Amalfi part II.

Szirének földje

„Mindenek vélekedése szerint a Reggiótól Gaetáig húzódó tengerpart Itáliának leggyönyörűségesebb vidéke; e tengerpartot, Salerno tőszomszédságában, a lakosok Costa d’Amalfinak nevezik: teli apró városkákkal, kertekkel és szökőkutakkal és gazdag emberekkel, kikhez fogható ügyes kereskedők sehol sincsenek.” (Bocaccio, Dekameron, 2. nap 4. novella, ford. Révay József)
Tovább

Ma is hallható a szirének hangja

A görög mitológiai hagyomány szerint itt élt a három alvilági múzsa, kik varázslatos énekükkel csábították e partokra a szörnyű végüket még mit sem sejtő hajósokat. A Sorrentói félsziget elnevezése is erre utal, Sirentum, Sorrentum. A félsziget déli oldalán találjuk (talán nem túlzás ezt állítani) a világ egyik legcsodálatosabb vidékét, ahol 3-400 méter magas sziklák áztatják lábukat az azúrkék tengerben, az ún. Amalfi partszakaszt, amely Positanótól kezdve Vietri sul Mare-ig egy tucat, kisebb-nagyobb tengerparti települést foglal magában.

Positano

A partszakasz névadó városának, Amalfinak a történelme egyes források szerint valamikor a 4. században kezdődött, mikor római hajósok a sziklaszirtek által védett, biztonságos kis öbölben alapítottak várost. A város mai képét elnézve nem is gondolnánk, hogy valaha az Amalfi köztársaság volt Itália legjelentősebb tengeri hatalma. Uralkodása 839-1137-ig virágzott, ereje pedig Genovával vetekedett. Fénykorának a pisai hajóhad vetett véget. A város hadászati jelentőségének nyomait a mai napig megtekinthetjük, ugyanis itt, a városházán őrzik a Tavole Amalfitane hajózási és kereskedelmi törvényeket, amelyek még a köztársaság bukása után is érvényben maradtak a Földközi tengeren.

Amalfi dóm

A város sziklaszirtek közé szorított dómja 937-ben, a köztársaság legfényesebb időszakában épült, majd a különböző korok mindig hozzátettek valamit. Érdemes vezetett látogatáson részt venni, hogy megcsodáljuk a mai dóm alatt lévő korábbi altemplomot és a 13. században, szicíliai uralom alatt, arab-normann stílusban épült kerengőt. A mélyen a hegybe nyúló város főterét meghatározó dóm homlokzatát mozaik fedi, bronz kapuja pedig Bizáncban készült.

Mesevilág, kilátás Ravellóból

Bár Amalfi történelme nyúlik vissza a legrégebbre, ne gondoljuk, hogy a partszakasz többi városa kevesebb élményt nyújtana az utazónak. A természeti adottságoknak megfelelően, a sziklák csipkézettségének köszönhetően, varázslatosan különbözően helyezkednek el az olykor félelmetesen magas szirtek között a városok. Positano színes házai egymásra épülve ölelik körül a város központi öblét. Positano az amerikai turisták kedvence (Capri mellett). Meseszép, egy napra látogassunk el ide, de aki autentikusabb pihenésre vágyik, az ezt jobban megtalálja Amalfiban vagy a közvetlen mellette található Atraniban.

A legcsodásabb település a parton, Atrani

Atrani

Ha várost kellene itt választanom: Atrani, Atrani és Atrani

Atrani strand

Positano és Amalfi között a sziklákon szétterülve találjuk Praianót, Furorét, Conca dei Marinit. Apró kis települések, de mindegyikük tartogat meglepetést. Praiano strandja az egyik legszebb a vidéken. Ide autóval is lehajthatunk, van parkolója. (Az autózás nehézségeiről később).

Praiano strandja

A szikláktól védett, zárt öböl délután 4-5 óráig kap napot, hangulatos éttermeket, és egy 3 csillagos kis hotelt is találunk itt. (Hotel Alfonso a Mare). A furorei fjordban a legnagyobb élmény fürdeni, ide a nap csak kora délután süt be! Keskeny gyalogos lépcső vezet le az eldugott strandra, amely szerencsére csak gyalogosan látható a főútról, így sokan nem is tudják, mi mellett haladnak el.

