Naa, mi lehet a villán?

Pénteken délelőtt nyit a Konyhakiállítás a Papp László Sportarénában. Már tavaly is részt vettünk a vásáron a Dolce Vita Konyha webshoppal és mivel jól éreztük magunkat, idén sem hiányozhatunk! A stand természetesen mindhárom nap várja a látogatókat, ellenben én pénteken leszek csak ott. (kicsit keresztbe szerveztük az életünket, közben utazunk, úgyhogy a hetem elég sűrűre sikerült, hogy mindkét dologra készülni kell). A nyitó napon viszont szinte végig a helyszínen leszek, 2 alkalommal pedig főzök is a színpadon. Mindenkit szeretettel várunk!

Grafikus kolléganőim festik a standdíszletet!

Nem az az összedobom pár perc alatt süti, de nem is mondanám, hogy lehetetlen elkészíteni. A látvány szerintem önmagáért beszél. Feltehetném a 100 ft-os kérdést, szerintetek hogyan készült? De nem vagyok ilyen gonosz, inkább elárulom. : )

Fontos, hogy mindenképpen kell egy napot állnia szeletelés előtt, illetve egy, már kitapasztalt buktatója biztos, hogy van a dolognak,  ha a piskóta túlsül, és nem lehet szépen tekerni, mert töredezik. No, erre figyeljetek a kisült piskóta lágy és pihe-puha legyen, hogy hagyja magát tekerni! Akkor már nagy baj nem lehet.

A torta valentin napi anyaghoz készült a Nők Lapja Konyhába. A töltelék iszonyú egyszerű, tejszínes-mascarponekrém, de mindez a nagyon finom kakaós (extra jó kakaóval készítettem) piskótával, és pár szem málnával, egyszerűen ütött. Ez volt az, amelyből két szelet még nekem is lecsúszott. Lazán!

Málnával díszítve, az újságban így nézett ki

1. A sütőt melegítsük elő 180 fokon. Az egész tojásokat elektromos habverővel verjük fehéredésig a porcukorral. (5 perc), szitáljuk hozzá a lisztet és a kakaót, óvatosan keverjük el benne.

2. Sütőpapírral bélelt sütőlemezre (30×40 cm) simítsuk 1 cm vastagon a piskótatésztát, majd az előmelegített sütőben kb. 10-12 perc alatt süssük készre. Ne süssük túl, ne száradjon ki, mert akkor nehéz lesz tekerni.

3. A kihűlt piskótát vágjuk fel 7 cm széles, szabályos téglalapokra. (4 db téglalapot kapunk).

4. A tejszínt verjük fel kemény habnak a zselatin fix-szel együtt, keverjük el a mascarponéval és a porcukorral. Kenjük meg kb. 1-1,5 cm vastagon, egyenletesen a téglalapokat a krémmel. Hagyjuk 2-3 órát így állni, hogy a krém valamelyest megszilárduljon.

5. Rövidebbik oldalánál fogva tekerjük fel szorosan az egyik téglalapot, majd egyenként tekerjük köré folytonosan a maradék három, krémmel megkent lapot is. Állítva helyezzük egy tortatálra, majd kenjük meg egyenletesen a tetejét is és az oldalát is a krémmel. Tegyük egy napra hűtőszekrénybe. Friss málnával díszítsük a tálaláskor.

Annyira szépek voltak ezek a tulipánok és annyira szépen sütött ma a nap, hogy nem volt mit tenni, harsogó, tavaszi kép lett a februári háttér. Korai, ez igaz, de vágyakozni csak szabad, nem? : )

A háttér két méretben tölthető le (mobilra az állóképek közül válasszatok és innen a blogról kattintva a képre töltsétek le!): 1280×1024 és 1920×1200

Imádom a friss, füstölt kolbászt. Legjobb, amikor még lágy, szinte kenhető az állaga. Na, ebből van nekünk most itthon jó sok. : )

Sütve-főzve is szeretem persze, de ha már nem nyersen eszem, akkor ezt a borban sült/főtt változatot szeretem a legjobban. Gyakorlatilag egy spanyol tapas recept hazai változatban, hazai kolbászból, hazai borral. Füstölt illetve teljesen nyers, frissen betöltött, nem füstölt kolbászból is készíthetjük.

A recept pofon egyszerű, csak jó kolbász és jó bor kell hozzá. Tennivalónk sem lesz sok: kibont, ráönt, megsüt. Ennyi az egész, de a végeredmény pazar! Friss kenyérrel kínáljuk, forrón. Ha a kolbászokat hagyjuk a boros lében kihűlni, hidegen is nagyon finom fogást kapunk.

1. A kolbászokat helyezzük tűzálló kerámia vagy üvegtálba. Öntsük rájuk a száraz vörösbort, 230 fokos sütőben 35 perc alatt süssük készre.

2. Semmilyen fűszerezést nem igényel, a kolbászból kifővő, zsíros szaft ízesíti be a bort, amely alkoholtartalmát és ízét ennyi idő alatt elfővi.

