Borsos kenyér – panpepato

Az igazat megvallva, ez egy karácsonyi sütemény, de muszáj volt most húsvétra is megcsinálnom, mert nagyon szeretem. Umbriából származik, nevét a benne lévő őrölt borsról és kenyérformájáról kapta. Viszonylag gyorsan elkészíthető, akár jó tíz nappal fogyasztás elött is össze lehet … Tovább Tovább

Viszonylag gyorsan elkészíthető, akár jó tíz nappal fogyasztás elött is össze lehet dobni, nem romlik meg.

Hozzávalók: 35 dkg dió, 20 dkg étcsoki (nem tortabevonó!!!), 10 dkg mandula, 10 dkg narancshéj kockázva, 10 dkg mazsola, 10 dkg aszalt gyümölcs: pl meggy, 20 dkg méz, 5 dkg fenyőmag, 5 dkg mogyoró, 5 dkg liszt, 5 dkg kakaó, 1 dl száraz fehérbor, őrölt bors.

A magvakat egy erős nejlonzacskóba teszem és húsklopfolóval durvára töröm. Korábban késsel próbáltam mindezt deszkán, de baromi sokáig tartott mire mindent felvágtam, ráadásul a konyha is úszott. A mazsolát az aszaltgyümölcsöt és a narancshéjat is összevágom, hozzáadom a magvakhoz. A keverékbe szórom a lisztet és a kakaót is. A csokit megolvasztom a mézzel és a fehérborral gázon, majd ez is megy az egyvelegbe. Megborsozom, bőven, hogy lehessen érezni (kb. 1 kisaknál). Jól összekeverem a masszát és kézzel olyan 15 cm hosszú kenyérféléket formázok. Ha túlságosan ragad, vizes kézzel formázom. Ebből a mennyiségből kb 5 db lesz. A „kenyereket” sütőpapíron 120 fokon kb fél óráig szárítom. Egy-két nap pihentetés után szépen lehet szeletelni.

 
 
 
 
Megosztom
 

19 megjegyzés

  1. Már mindkettőből csináltam. De a cukrozott, az a házilag készített, nem a “magosoknál” kapható kandírozott. (ez sztem baromi drága és nagyon szar). A mostaniban friss héj volt, sztem intenzívebb az íze így.

    2007. 04. 13.
  2. Anonymous mondta:

    Nagyon orulok, h kulfoldon (MO-on) az olasz gasztronomiat valaki mar melyebben (regionalis szinten!) ismeri, ill. ismerkedik vele.

    Helyes az az info, h ez karacsonyi suti + kizarolag regionalis hagyomany (Umbria-n kivul alig ismert, vagy talan Ferrara-ig hagyomanyos). Kozepkori recept.

    Par korrigalas:

    a Panpepato-hoz nem kell feherbor hanem vagy vorosbor vagy INKABB (eredetileg) must (“mosto”)!

    Nem kell bele aszalt meggy.

    A narancshej az kandirozott!

    Kellene egy nagyon keves fahej+szerecsendio bele.

    A mezet es a bor kulon fazekban, kulon tuzre kell tenni.

    A mez mennyiseg nagyon sok, a felere kellene csokkenteni. Esetleg 50 g cukrot lehet hozzaadni.

    A suto 180 fok legyen, de rovidebb idore!

    Nem 1-2 napig kell pihentetni, hanem 10!
    10 nap utan csoki ontet ra es kesz is van…

    Antonio Gambadoro
    antoniogambadoro@hotmail.com

    2007. 06. 19.
  3. Antonio!

    Üdv az oldalamon, köszi, hogy értékeled “erőfeszítéseimet”, és kösz a korrigálást, mégha némelyikkel nem is értek egyet : )

    2007. 06. 19.
  4. Antonio Gambadoro mondta:

    Szia! Tenyleg ertekelem.
    Melyikkel pl. nem ertesz egyet?

