Sárgabarackos-csokoládés fagylalttorta

Sós karamellel, kesudióval (ha a felcím kevés lett volna)

Kedvenc anyagom jelent meg a múlt héten a Nők Lapja Konyha Desszert különszámban, 10 házi fagylalt, a legváltozatosabb formákban, ízekben. Tovább

Imádtam készíteni és leginkább fotózni őket. A fagyi az olvadása miatt mindig nagy kihívás, de pont ezt szeretem benne.

Kedvenc képemhez egy kedvenc fagyis recept tartozik, egy igen komplex fagylalttorta, mindenféle finomsággal. A piskóta alap a legjobb a fagyitrotákhoz, ugyanis nem tud keményre fagyni. Receptet lásd alul.

Amarettós meggygranita, mentás fehércsoki eperrel

Áfonyás cheesecake jégkrém

Málnás, házi vaníliafagylalt

 

2 egész tojás, 6 dkg porcukor, 5 dkg liszt, 2 ek. cukrozatlan kakaópor; 50 dkg vaníliafagylalt, 50 dkg sárgabarack, negyed citrom leve; 5 dkg kristálycukor, 1 mk. sókristály, 2,5 dkg vaj, 2 ek. tejszín, kesudió

  1. A sütőt melegítsük elő 180 fokon. Az egész tojásokat elektromos habverővel keverjük fehéredésig a porcukorral. Szitáljuk hozzá a lisztet, kakaóport. Vajazzunk és lisztezzünk ki egy 21 cm-s tortaformát, szedjük bele a tésztát, az előmelegített sütőben 15 perc alatt süssük készre. Tűpróbával ellenőrizzük. Ha kihűlt borítsuk ki a formából.

  2. A sárgabarackot magozzuk, hámozzuk, botmixerrel turmixoljuk össze a vaníliafagylalttal és a citromlével. A piskótát tegyük vissza a formába, kanalazzuk a fagylaltot, tegyük a mélyhűtőbe egy éjszakára.

  3. Tálalás előtt készítsük el a karamellt: a cukrot lábosban karamellizáljuk, mikor közepesen barna a karamell, adjuk hozzá a vajat, a tejszínt. Kis lángon addig melegítsük, amíg a hidegtől megdermedt karamell újra folyékony, adjuk hozzá a sót, hagyjuk kihűlni, majd csorgassuk meg a tortát a karamellel, szórjuk meg a durvára vágott kesudióval. A tortát a karamellel együtt is visszatehetjük a mélyhűtőbe.

 
 
 
5 megjegyzés Facebook Twitter
 

Jégkrém cukor nélkül

elkezdődött a non-stop jégkrém/fagyigyártás

Miután Kristóf tegnap is követelte, hogy ovi után, hazafelé menjünk be a közértbe jégkrémet venni, elérkezettnek láttam az időt, hogy meginduljon az itthoni pikk-pakk jégkrémgyártás Tovább

Mert egyszer-egyszer természetesen még az enyéim is ehetnek bolti jégkrémet (sőt, én veszem meg nekik), de ebből rendszert nem lehet csinálni. Ha huzamos a kánikula és minden nap igény van a hűs desszertre, akkor az csakis házi lehet. Ebből nem engedek. Szerencsére a fiúk bármilyen, jégkrémformába töltött variációt megesznek, csak hideg legyen és gyümölcsös. Még a hozzáadott cukor mentes változatokat is. A mostani változat csak banánból és ribizliből áll. A banántól édes és krémes (mivel nem tud teljesen szilárdra fagyni), a ribizli pedig a gyümölcsös ízt adja. A banán bármilyen gyümölccsel jól keverhető, pl: málna, barackok, meggy, kivi…  és pár perc alatt kész a házi jégkrém. + a fagyasztás

Mindenkinek ajánlom, gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt. (a bolti jégkrémekben rengeteg a cukor!) Egy adag banános-ribizlis jégkrém szénhidráttartalma: 9 gr

 

4 jégkrémhez: 10 dkg érett banán (egy normál méretű) (23 gr), 20 dkg ribizli (14 gr)

  1. A banánt és a leszemezett ribizlit tegyük mély tálba, botmixerrel pürésítsük. Ne édesítsük!

  2. Öntsük szét a krémet 4 db fél dl-es jégkrémformába, állítsuk bele a pálcikát és tegyük szilárdulásig mélyhűtőbe.

 
 
 
7 megjegyzés Facebook Twitter
 

Cannoli

Az olasz cukrászat remekműve

Pontosabban Szicíliáé az érdem a cannolik megalkotásáért. De ma már szerencsére az egész félszigeten kapni az édes ricottával töltött, ropogós-omlós tésztarudakat. Tovább

Nem is értem, hogyan maradhatott ki a blogon a receptje?? A Dolce Vita Magyarországon könyvben szerepelt, természetesen, de valahogy ide elfelejtettem feltenni. Évente 1x készítem, és (tipikusan) az a desszert, amiről mindig megállapítom, miért nem sütöm többször. Nem túl bonyolult, viszont baromi finom. Olyannyira, hogy engem manapság kevés édesség tud lázba hozni, de ebből 3 darabot is megettem.

