A burgonya szénhidráttartalma a zöldségek között alapvetően magasnak számít (15g/100g), de tudtátok, hogy a fehérrépáé magasabb (17 g/100g)? Mi akkor a gond a krumplival?

Miért zárja ki általában minden diéta?

Van-e burgonya és burgonya között különbség?

Tudom-e úgy variálni más alapnyagokkal, hogy mértékkel fogyasztható legyen?

Dietetikusok vélekedése szerint még a 160 grammos szénhidrátdiétába is heti egy alkalommal beilleszthető a burgonya, de nagyon nem mindegy, hogyan. Alapvetően olajban sütjük, pépesen puhára főzzük, vagy vajjal pürésítjük. Ezek az elkészítési módok mind rontanak a burgonya kalóriaértékén, szervezetünkre gyakorolt hatásán. Az olajban sütés rengeteg plusz kalóriát ad hozzá a zsiradékkal, a puhára főzés a glikémiás indexét növeli, a fincsi krumplipüré pedig e kettőt hozza egyben, sajnos. Ezért inkább tiltólistára tesszük. Itt van az újburgonya szezon, én nem szeretem kihagyni, és nem is teszem!

És ne is tegyük, mert a burgonya számos jó élettani hatással bír, pl. még C vitamin-forrás lehet a tavaszi hónapokban. Tartalmaz ásványi anyagokat és állítólag jó hatással van a vérnyomásra. Természetesen nem akkor, ha atomjaira főzzük szét. Az újkrumpli tökéletes arra, hogy kicsit ressen fogyasszuk, kevesebb hőkezeléssel, kicsit “nyersebben” (ahogy ez minden zöldségre igaz!). Tapaszatlatból tudjuk, hogy vannak lisztesebb krumplik, jobban egyben maradó fajták. Ezért azt gondolom, nem is lehet általánosítani a krumpli hatását, mert bár egyáltalán nem értek az összetételéhez, abban azért viszonylag biztos vagyok, hogy egy pár pillanat alatt omlósra szétfővő, lisztes takarmánykrumpli-szerűség és egy apró szemű, ress újkrumpli között nagy a különbség, mind gasztronómiai élményben, mind az élettani hatásában.

Bár gyermekkorom klasszikusa volt a párizsibundás sertésszűz újkrumplival, uborkasaltával, ma inkább zöldségekkel párosítom az újkrumplit. Itt pl egy salátában, most pedig főzelékben. Mert igenis tud jó és egészséges lenni egy krumplifőzelék is!

Mértékkel együk tehát az újkrumplit, sok-sok zöldséggel, sok-sok ecetes salátával, nem túlfőzve!

2 dolgot is szeretnék ezzel a recepttel megmutatni Nektek.

Elsőnek azt, milyen jól tud felvágottként működni egy darabka csirkemell. Fólia alatt sütve finom szaftos marad, különböző módon fűszerezhetjük, majd kihűtve gyönyörű vékonyra szeletelhetjük és mehet is a szendvicsbe. Pár napot eláll a hűtőben, így van mihez nyúlni az adalékanyagos, húst gyakran elenyésző mértékben tartalmazó bolti felvágottak helyett. 100% hús, olcsóbban, mint egy közepesen rossz zalai vagy bármi.

Másodsorban azt, hogyan tudunk a tojás segítségével kis szénhidrátot elcsalni a tortillatekercsből, de mégis laktató ebédet készíteni.

Összességében pedig azt, hogyan lehet egy gyorskaja otthon elkészítve nagyon is egészséges, lassú felszívódású szénhidrátokkal, ipari termékek nélkül.

Próbáljátok ki, remélem ízleni fog!

Egy adag szénhidráttartalma: 24, 5 g

Ígértem a buktás receptnél, hogy kipróbálom kalácsnak is a tésztát. Itt az eredmény. Könnyű, lágy tészta, amely sonkával, főt tojással, tormával simán elmegy kalácsnak. Persze nem annyira foszlós, pihe-puha, mint egy fehér lisztes változat, de semmiképpen nem kemény, sűrű. Kifejezetten kalácsos ebben a témában. : ) Bátran ajánlom.

Arra figyeljetek, a tészta kifejezetten lágy legyen! Kézzel nehezen dagasztható, mert ragad, géppel dolgozzunk. De ez a fehér léisztesnél is így működik, ha nem lágy a tészta, akkor kenyérszerű, keményebb lesz a kalácsunk is. Rendesen legyen megkelesztve, a második kelesztést se spóroljuk el!

Bio teljes kiőrlésű tönkölylisztből és a bio strong wheat flour keverékéből készült. (mindkettő lidl).

Jó sütögetést, boldog húsvétot! Inkább a tojást és a sonkát vigyétek túlzásba, mintsem a méteres sütit! ; )

Nem! Igen! Na, most melyik az igaz? Mindkettő, elmondom, miért.

Le kell mondanunk róla, abban a formában, ahogy eddig ismertük és ahogy (rémisztő módon) egyre jobban terjed tucatpékségek formájában, ahol viszonylag olcsón, hatalmas péksütiket árulnak. A legolcsóbb, finomított lisztből, adalékanyagokkal felhúzva, cukrozva, lekvárnak mondott cukorzselével töltve, porcukorral szórva. Ezt felejtsük el.

Emlékszem, férjem jó 10 évvel ezelőtt minden reggel evett az iroda melletti szomszéd pékségben valami ilyesmit. Otthoni reggeli után, csak úgy napindítónak a reggeli kávé mellé, amíg várakozik, hogy  elinduljon a számítógépe: az eredményre nem kellett sokáig várnia.

Ehetjük viszont, ha átalakítjuk némileg. És úgy, hogy az eredmény fogyasztható legyen, hasonlítson egy péksüteményre. Bár olyan pihe-puha, “önmagát etetős” soha nem lesz. Szerencsére. : )

Nekem a joghurtos-vajas tészta kelt tészta vált be legjobban. Amúgy minden zsemléhez, buktához, kalácshoz (ott plusz tojással), lepénykenyérhez ezt a tésztát használom. A teljes kiőrlésű lisztek ellenére is viszonylag laza szerkezetű, puha, lágy tészta lesz a végeredmény, amely kihűlés után is megtartja állagát.

Most fahájas szilvával töltöttem, lekvár helyett, hamarosan pedig hozom a húsvéti kalács receptjét is! : )

Hozzávalók 12 buktához, egy bukta szénhidráttartalma: 19,5 g

Tipp: tölthetjük fahéjas, reszelt almával, ribizlivel, málnával is