    2007. 06. 19.
  5. Nekem a sütés így vált be 120 fok körül, csináltam 180-on is de úgy könnyű kiszárítani.
    Ez a recept már az általam módosított verzió (egyéni ízléshez igazítva) pl ezért hagytam el a cukrot, és helyettesítettem mézzel, mert a cukrot nem szeretem. és a mazsolát se nagyon ezért ment bele a meggy, máskor más. A vörösbor érdekes, az én receptem fehéret írt, meg is néztem direkt (Luisa Biondi, Grande ricettario della cucina italiana), de azt nem igazán értem, hogy Umbriában karácsonykor honnan van must????
    Nagyon köszönöm az észrevételeket, várom a továbbiakban is őket. Merre felé élsz?

    2007. 06. 20.
  6. Antonio Gambadoro mondta:

    Igen, a sutes a sutotol is fugg es tenyleg mas lehet, de elvileg 180 fokon kellene.
    A mustrol: ehhez a sutihez Umbriaban hasznaljak a “mosto cotto”-t (Etruszk, majd Romai szarmazasu technika), de magyarul nem tudom h kellene forditani… must…?
    Messinai vagyok, de most Pesten vagyok. Te Olaszorszagban elsz?

    2007. 06. 20.
  7. Ennek a “mosto cotto”nak utánajárok. A must helyes, de gondolom, ez vmiféle lefojtott must, azaz nem erjed már tovább. Sajnos nem élek Olaszországban, szintén Pest, csak sokat járunk arrafelé, Sicilia a szívem egyik csücske…

    2007. 06. 20.
  8. Antonio Gambadoro mondta:

    Sicilia a szívem egyik csücske…
    Ugy orulok a szavaidnak…

    2007. 06. 20.
  9. Antonio Gambadoro mondta:

    Luisa Biondi konyvei nagyon sok peldanyban adtak el Olaszorszagban, viszont az olasz gasztronomusok / szakertok nem nagyon kedvelik mert o egy un. “recept deformalo”.
    Tehat tok jo dolgok lehetnek benne, sok otlet, de ez nem egy “Biblia”.
    Kepzed el a 70-es evekben az egyik konyveben megjelent egy olyan Pesto receptje ami botranyos volt mert vajat (burro) hasznalt 🙁
    Genova-ban majdnem kitort egy forradalom… 🙂

    2007. 06. 20.
  10. értem én az eufemismo-t : ) Sejtettem, hogy nem egy gambero rosso. Olyasmi lehet mint a mi “drága” Frank Júliánk, ha mond neked vmit ez a név, de jobban jársz ha nem : ))))))
    Amúgy magyar szemmel (hawaii pizza és kecsöpös milánói makaróni) mégis igazi kincs. De majd fenntartásokkal kezelem. Általában úgyis kinti élmények után főzöm meg itthon az ételeket.

    2007. 06. 20.
  11. Antonio Gambadoro mondta:

    Kicsit elkezdtem nezegetni ezt az oldaladat: fantasztikus erofeszites a tied, le a kalappal!
    Az a mondat (“Figyelem: dogmatikusan olasz! A ketchupért és az ananászért ütök”) is nagyon tetszik!

    Ha a kinti elmenyeiden kivul en is tudok segiteni, szolj nyugodtan, mert ez az egesz nagyon kozel all hozzam, sot nagyon fontos 🙂

    2007. 06. 20.
  12. Antonio!

    Köszönöm a nagyraértékelést, nagyon örülök, hogy egy olasznak is tetszik, amit csinálok! : ) Jó lenne, ha a pizzán és oregánón(!) túl tudnának vmit honfitársaim az igazi olasz konyháról.
    A segítséget köszönöm! Ki is használom, ha bajbajutok egy-egy recepttel!

    2007. 06. 22.
  13. Kornelia mondta:

    Kedves Dolce vita!