A cannolo eredete nem teljesen tisztázott, Caltanisetta városához kötik egyesek, kolostorban élő apácák készítették valaha. Mint sok szicíliai hagyománynál (legyen az gasztronómia vagy a kultúra egyéb, más területei), természetesen itt sem zárható ki az arab hatás.

A tölteléket kicsit magyarosítottam: aszalt sárgabarack is került bele, nem rontotta el. Olaszországban árulnak cannoli formát, mi ezt itthon habroló/sajtosroló formával tudjuk helyettesíteni. Majdnem teljesen ua. a fém henger, csak a miénknek kicsit elkeskenyedik ez egyik fele.

A recept a heti Nők Lapjában jelent meg, 6 másik olasz fogás receptjével együtt.

 

8-10 darabhoz: 15 dkg liszt, 4 dkg cukor, 1 tk. méz, 2 dkg vaj, 1 dkg kakaópor, 1 kis tojás, töltelék: 25 dkg ricotta, 5 dkg cukor, 5 dkg étcsokoládé, 5-5 dkg aszalt sárgabarack, kandírozott citrusok, narancsvirágvízolaj a sütéshez, szükségünk lesz fém sajtosroló formára a sütéshez

  1. Gyúrjunk kemény tésztát a tészta hozzávalóiból. Ha túl lágy, lisztezzük még. Lisztezett felületen nyújtsuk ki egészen vékonyra (2 mm) a tésztát, és pohárral szaggassunk akkor a köröket, hogy átfedéssel átérje a sajtosroló-formát.

  2. A tésztaköröket helyezzük fel egy-egy formára jól nyomjuk össze az átfedésnél és közepesen meleg olajban süssük egy-két pillanat alatt készre a rudakat. Amint kifehéredik kicsit, jó is a tészta, forgassuk, majd vegyük ki az olajból lecsepegni.

  3. A töltelékhez keverjük habosra a ricottát a cukorral, narancsvirágvízzel, adjuk hozzá az aprított sárgabarackot, a kandírozott citrusokat, a darabolt csokoládét. (a deszkán maradt, finom csokitörmeléket díszítésnek használjuk).

  4. Habszákból töltsük be a krémet a rudakba, a végeket szórjuk meg a csokitörmelékkel.

 
 
 
4 megjegyzés Facebook Twitter
 

Júniusi naptár

NYÁR!!!

Ilyen legyen az égbolt egész nyáron, meg a hangulatom is és persze a Tiétek is! : ) Tovább

Igaz, ilyenkor egyre kevesebbet korcsolyázok, egyre korábban vagy később kell futni, azért mégis a nyár az én igazi évszakom. Miért? Üdít, feltölt, jókedvre derít. Remélem, a képek is.

Naptárképek: 1920×1200 és 1280×1024 méretben

 
 
 
 
0 megjegyzés Facebook Twitter
 

Amalfi part II.

Szirének földje

„Mindenek vélekedése szerint a Reggiótól Gaetáig húzódó tengerpart Itáliának leggyönyörűségesebb vidéke; e tengerpartot, Salerno tőszomszédságában, a lakosok Costa d’Amalfinak nevezik: teli apró városkákkal, kertekkel és szökőkutakkal és gazdag emberekkel, kikhez fogható ügyes kereskedők sehol sincsenek.” (Bocaccio, Dekameron, 2. nap 4. novella, ford. Révay József)
Tovább

Ma is hallható a szirének hangja

A görög mitológiai hagyomány szerint itt élt a három alvilági múzsa, kik varázslatos énekükkel csábították e partokra a szörnyű végüket még mit sem sejtő hajósokat. A Sorrentói félsziget elnevezése is erre utal, Sirentum, Sorrentum. A félsziget déli oldalán találjuk (talán nem túlzás ezt állítani) a világ egyik legcsodálatosabb vidékét, ahol 3-400 méter magas sziklák áztatják lábukat az azúrkék tengerben, az ún. Amalfi partszakaszt, amely Positanótól kezdve Vietri sul Mare-ig egy tucat, kisebb-nagyobb tengerparti települést foglal magában.