A furorei fjord

Ide csak délután süt be a nap

A következő település, Conca dei Marini két strandja közül az egyikre fejenként pár euróért levisznek kocsival. A másik, a régi halászfalu házai által övezett kis strandra (délután 3-ig van nap) bizony lépcsőzni kell, de érdemes ezt megtenni! Kis strand ez is, három nagyon jó étteremmel, ahova egész nap hordják csónakokkal a vendégeket.

Sok-sok lépcső vezet Conca dei Marini strandjára, de megéri!

A partszakaszon a kis motorcsónak „taxi” bevett közlekedési eszköz. Szinte mindenhol találunk ilyen szolgáltatást, hogy átvigyen minket egy étterembe, vagy egy gyalogosan nehezen vagy egyáltalán nem megközelíthető kis öbölbe, hogy ott akár magányosan strandolhassunk.  Természetesen ennek ára van, ahogy minden szolgáltatásnak. Mivel a partszakaszon a kibérelhető apartmanok a hegyen sorakoznak, készüljünk fel a lépcsőzésre. (Hiába, sík terepről nincs kilátás!)

Ezért a kilátásért szerencsére most nem kellett sokat lépcsőznünk

Figyeljünk arra, hogy a szállások általában megadják, hogy a főúttól hány száz lépcsőnyire található az apartman illetve azt is, lehet-e parkolni. Ha nem autóval érkezünk, rábízhatjuk magunkat a helyi buszjáratokra, vagy a hegy aljától a tetejéig közlekedő „taxisokra” (van, hogy 5 eurót is elkérnek fejenként egy hegymenetes fuvarért). A parkolás amúgy mindenhol fizetős, tehát nem biztos, hogy egy egész napos strandolás esetén jobban járunk a saját vagy bérelt autóval, főleg mivel főszezonban egy talpalatnyi helyet sem fogunk találni. A partszakaszon végig haladó, keskeny szerpentinen pedig könnyű meghúzni az autónkat. (a bérelt kocsira kössünk extra biztosítást töréskárra!)

Folyt. köv.

 
 
 
 
0 megjegyzés Facebook Twitter
 

Amalfi

Olaszország (egyik) gyöngyszeme

Nagyon régen adós vagyok ezzel a poszttal, de az ilyenre rá kell nagyon hangolódni. Utazás után nem jó megírni, mert csak szomorkodom, miért lett vége, télen nagyon távolinak tűnt, de most, hogy újra közeledik a nyár nem nehéz feléleszteni az emlékeket. Tovább

Positano

A történetet ott hagytam abba, hogy Velencében megálltunk egy kis pihenőre. Az elmúlt 15 évben, még a gyerekek születése előtt, rengeteg helyen jártunk Olaszországban, és nehéz volt ezekről az utakról lemondani, mikor ők megszülettek. Próbálkoztunk persze akkor is, de tudtuk, teljesen át kell alakítani az eddigi nyaralási szokásokat. Mi azidáig a tipikus jövős-menős turisták voltunk: városokba utaztunk, múzeum, városnézés reggeltől-estig. Százszor fáradtabbak voltunk nyaralás után, mint mikor elindultunk. Viszont ezer élménnyel gazdagabbak. Az egy helyben maradás, késői kelés, egész nap pihenés, 20-30 évesen nagyon távol állt tőlünk. Kifejezetten szerettünk autóval utazni, engem már maga a hosszas autózás kikapcsolt, elválasztott a munkától. Rá lehetett hangolódni a nyaralásra. Két gyerekkel azonban általában egy Balatonra lemenős 1,5 órás út is kész katasztrófának tűnt. Így a hosszú autós utak megszűntek. Azaz próbálkoztunk, voltunk Toszkánában az 1 éves Ádámmal, Liguriában a 3 éves Ádámmal, 1 éves Kristóffal.  Ezeket az utakat este tettük meg, ami jó a gyerekeknek, mert elaludtak az M7-es bevezető szakaszán, és reggel ébredtek már a célnál. Az egész éjszakai vezetéstől mi viszont zombik voltunk. Meg amúgy az egésztől. Két ilyen kicsi gyerek a szép környezetben is két kicsi gyerek, akikre az ember energiájának a 100%-a elmegy. Konklúzió: szinte kár érte a rengeteg pénz. Utána csak gyerekek nélkül utaztunk Olaszországba (varázslatos út volt Puglia), velük inkább a Balatonra mentünk vagy közelebbi, majd egyre távolabbi horvát partokra. Tavaly, elég nagynak (8,6 évesek voltak), érettnek éreztük őket egy NAGY OLASZ úthoz. Amúgy ők is megígérték, jók lesznek. (ha-ha). Az előzmények a korábbi, feljebb linkelt velencés posztban olvashatók. Zanzástíva: a nagyjából 1500 km-t két részletben tettük meg, két éjszakára megszálltunk Padovában, egyrészt a Scrovegni kápolna miatt, másrészt ez kb. az út fele volt és a család, akiktől béreltük az apartmant Amalfiban (pontosabban Conca dei Mariniban), itt lakott. Náluk töltöttünk 2 éjszakát.

