És a munka az munka. Ott sütiket is kell készíteni és készítem is őket örömmel, mivel még mindig a desszertek azok, amelyeket a legszívesebben fotózok. Egyszerűen jól mutatnak fényképen és kész. Csábítóak, sokkal hamarabb a konyhába terel egy jól sikerült sütikép (legalábbis engem), mint bármi más.

Folyamatosan sok minden készül a konyhámban és ma már nagyon jól meg tudom állni, hogy ne egyek mindenből. De természetesen megkóstolok mindent, még a sütiket is. Sőt még akkor is, ha fehér liszt és cukor van benne. Egyrészt soha nem adok ki a kezem közül semmit sem úgy (főleg nem receptet), hogy azt ne kóstoltam volna meg, másrészt nem vagyok diétában a túlzott szigorítások és a (szerintem) értelmetlen megszorítások híve. Mivel ez hosszú távon soha nem tartható.

Sokkal inkább hiszek a tartós, életmódváltásban. (Tudjátok, a sokat emlegetett arany középút.) Abban, hogy egészségesebb változatokra cseréljük azokat az élelmiszereket, amelyekből a legtöbbet fogyasztunk és MINIMALIZÁLJUK a károsnak vélt dolgokat. De nem tiltjuk ki örökre! Ez szerintem nagyon fontos. A diétánk egy örömteli életmód legyen, ne sanyargatós, sóvárgós önkínzás. Azt csak napokig, esetleg hetekig fogjuk bírni. Annak pedig nem látom értelmét, hogy olykor becsapjuk magunkat és titokban mégis letoljunk a kamra sötétjében egy csokis brownie-t. Majd erről a pillanatról ábrándozzunk ismét hetekig. : )

Az én elvem tehát az, hogy semmi NEM TILOS, de mindent gondoljunk át, van-e értelme megennünk. Ha éppen szomorú vagyok vagy éppen nagyon feldobott velem is előfordul, hogy eszem pár kocka étcsokit. (vagy rájárok a gyerekek tejcsokis mikulásaira), ha jól sikerült egy süti, egy egészen keveset eszem belőle. Ha nagyon jól sikerült, még egy keveset. Utána le fogom dolgozni. A pizzatésztába teszek fehérlisztet is a durum mellé, mert így finom és időnként eszem belőle egy keveset. Belefér, de mértékkel. Finomított lisztes péksüteményt (legyen az házi vagy bolti) viszont nem eszem, a reggeli, “szelet sajt és felvágott” jól megvan a teljeskiőrlésű, magos kenyéren is. De ez nem jelenti azt, hogy ne ennék fehérkenyeret, olykor igen, de nem napi szinten. És szerintem ez a lényeg, nekem ez vált be.

Úgy érzem, a diétámban a sok sport egyrészt valamelyest tágabb kereteket enged, másrészt óriási mankó. Segít abban, hogy könnyen nemet tudjak mondani a cukorra, nasira. Ránézek egy szelet sütire és azonnal egyértelmű a válasz, arra a kérdésre, hogy érdemes volt 1 órát izzadnom futás közben, ha az eredményt azonnal tönkreteszem? NEM érdemes megenni, nem ezért dolgoztam.

Az év vége, január eleje sportszempontból lazábban telt, betegség, sérülés, ünnepek. 2 hete viszont ismét minden a régi: heti 20-30 km futás és ilyenkor télen akár heti 12-15 óra korcsolya. Most így rendben vagyok. : ) de a mignonból csak egy felet ettem! : )

1. A sütőt melegítsük elő 180 fokon. Az egész tojásokat elektromos habverővel verjük fehéredésig a porcukorral. (5 perc), szitáljuk hozzá a lisztet, óvatosan keverjük el benne. Sütőpapírral bélelt sütőlemezre simítsuk 1-1,5 cm vastagon a piskótatésztát, majd az előmelegített sütőben kb. 12 perc alatt süssük készre.

2. A krémhez a lágy vajat keverjük habosra a porcukorral, majd keverjük hozzá a diót. A kihűlt piskótalapból vágjuk 3 azonos méretű téglalapot. Az elsőt kenjük meg a diós krém felével, helyezzünk rá újabb lapot, ezt is kenjük meg, majd helyezzünk rá egy üres lapot. Tegyük a hűtőszekrénybe szilárdulásig.