    Bar kesesben vagyok megjegyzest tenni a Panpepatohoz, de mentsegemre szolgaljon, hogy nem regiben bukkantam ra a blogodra, es ket gyerkoc mellett nincs sok ido a gep elott ulni… Gyonyoruek a kepeid!!!! Nagyon orulok, hogy az olasz eteleknek vegre hiteles receptjeit lehet olvasni!! En Olaszorszagban elek, ide jottem ferjhez. A ferjem es csaladja eredeti umbriai, es mint ilyenek, a panpepato rajongoi. En mar sokfele variansat megkostoltam, de az igazi az, amit Terniben keszitenek (hiaba, ez Umbia szive). Elkuldom Neked az anyosom hazi receptjet, hatha hasznat tudod venni, ha masra nem, hat kiprobalasra. Az adagokat csokkentsd le… Nalunk a fuszereket elorecsomagoltan is meg lehet venni egy erre szakosodott boltban Spezie miste neven, ha szeretned, szivesen kuldok belole egy tasakkal. Ez a recept mar “magyarositott” de odairtam olaszul a lenyeges eredeti olasz hozzavalokat. Ha barmiben segithetek, szolj, addig is sok sikert es kiserletezest!
    K.
    PANPEPATO (karacsony edesseg Ternibol)

    Kb. 50-60 db.

    10 dkg keseru kakaopor Cacao amaro
    10 dkg porcukros keseru kakaopor Cacao zuccherato
    80 dkg etcsoki
    50 dkg kandirozott gyumolcs
    40 dkg fenyomag
    50 dkg mogyoro (nem foldi)
    50 dkg hamozott mandula
    70 dkg mazsola
    60 dkg cukor
    2 ek fahej
    1 ek szerecsendio
    20 g orolt feketebors
    3 cs vanilias cukor
    20 dkg porcukor
    60 dkg mez
    1 kg liszt
    8 kavescsesze eros macikave vagy normal kave Caffè o Orzo
    ¼ l rum
    ¼ l cherry likor (vagy barmilyen meggylikor) Alchermes
    2 kg diobel
    3 mandarin reszelt heja

    1. Sutoben megporkolni a diot, mogyorot, mandulat, fenyomagot; hagyni kihulni.
    2. Osszekeverni a diofelesegekkel a cukrokat, kakoport, mazsolat, kandirozott gyumolcsot, fahejat, borsot, szerecsendiot, a mandarinok hejat, lisztet.
    3. Goz folott megolvasztani a csokit, a mezet, majd beleonteni a kavet, rumot es meggylikort.
    4. Az egeszet egy nagy talban jol osszekeverni.
    5. Olajozott kezzel teniszlabdanal nagyobb meretu golyokat formalni, sutopapirra tenni es elomelegitett sutoben (180 °C) addig sutni, amig a csoki olvadni nem kezd.
    6. Kivenni es meg melegen formazni.
    7. Egyenkent alufoliaba tenni. (Huvos helyen sokaig elall.)

    2007. 08. 31.
  14. Kornélia!

    Nagyon köszönöm, mindenképpen kipróbálom így is. Ahogy látom azért a jó olasz szokás: ahány ház annyi recept : ))))) a panpepato esetében is fennáll.
    De idén karácsonykor így fogjuk enni az biztos! Ezt tényleg szép, már-már kereskedelmi mennyiség. Még egyszer köszönöm! És lenne egy nagy kérésem: ha időd engedi, nagyon háláls lennék, ha küldenél esetleg mailben (címem a profilban) egy-egy jellegzetes umbriaia receptet az anyósodtol. (olaszul is küldheted) Köszi

    2007. 09. 02.
  15. agnese mondta:

    Én lehet, hogy kissé “egyszerűen”fogom fel, de mondjátok meg nekem, hogy fér össze a csoki, méz, kandírozott gyümölcs az őrölt borssal?!?

    2007. 11. 19.
  16. Úgy ahogy a csoki a csilivel, gyömbérrel, mentával stb stb. Azért ne arra gondolj, hogy olyan borsosnak kell lennie mint egy brassói aprópecsenyének : ))))))
    A pici csípős íz adja a desszert különlegességét.

    2007. 11. 19.
  17. Lívi mondta:

    Kedves Kriszta!
    Kísérletezgettél esetleg azóta a hozzászólásokban említett receptekkel? Ha igen, javasolsz valami változtatást az eredetihez receptedhez képest? Csinálnék lassan egy kísérleti sütést karácsonyra 😀

    2016. 07. 10.
  18. Vrábel Kriszta mondta:

    Lívi!

    Azóta is készítettem többször az eredeti receptemmel, teljesen jó, bátran ajánlom. : )

    2016. 07. 11.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.