Atrani

3. nap reggelén indultunk el újra dél felé. Különleges és furcsa érzés úgy átszelni az országot, hogy közben tudod, milyen városok, látnivalók mellett halad el az autostrada del sole (Így hívják az észak-déli pályát). Firenze lehajtó 100 m, majd Siena centro, látod nem messze a pályától ahogy az orvietói dóm magaslik a táj fölé, majd jönnek a Rómát jelző táblák. Na, itt igazán nehéz megállni, hogy ne kanyarodjon le az ember az útról, csak egy órácsákára. De megyünk tovább. Nápolykörnyékén már elkapja az embert a megérkezés feldobottsága. Az utolsó egy óra olyan felfokozott várakozással telik, hogy a kilométerek is gyorsabban telnek. Nápoly után az autópályát elhagyva, nehezen hiszi el az ember, hogy itt valami jó fog rá várni. A külvárosaival összeépült, tízmilliósra duzzadt Nápoly-Pompei-Torre del Greco-Castellamare di Stabia szakasz Vezúvot körülölelő, omladozó lakótelepdzsungele és nyomora láttán nehéz elhinni, hogy az akár 600 méter magas sziklák túloldalán, az azúrkék vízben fürdő, citromligetektől illatozó teraszos, mesevilág, luxus nyaralóhely: az Amalfi part várja az utazót. Folyt. köv.

Minket ez várt az apartman teraszán

 
 
 
 
9 megjegyzés Facebook Twitter
 

Csirkés-spenótos empanada

vagy majdnem az

Vendégvárónak, piknikre, kirándulásra, kerti összejövetelre, ebédre, vacsorára egyaránt tökéletes falat lehet ez a sütőben sült, töltött tészta Tovább

Létezik sütőben és olajban sült változata is, az enyém a sütőben sült és az igazat megvallva a tojást kispóroltam a tésztájából. Fő motivációm erre persze nem az 50 Ft lefaragása volt, hanem egyszerűen az, hogy nagyon szeretek ezzel a tésztával dolgozni, ahol tojás helyett joghurt kerül a tésztába. A durum és sima liszt vegyítésétől ropogós, “harapható” a tészta, de a joghurttól mégis lágy. Nekem mindig jobban sikerül, mint a klasszik omlós-vajas tészta, úgyhogy ezt használom, ha tehetem.

8-10 közepes darabhoz

 

Hozzávalók: 20 dkg finomliszt, 20 dkg durumliszt, 20 dkg vaj, 2 dl natúr joghurt, 1 tk. só, 1 tojás a tészta megkenéséhez; töltelék: 25 dkg spenót, 25 dkg csirkecombfilé, 2 gerezd fokhagyma, só, frissen őrölt bors, olívaolaj

  1. Keverjük el a liszteket a sóval, adjuk hozzá a felkockázott hideg vajat és a joghurtot. Gyúrjuk össze a tésztát. Tegyük a hűtőbe 20-30 percre.

  2. A töltelékhez a csirkehúst aprítsuk fel vagy daráljuk le. Olívaolajon a zúzott fokhagymával együtt pirítsuk át, sóval, borssal. Adjuk hozzá a mosott, csíkozott spenótot, fonnyasszuk meg.