3. Kockázzuk fel a sütit 4×4 cm darabokra. A mázhoz keverjük el a kávét a forró vízzel, keverjük el a porcukorral. Sűrű, de kenhető cukormasszát kapjunk.

4. A mignonokat egyesével mártsuk a cukormázzal. Ez úgy a legkönnyebb, ha a cukormázas tál felett végezzük, hogy a felesleges máz visszacsurogjon. Egyik kezünkbe tartsuk a mignont, kanállal csurgassuk a mázat a tetejére, oldalára, majd sütőpapírra rakjuk szilárdulásig.

Egyrészt azért, mert ilyenkor már van nagyon édes narancs. És ez a recept igazán jól, bizony csak abból működik, édes, nem savas narancsból. Másrészt azért, mert tényleg sűrűn készítem magunknak (gyerekek nem eszik, csak mi, felnőttek) vacsorára, akár önálló fogásként. Könnyű, kalóriaszegény,zsírszegény, szénhidrátszegény. Egy vékonyka szelet pirítóst szoktam enni hozzá. Ezzel a legjobb kitunkolni a tányér aljáról, az olívaolajjal, borssal, tengeri sóval keveredett, maradék narancslevet.

Halakhoz, csirkéhez köretnek is nagyon jó, és így még mindig kordában tarthatjuk a fránya kalóriákat és undok társait, mégis laktató fogát kapunk.

A narancssalátához szerintem elengedhetetlen egy jobb olívaolaj és a frissen, durvára őrölt bors, a jó só. A többi hozzávaló bátran variálható: vöröshagyma, lila hagyma, snidling, újhagyma, mind jöhet. Zellerszár, szárzeller, zellerlevél, petrezselyem, menta, vékonyra vágott, nyers édeskömény, édesköménylevél, rukola, zöldsaláta, kapribogyó, zöld vagy fekete olívabogyó. (én feketével szeretem jobban)

Tapasztalatom szerint a konzervatívabb ízlésűek is szeretni szokták az első rácsodálkozás után, így tényleg garantált a siker ezzel a nagyon egyszerű, de annál látványosabb és (annak aki még nem ismerte) különleges salátával.

Sportos életmódot kiegészítő étrendbe tökéletes választás!

A jövő héten jelennek meg narancsos receptek a Meglepetésben, lesz még egy nagyon finom leves is és egy ázsiai narancsos csirke.

1. A narancsokat hámozzuk, egy éles, vékony pengéjű késsel szeleteljük fel szép vékonyan a narancshúst

2. Helyezzük el egy nagy tálon, locsoljuk meg olívaolajjal, sózzuk, borsozzuk. Szórjuk rá a vékonyra szelt hagymát, az olívabogyót, rukolát… bármit

Korábbi posztomban írtam, hogy idén néhány változással (könyvvel, átalakult bloggal…) tervez a Dolce Vita csapat. A webshopot is szeretnénk jobban testre szabni, ahogy mondani szokták, még “felhasználóbarátabbá” tenni. És persze szebbé, jobbá! (nekem ez mindig a legfontosabb : )) Pár kérdésben szeretném a segítségeteket kérni, ha van pár szabad percetek, kérlek töltsétek ki a belinkelt online kérdőívet! Nagyon köszönöm!

A link erre a linkre kattintva található legutóbbi hírlevelünkben.

Aki kitölti a kérdőívet, egyszeri, 5000 Ft feletti vásárlás esetén 1000 Ft kedvezményt kap a webshopban.

Minden, a  főzésért rajongó olvasónak nagyon boldog új esztendőt kívánok itt a Dolce Vita blogon! Elkezdődött az újabb blogévad, immáron a nyolcadik! Ez már tényleg gombócból is sok. Ígérni már semmit nem ígérek, pláne nem a pontos hónapkezdést a letölthető naptárral, ha ez már januárban nem sikerült, továbbra is számoljatok pár napos késéssel. : ) Receptek természetesen hasonló gyakorisággal (vagy inkább ritkasággal) lesznek, mint eddig. Sok tervvel vágunk neki az idei évnek (olyannal is, amely a blogot alapvetően érinti), időközben alakul, mely tervek kivitelezésére lesz elég idő, energia az egyéb munkák mellett.

