Zsuzsa!
Írom, bocsánat de nagyon lekötött a munka. Tehát: Azienda Agricola Porcu Giovanni, cím: Podere (tanya, birtok stb)Paugnano, 33 Radicondoli. Bővebb cím nincs, de térképet mellékelek. Írj még bátran ha van kérésed! Amúgy nagyon jó utat kívánok! Firenze elött tessék vigyázni a kanyargós, szűk pályán!!! a térkép: http://www.borgoilpoggiaccio.it/doverist_en.htm, a tanya Radicondoli é sBelforte között van, az útról jobbra nyílik, ha Belforte felé mész, kb a P.gio Casalone “P” betűje környékén, csak az út túloldalán. Remélem, érthető így. : )
Köszi szépen, elmentettem, teljesen világos, a P betűnél fogom keresni. 🙂
Ha esetleg tudsz ajánlani valami jó cukrászdaféleséget, meg olyan vendéglőt, ahova gyerekekkel is be lehet ülni, és az étel is minőségi, azt megköszönném. Rossa mela helyét valószínűleg megnézzünk, mert arrafelé úgyis szeretnénk menni (az országútról már három éve kinéztük Sienaba menet), meg van egy hely, ahol nagyon jó szarvasgombás pastat ettem, de egy két ötlet még jól jönne.
(Ja, és a blogszerkesztőm ma reggelre magától átváltott magyarra, majd frászt kaptam, amikor megláttam. :))
jajjj, nekem is magyar : ) fejlődünk : )))))
Köszi! Ez a szalámi jó ötlet, majd nézzük, a férjem magánprojektje erre az útra úgyis a szalámik és felvágottak feltérképezése, mint egyik nap bejelentette. 🙂
Bíztatlak a poszt mielőbbi elkészítésére, holnap délutánig még el tudom olvasni. 🙂
De hogy a témához is szóljak valamit, ez az a leves, amit még sosem mertem megkóstolni. Valamilyen rejtélyes averzióm van a szétázott kenyérrel szemben. Pedig külön-külön minden összetevőjét szeretem. Lehet, hogy túl kéne lépni rajta.
Akkor a férjednek ajánlom még a lardo di colannatát, ez egy isteni zsírszalonna, éttermekben is szokott lenni előételként, remekül pácolják
Az áztatott kenyérnek semmi különleges íze nincs, ha gyorsan eszed, nincs ideje szétázni : )
nyam. ez irto jol nez ki, megcsinalom vmelyik nap. leginkabb mar a sajatomra vagyom! jelentem a soskuti kertemben mar sok a zold pari, csak nem vittem gepet:-(
Épp egy hete San Gimignianoban pappa al pomodorot is rendeltünk. Mivel nem tette az asztalra, megkérdeztem a pincért, szoktak-e ehhez parmezánt enni. Mosolyogva válaszolt, hogy nem, de ha kérjük, hoz, és már ott is volt a sajttal. Aztán igazat adtunk neki, sokkal jobb sajt nélkül, annyira tiszta, erős paradicsomíze van, hogy nem érdemes elnyomni a parmezánnal. Legföljebb egy kis olívaolajjal ízesíteni, persze nagyon zamatos, új olívaolajjal.
Kriszta,
egy hét alatt már másodjára készítem el ezt a levest, igaz a könyvedből! 🙂 Én annyival egészítem ki, hogy a tányérba rakok bagettet, olivaolajat, borsot és még mozzarellát is. Erre szedem a levest! Mennyei! Holnap jön apukám, neki ez lesz az ebéd, meg után egy kis zöldséges bulgur! Az egyszerű dolgok a legnagyszerűbbek!
Zizi
Nagy paradicsomleves rajongó vagyok,de ilyet még nem ettem. Most végre elkészítettem.:)
Ígéretesnek mutatkozik,és milyen takarékos szemléletet követ,szuper!
Réka!
remélem, ízlett is, nem csak ígérgetett az a leves : )