  3. A sütőt melegítsük elő 200 fokon. A tésztát nyújtsuk ki 3-4 mm vastag lapnak. Szaggassunk belőle nagy karimájú pohárral köröket. Helyezzünk rájuk a spenótos töltelékből, majd hajtsuk őket ketté, a széleket ujjal nyomkodjuk össze.

  4. Helyezzük a töltött batyukat sütőpapírral bélelt tepsire, kenjük meg őket a felvert tojással, majd 25-30 perc alatt süssük készre.

 
 
 
3 megjegyzés Facebook Twitter
 

Epres-mascarponés palacsintatorta

nehéz meló ez

Ez a recept most csak azoknak szól, akiknek semmi gond a súlyukkal és semmi gond a szénhidrátanyagcseréjükkel. Ki sem merem számolni egy adag CH tartalmát. : ) Tovább

De közben olyan jól néz ki (és finom is volt, egy falatot azért ettem belőle)! Amúgy jól elvagyok gyümölcsön, cukormentes édességeken, de van egy-egy desszert, amely láttán azt érzem, egy kicsit igazságtalan ez. : )) Persze karamell nélkül elkészíthetjük tk. lisztből, természetes édesítőszerrel, és akkor már rögtön jobb a gyerek fekvése, bár a sós karamell nagyon kívánkozik rá.

Szerintetek lehet cukormentes karamellt készíteni? Mármint édesítőszerrel, úgy értem. A nyírfacukor állítólag nem hagyja magát karamellizálni, még sosem próbáltam, de a zacsijára az van írva, hogy nem alkalmas rá.

(A receptet a májusi Nők Lapja Konyhának készítettem.)

 

25 dkg liszt, 1,5 dl tej, szódavíz, 1 tojás, csipet só, 1 ek. cukor, 4 ek. étolaj; 2 dl eperdzsem, 20 dkg mascarpone, 50 dkg eper, karamellhez: 10 dkg kristálycukor, 5 dkg vaj, 0,5 dl tejszín, 1 csapott tk. sókristály

  1. Adjuk a liszthez a tojást, a cukrot, csipet sót, a tejjel keverjük csomómentesre. Adjunk hozzá 3 ek. olajat, és annyi szódavizet, hogy közepesen sűrű palacsintatésztát kapjunk.

  2. Pihentessük a tésztát 30 percet, majd felforrósított, olajjal kikent serpenyőben süssünk közepesen vastag palacsintákat, kb. 8 darabot.

  3. A mascarponét keverjük el az eperdzsemmel, az epreket mossuk, szeleteljük. A kihűlt palacsintákat kenjük meg eperkrémmel, szórjuk meg eperszeletekkel, rétegezzük egymásra. Tegyük hűtőszekrénybe 3-4 órára.

  4. Készítsük el a karamellt: a cukrot lábosban karamellizáljuk, mikor közepesen barna a karamell, adjuk hozzá a vajat, a tejszínt. Kis lángon addig melegítsük, amíg a hidegtől megdermedt karamell újra folyékony. Ha nagyon sűrű, nem csurgatható, keverjünk hozzá még tejszínt, adjuk hozzá a sót. A palacsintatortát tálalás előtt csurgassuk meg a karamellel.

 
 
 
13 megjegyzés Facebook Twitter
 

Májusi naptár

Orgonás limonádé

Talán nem meglepő, hogy harmadik alkalommal is az orgona a májusi naptár témája. (tavaly bodza volt). Nehéz vele betelni, a kertben a bokrunk már óriási, így bátran vághatom, kint is és bent is illatozik. Illatozzanak egy hónapon át a monitorok is! Boldog anyák napját minden anyukának! Tovább

A naptárképhez egy mini recept is készült: orgonás limonádé. A bodzás limonádéhoz hasonlóan készítettem. Nem annyira intenzív, mint a bodza, azaz más virág íze van. Ha hasonlítani kellene valamihez, akkor már inkább a levendulához, de azért nem annyira szappanízű. : ) Viszont gyönyörű! Az orgonavirág jégkockába fagyasztva is nagyon mutatós.

A háttérkép a szokásos két méretben: 1920×1200 és 1280 1024

 
 
 
 
0 megjegyzés Facebook Twitter