Mignonokat fotóztam ma ezen a rózsaszín háttéren és készült is egy szép mignonos kép januári naptárnak. Majd, ahogy nézegettem, rájöttem, nagyon fogom utálni magam egész hónapban (és feltehetőleg Ti is engem), ha egész januárban színes cukorkás mignonok csábítanak majd nassolásra a monitoron keresztül és lőttek az újévi fogadalomnak. Az én fogadalmam egyértelműen a kevesebb nass (ez nálam sós is, nem csak édes), szerencsére a testmozgás eddig is ki volt pipálva (gyakorlatilag napi szinten), ezen már nem kell változtatnom. Ha szeretnétek, kiegészíthetem a blogot sport rovattal és egy-egy habos torta helyett, olykor a napi edzéstervemmel motivállak Titeket. ; )

Szóval, mignokat kilőttem, kerestem itthon valami egészségesebb fotóalanyt, inkább ez töltsön fel minket januárban energiával, ne a cukor! Hajrá!

Letölthető háttérkép két méretben: 1920*1200, 1280*1024

Átalakítottuk egy kicsit a kivitelezés módját és most tortaformában készült a zserbó. (ha egy nagyobb tepsiben szeretnétek sütni,hagyományosan, akkor duplázzátok a hozzávalókat). A recepten nem változtattunk, minden hozzávaló maradt a megszokott. Szeletelés előtt mindenképpen pihenjen egy napot a torta, így fog teljesen szépen megszilárdulni, hogy könnyen tudjunk vékony szeleteket vágni belőle, mivel ez egy igen laktató torta. Persze, egy vékony szelet után jöhet a következő vékony szelet! : )

Az előző receptnél kaptam egy kérdést, mi mit eszünk karácsonykor. Hagyományos a menü, egy-egy változtatással megtoldva. Szentestére halászlevet készítünk, pontyból, keszegből és harcsából. Rántunk pontyot és harcsát, hozzá a megszokott krumplisalátát esszük, plusz majonézes céklát. Ezt nem csak a színe és az íze miatt szeretem, hanem az alacsony szénhidráttartalma miatt!Sütinek zserbó és bejgli készül. Karácsony első és második napjára szoktam más fogásokat készíteni: tengeri halleves, idén céklaleves lesz füstölt pisztránggal, tormahabbal. Pácolt lazacot szoktam mindig készíteni, lazachabot, polipsalátát. Ezek már kevésbé hagyományos hazai fogások. A 25-i és 26-i menü mindig attól függ, nálunk tartjuk-e a vendégséget, kik jönnek. Az utolsó héten szoktam kigondolni, mit fogok főzni. Most éppen ebben a gondolkodó fázisban vagyok. : )

1. Az élesztőt keverjük el a langyos tejben. A lisztet keverjük el a cukorral, a joghurttal, a lágy vajjal, a tojással, adjuk hozzá az élesztős tejet.

2. Gyúrjuk össze a tésztát, hagyjuk pihenni 20 percet. Osszuk szét a tésztát 6 egyenlő adagra. Formázzunk belőlük gömböket, nyújtsuk ki őket 20 cm átmérőjű körökre.

3. 20-22 cm-s kapcsos tortaformát vajazzunk, lisztezzünk ki.

4. A cukrot keverjük el 10 dkg darált dióval. Helyezzünk a formába egy tésztalapot, szórjuk meg a diós keverék 1/5-vel, kanalazzunk rá kb. 5 ek. lekvárt. Töltsünk meg így 5 lapot, a hatodikat helyezzük a tetejére.

5. Egyenletesen szurkáljuk meg villával és tegyük 180 fokra előmelegített sütőbe. 40 perc alatt süssük készre. Ha teljesen kihűlt, vegyük ki a formából, a tetejét vonjuk be az olajjal vagy zsírral és 1 ek. vízzel megolvasztott csokoládéval. Az oldalát szórjuk meg a maradék darált dióval.