Positano

A partszakasz névadó városának, Amalfinak a történelme egyes források szerint valamikor a 4. században kezdődött, mikor római hajósok a sziklaszirtek által védett, biztonságos kis öbölben alapítottak várost. A város mai képét elnézve nem is gondolnánk, hogy valaha az Amalfi köztársaság volt Itália legjelentősebb tengeri hatalma. Uralkodása 839-1137-ig virágzott, ereje pedig Genovával vetekedett. Fénykorának a pisai hajóhad vetett véget. A város hadászati jelentőségének nyomait a mai napig megtekinthetjük, ugyanis itt, a városházán őrzik a Tavole Amalfitane hajózási és kereskedelmi törvényeket, amelyek még a köztársaság bukása után is érvényben maradtak a Földközi tengeren.

Amalfi dóm

A város sziklaszirtek közé szorított dómja 937-ben, a köztársaság legfényesebb időszakában épült, majd a különböző korok mindig hozzátettek valamit. Érdemes vezetett látogatáson részt venni, hogy megcsodáljuk a mai dóm alatt lévő korábbi altemplomot és a 13. században, szicíliai uralom alatt, arab-normann stílusban épült kerengőt. A mélyen a hegybe nyúló város főterét meghatározó dóm homlokzatát mozaik fedi, bronz kapuja pedig Bizáncban készült.

Mesevilág, kilátás Ravellóból

Bár Amalfi történelme nyúlik vissza a legrégebbre, ne gondoljuk, hogy a partszakasz többi városa kevesebb élményt nyújtana az utazónak. A természeti adottságoknak megfelelően, a sziklák csipkézettségének köszönhetően, varázslatosan különbözően helyezkednek el az olykor félelmetesen magas szirtek között a városok. Positano színes házai egymásra épülve ölelik körül a város központi öblét. Positano az amerikai turisták kedvence (Capri mellett). Meseszép, egy napra látogassunk el ide, de aki autentikusabb pihenésre vágyik, az ezt jobban megtalálja Amalfiban vagy a közvetlen mellette található Atraniban.

A legcsodásabb település a parton, Atrani

Atrani

Ha várost kellene itt választanom: Atrani, Atrani és Atrani

Atrani strand

Positano és Amalfi között a sziklákon szétterülve találjuk Praianót, Furorét, Conca dei Marinit. Apró kis települések, de mindegyikük tartogat meglepetést. Praiano strandja az egyik legszebb a vidéken. Ide autóval is lehajthatunk, van parkolója. (Az autózás nehézségeiről később).

Praiano strandja

A szikláktól védett, zárt öböl délután 4-5 óráig kap napot, hangulatos éttermeket, és egy 3 csillagos kis hotelt is találunk itt. (Hotel Alfonso a Mare). A furorei fjordban a legnagyobb élmény fürdeni, ide a nap csak kora délután süt be! Keskeny gyalogos lépcső vezet le az eldugott strandra, amely szerencsére csak gyalogosan látható a főútról, így sokan nem is tudják, mi mellett haladnak el.

A furorei fjord

Ide csak délután süt be a nap

A következő település, Conca dei Marini két strandja közül az egyikre fejenként pár euróért levisznek kocsival. A másik, a régi halászfalu házai által övezett kis strandra (délután 3-ig van nap) bizony lépcsőzni kell, de érdemes ezt megtenni! Kis strand ez is, három nagyon jó étteremmel, ahova egész nap hordják csónakokkal a vendégeket.

Sok-sok lépcső vezet Conca dei Marini strandjára, de megéri!

A partszakaszon a kis motorcsónak „taxi” bevett közlekedési eszköz. Szinte mindenhol találunk ilyen szolgáltatást, hogy átvigyen minket egy étterembe, vagy egy gyalogosan nehezen vagy egyáltalán nem megközelíthető kis öbölbe, hogy ott akár magányosan strandolhassunk.  Természetesen ennek ára van, ahogy minden szolgáltatásnak. Mivel a partszakaszon a kibérelhető apartmanok a hegyen sorakoznak, készüljünk fel a lépcsőzésre. (Hiába, sík terepről nincs kilátás!)

Ezért a kilátásért szerencsére most nem kellett sokat lépcsőznünk

Figyeljünk arra, hogy a szállások általában megadják, hogy a főúttól hány száz lépcsőnyire található az apartman illetve azt is, lehet-e parkolni. Ha nem autóval érkezünk, rábízhatjuk magunkat a helyi buszjáratokra, vagy a hegy aljától a tetejéig közlekedő „taxisokra” (van, hogy 5 eurót is elkérnek fejenként egy hegymenetes fuvarért). A parkolás amúgy mindenhol fizetős, tehát nem biztos, hogy egy egész napos strandolás esetén jobban járunk a saját vagy bérelt autóval, főleg mivel főszezonban egy talpalatnyi helyet sem fogunk találni. A partszakaszon végig haladó, keskeny szerpentinen pedig könnyű meghúzni az autónkat. (a bérelt kocsira kössünk extra biztosítást töréskárra!)

Folyt. köv.

 
 
 
 
5 megjegyzés Facebook Twitter