És a munka az munka. Ott sütiket is kell készíteni és készítem is őket örömmel, mivel még mindig a desszertek azok, amelyeket a legszívesebben fotózok. Egyszerűen jól mutatnak fényképen és kész. Csábítóak, sokkal hamarabb a konyhába terel egy jól sikerült sütikép (legalábbis engem), mint bármi más.

Folyamatosan sok minden készül a konyhámban és ma már nagyon jól meg tudom állni, hogy ne egyek mindenből. De természetesen megkóstolok mindent, még a sütiket is. Sőt még akkor is, ha fehér liszt és cukor van benne. Egyrészt soha nem adok ki a kezem közül semmit sem úgy (főleg nem receptet), hogy azt ne kóstoltam volna meg, másrészt nem vagyok diétában a túlzott szigorítások és a (szerintem) értelmetlen megszorítások híve. Mivel ez hosszú távon soha nem tartható.

Sokkal inkább hiszek a tartós, életmódváltásban. (Tudjátok, a sokat emlegetett arany középút.) Abban, hogy egészségesebb változatokra cseréljük azokat az élelmiszereket, amelyekből a legtöbbet fogyasztunk és MINIMALIZÁLJUK a károsnak vélt dolgokat. De nem tiltjuk ki örökre! Ez szerintem nagyon fontos. A diétánk egy örömteli életmód legyen, ne sanyargatós, sóvárgós önkínzás. Azt csak napokig, esetleg hetekig fogjuk bírni. Annak pedig nem látom értelmét, hogy olykor becsapjuk magunkat és titokban mégis letoljunk a kamra sötétjében egy csokis brownie-t. Majd erről a pillanatról ábrándozzunk ismét hetekig. : )

Az én elvem tehát az, hogy semmi NEM TILOS, de mindent gondoljunk át, van-e értelme megennünk. Ha éppen szomorú vagyok vagy éppen nagyon feldobott velem is előfordul, hogy eszem pár kocka étcsokit. (vagy rájárok a gyerekek tejcsokis mikulásaira), ha jól sikerült egy süti, egy egészen keveset eszem belőle. Ha nagyon jól sikerült, még egy keveset. Utána le fogom dolgozni. A pizzatésztába teszek fehérlisztet is a durum mellé, mert így finom és időnként eszem belőle egy keveset. Belefér, de mértékkel. Finomított lisztes péksüteményt (legyen az házi vagy bolti) viszont nem eszem, a reggeli, “szelet sajt és felvágott” jól megvan a teljeskiőrlésű, magos kenyéren is. De ez nem jelenti azt, hogy ne ennék fehérkenyeret, olykor igen, de nem napi szinten. És szerintem ez a lényeg, nekem ez vált be.

Úgy érzem, a diétámban a sok sport egyrészt valamelyest tágabb kereteket enged, másrészt óriási mankó. Segít abban, hogy könnyen nemet tudjak mondani a cukorra, nasira. Ránézek egy szelet sütire és azonnal egyértelmű a válasz, arra a kérdésre, hogy érdemes volt 1 órát izzadnom futás közben, ha az eredményt azonnal tönkreteszem? NEM érdemes megenni, nem ezért dolgoztam.

Az év vége, január eleje sportszempontból lazábban telt, betegség, sérülés, ünnepek. 2 hete viszont ismét minden a régi: heti 20-30 km futás és ilyenkor télen akár heti 12-15 óra korcsolya. Most így rendben vagyok. : ) de a mignonból csak egy felet ettem! : )

1. A sütőt melegítsük elő 180 fokon. Az egész tojásokat elektromos habverővel verjük fehéredésig a porcukorral. (5 perc), szitáljuk hozzá a lisztet, óvatosan keverjük el benne. Sütőpapírral bélelt sütőlemezre simítsuk 1-1,5 cm vastagon a piskótatésztát, majd az előmelegített sütőben kb. 12 perc alatt süssük készre.

2. A krémhez a lágy vajat keverjük habosra a porcukorral, majd keverjük hozzá a diót. A kihűlt piskótalapból vágjuk 3 azonos méretű téglalapot. Az elsőt kenjük meg a diós krém felével, helyezzünk rá újabb lapot, ezt is kenjük meg, majd helyezzünk rá egy üres lapot. Tegyük a hűtőszekrénybe szilárdulásig.

3. Kockázzuk fel a sütit 4×4 cm darabokra. A mázhoz keverjük el a kávét a forró vízzel, keverjük el a porcukorral. Sűrű, de kenhető cukormasszát kapjunk.

4. A mignonokat egyesével mártsuk a cukormázzal. Ez úgy a legkönnyebb, ha a cukormázas tál felett végezzük, hogy a felesleges máz visszacsurogjon. Egyik kezünkbe tartsuk a mignont, kanállal csurgassuk a mázat a tetejére, oldalára, majd sütőpapírra rakjuk szilárdulásig.